Trump adófizetői pénzen népszerűsítette magát, miközben a republikánusok bukhatják a korábban biztos államokat is

Másfél millió dollárnyi szövetségi forrást, tehát adófizetői pénzt használt fel a Trump-adminisztráció 13, az elnököt dicsőítő videóra. Ezzel kapcsolatosan Trump elnök hétfőn a Truth Social felületén kényszerült magyarázkodásra. Állítása szerint az említett kampányvideók a „nagyszerű USA pozitív népszerűsítését” szolgálták. Az elnök ezzel együtt kijelentette, hogy ezentúl a saját MAGA mozgalmában összegyűjtött 400 millió dolláros pénzesládikáját használja majd a hasonló kampányvideók gyártásának finanszírozására. Arra nem adott választ, hogy a már adásba ment klipek összegét miként és mikor térítik majd meg az adófizetőknek. Trump azért megjegyezte, hogy a kritizált pénzköltés „egy megszokott dolog”, holott korábban ő támadta a „radikális baloldalt", hogy adófizetői pénzen népszerűsítik a programjukat.

Az említett MAGA-forrásokat a november 3-i félidős választásokon induló republikánus jelöltek kampányköltéseire szánják. Lesz is dolguk bőven, hiszen az a faramuci helyzet állt elő, hogy a szenátusi mandátumokért zajló verseny öt, hagyományosan konzervatív államban is nagyon kiélezettnek ígérkezik. Alaszka, Ohio, Iowa, Kansas és Texas államok az elmúlt 30 év amerikai belpolitikájában (talán Ohio kivételével) stabilan konzervatív, más néven rubinvörös államok voltak, ám több tényezőnek köszönhetően az idei félidős választásokon már csatatér államok lesznek. Az említett több tényező közül az egyik természetesen Trump elnök rekordalacsony népszerűsége.

A szóban forgó államokat Donald Trump két éve még 11-16 százalékpontos fölénnyel nyerte, amely előny mára elolvadt a megélhetési válság, az iráni háború, a magas benzinár, a vámháború okozta többletköltségek, valamint az agresszív bevándorlási politika eredményeként. A másik ok, hogy a „hazai pályának” számító államokban a republikánusok kifejezetten megosztó vagy gyenge jelölteket állítottak, míg a demokratáknak sikerült olyan személyiségeket indítaniuk, akik képesek mindkét politikai oldal tagjaihoz szólni.

A New York Times/Siena College által nemrég megosztott felmérés szerint az említett öt államból négyben már a demokrata szenátorjelölt vezet, egy helyen (Kansas) pedig döntetlenre áll a felek támogatottsága.

Talarico kiemelt ügyként kezeli az egészségügy és a gyógyszerek költségeinek csökkentését, és ellenzi azt a republikánust elképzelést, hogy a szabad iskolaválasztás jogából kiindulva kivonják a pénzt az állami oktatásból az egyházi fenntartású magániskolák fejlesztésére. Az ellenfele Ken Paxton, Texas államügyésze, aki ellen korábban a saját pártja indított impeachmenteljárást a texasi törvényhozásban. Paxton egy konfrontatív, megosztó figura, akit nehezebb a béke és harmónia követeként eladni, mint a nyájas stílusú és jóval fiatalabb Talaricót.

Alaszkában Mary Peltola a demokraták jelöltje, aki 2022-ben az első őslakos (Yup’ik) származású képviselőként lépett hivatalba a washingtoni képviselőházban. A programja azért lehet vonzó a függetlenségére nagy hangsúlyt fektető konzervatív államban, mert a gazdasági prosperitás áll a középpontjában. Határozottan kiáll például a Willow nevű olajfúrási projekt mellett, mert meggyőződése szerint a bevétel a helyi őslakos közösséget támogatja. Ezzel párhuzamosan az utak és kikötők fejlesztése mellett is érvel, amely elengedhetetlen a vidéki élet megőrzéséhez. Védi a helyi törzsek és közösségek jogait az ipari túlhalászással szemben. Ugyanakkor támogatja a nők szabad hozzáférését az abortuszhoz. Vele szemben a hivatalban lévő Dan Sullivan a nemzetbiztonságra és a nagyipari gazdaságfejlesztésre, tehát a megszokott republikánus bázis igényeire épít.

Ám a demokraták sem nyugodhatnak meg, hiszen Michigan, Maine és New Hampshire államokban idén ők kényszerülhetnek a megszokottnál izgalmasabb versenyre. A michigani Abdul El-Sayed ugyan fiatal és dinamikus jelölt, aki népszerű a fiatal és arab közösség köreiben, ám az Izraellel szembeni kritikus nyilatkozatai elidegeníthetik a mérsékelt külvárosi szavazókat. A kijelentéseit a republikánusok igyekeznek felhasználni arra, hogy „szélsőbaloldali” jelöltként keretezzék El-Sayedet.

Maine-ben a demokraták idén már visszaléptettek egy ígéretes jelöltet a vele szemben felmerült, szexuális erőszakkal kapcsolatos vádak miatt. Az új induló, Jared Golden ugyan népszerű a vidéki konzervatív szavazók körében, de a helyi nagyváros, Portland választókörzeteiben túl konzervatívnak tartják őt. Ellenfele, a közel harminc éve hivatalban lévő Susan Collins pedig egy kipróbált, mérsékelten konzervatív politikus. New Hampshire-ben a demokrata Maggie Goodlander gyenge pontja, hogy a washingtoni establishmenthez családi szinten is kötődik, hiszen a férje Joe Biden korábbi nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake Sullivan. Kérdés, hogy a szenátori kampányhoz szükséges karizma híján levő Goodlander meg tudja-e szólítani az elkötelezett demokratákon túl a független szavazókat is.

Az általános képből tehát az rajzolódik ki, hogy bár egyértelműen a Republikánus Párt jelöltjei készülhetnek nagy pofonra, azért a demokraták számára is tartogathat kellemetlen meglepetéseket az idei félidős választás. A képviselőházi többséget a republikánusok szinte borítékolhatóan elveszítik, az izgalmasabb kérdés, hogy végül a demokraták a szenátus irányítását is át tudják-e venni jövő januártól.