Komjáthi Imre, a szocialisták elnöke sajtótájékoztatót tartott a gödi Samsung akkumulátorgyár előtt, amikor meghalt egy munkás. Öt évvel ezelőtt. Tavaly nyáron feljelentést tett hatvanhat ember nikkel- és kobaltmérgezése miatt. Erről államtitkárokat is tájékoztatott, Ptk.-módosításokat javasolt pártjával a munkavédelem javításának, a munkavállalók biztonságának érdekében. Októberben azonnali kérdéssel fordult a miniszterelnökhöz: valóban a dolgozók jogait kevéssé tisztelő, koreai viszonyok vannak-e a gyárkapun belül? Az ATV Egyenes beszéd című műsorának február 13-i adásában pedig érdekes kijelentéseket tett a gödi gyár körül kipattant botránnyal kapcsolatban, és meggyőzően cáfolta, hogy a kormány mit sem tudott az ottani „szabálytalanságokról”.
Hagyjuk most az újabb felháborodást, hogy a kormány hárít, hazudozik.
Felmerül egy másik kérdés is: miért csak most lett botrány, politikai szintű ügy a Samsung gödi gyakorlatából?
Miért pont a Telex leleplező cikke kellett hozzá? Miért nem tudott az ellenzék nagyobb vihart kavarni az ezzel kapcsolatos nyilvános fellépéseivel, beadványaival? Miért nem verte ki soha igazán a biztosítékot az a rengeteg korábbi, veszélyeket, lakossági ellenállást jelző tudósítás, amely a hazai akkugyárak építését kísérte?
Egy ostoba hatalmi döntés
A kérdés persze felvethető más esetekkel kapcsolatban is. Ha még emlékszünk, évekkel ezelőtt Hadházy Ákos még LMP-képviselőként vitt hetente (!) korrupciós ügyeket feltáró aktákat Kálmán Olgának az akkori Egyenes beszédbe, tíz éve működteti Korrupcióinfó oldalát. Tevékenységével komoly tiszteletet vívott ki magának a demokratikus oldalon, de igazán elementárisat egyik ügye sem robbant (pedig hasonlók nyomán kormányokat söpör el a ribillió a nálunk szerencsésebb történelmű Nyugaton). Mint ahogy tavaly kezdett tiltakozó gyűlései sem mozgattak meg látványos tömegeket. Hatvanpusztát is elengedte a közvélemény egy idő után, még az ellene elkövetett autós fenyegetés is csak borzolgatta a kedélyeket.

Hadházy kutakodásainak alacsony mozgósító erejével kapcsolatban gyakran elmondják, hogy a mindennapi korrupcióval, az elit fényűzésével már megbékélt a társadalom. Ez nem túl örömteli, de lépjünk tovább. Ott van a gyermekvédelem. Itt is hosszas bibliográfiát lehetne összeállítani hiányosságokról, visszaélésekről, bántalmazásokról tudósító cikkekből. Az ellenzéki politikusok sem hallgattak, elsőként talán Szabó Tímea szenvedélyes felszólalásai juthatnak először eszünkbe. Viharnak azonban semmi jele nem volt. Még a bicskei gyermekotthonban elkövetett bűncselekmények, a velük kapcsolatos bírósági ítéletek után sem.
A botrányt az okozta, hogy Novák Katalin köztársasági elnök kegyelmet adott a cselekmények eltussolásában közreműködő igazgatóhelyettesnek, amiről egy ügyvéd tájékoztatta a kormánykritikus sajtó néhány képviselőjét. Ettől bolydult meg teljesen a magyar közélet, ez dobta a felszínre Magyar Pétert, s vezetett a politikai tér átformálódásához. Nem a gyermekvédelem helyzete, nem maguk a bántalmazások, hanem egy ostoba hatalmi döntés.

A botrányt az okozta, hogy Novák Katalin köztársasági elnök kegyelmet adott a cselekmények eltussolásában közreműködő igazgatóhelyettesnek, amiről egy ügyvéd tájékoztatta a kormánykritikus sajtó néhány képviselőjét. Ettől bolydult meg teljesen a magyar közélet, ez dobta a felszínre Magyar Pétert, s vezetett a politikai tér átformálódásához. Nem a gyermekvédelem helyzete, nem maguk a bántalmazások, hanem egy ostoba hatalmi döntés.
A Szőlő utcai javítóintézet ügyét is a sajtó lobbantotta lángra.
Juhász Péter Pál portréját tavaly júniusban vázolta a Válasz Online, de ez a súlyos vádakkal és a gyermekvédelmi rendszer kritikájával együtt még csak visszatetszést keltett. Az ég úgy három hónap múlva kezdett dörögni, amikor egy meghurcolt szakember, Kuslits Gábor adott interjút ugyanennek az orgánumnak, és néhány új részlet mellett említést tett arról, hogy Juhász védelmezőiként két nagyon magas rangú politikust emlegetnek. Ezt követte az egykori politikus, Juhász Péter „Zsolt bácsis” interjúja, majd az ellenzék, elsősorban a DK is akcióba lendült a sajtó mellett. Most pedig hasonló építkezéssel, de talán még nem azonos hőfokon forrong a gödi botrány.
Az említett esetekből levonható néhány általános következtetés arról, miből, hogyan, miért lesz ma valamiből politikai szintű, nagybetűs ÜGY Magyarországon. Fontos jellemző, hogy mindegyik botrány az elmúlt két évben keletkezett. Hatásuk mögött érezhető az a társadalmi elégedetlenség, amely döntően a Covid-járványt követő évek gyenge gazdasági teljesítményének, az inflációnak és egy általánosabb pangásnak a következménye. Az emberek érzékenyebbé váltak a visszaélésekre, az elit változatlan jólétére, az elvek és tettek disszonanciájára.

Az említett esetekből levonható néhány általános következtetés arról, miből, hogyan, miért lesz ma valamiből politikai szintű, nagybetűs ÜGY Magyarországon. Fontos jellemző, hogy mindegyik botrány az elmúlt két évben keletkezett. Hatásuk mögött érezhető az a társadalmi elégedetlenség, amely döntően a Covid-járványt követő évek gyenge gazdasági teljesítményének, az inflációnak és egy általánosabb pangásnak a következménye. Az emberek érzékenyebbé váltak a visszaélésekre, az elit változatlan jólétére, az elvek és tettek disszonanciájára.
Krucifix-akták
Jól látható, hogy akkor tud egy ügy széles körű közfelháborodást kiváltani, ha hatalmi, vezetői köröket érint. Egy-egy terület működési problémái, még ha rendszerszintűek is, többnyire a mindennapi élet velejárójaként csapódnak le. Még bűncselekmények esetén is. Egy magas rangú politikus megingása viszont könnyen kiverheti a biztosítékot. Novák Katalin semmi törvénybe ütközőt nem követett el (az elnöki hivatalát aládúcoló erkölcsi törvényeket persze nagyon is – a szerk.), aláírt egy kegyelmi kérvényt egy büntetés végének közeledtekor. Tettét Varga Judit ellenjegyzésével együtt mégis bűnpártolásként lehetett értelmezni. Az ütközést a Fidesz gyermekvédelmi szólamaival kevésbé érzem meghatározónak. A Szőlő utcai ügyet is az hevítette fel, hogy magas rangú politikusok érintettsége merült fel. Kik lehetnek ők, ki az a Zsolt bácsi? A kormány dühödt, megtorlásokkal fenyegető reagálása pedig csak tovább erősítette a részvétel gyanúját. Mindezek után már az is bűnrészességnek tűnt fel, hogy a kormány elhanyagolta a területet, nem figyelt komoly jelzésekre. Ugyanez a típusú érintettség, a megfelelő kontroll, biztonsági követelmények érvényesítésének hiánya izzítja körülötte a levegőt a gödi akkumulátorgyár ügyénél is. Egy multi, a Samsung meghajlott a kártékony termelési mód előtt, súlyos veszélyeknek kitéve a dolgozókat és a környezetet.
„Nem nátháról van szó, hanem rákról” – Szijjártó Péter minisztériumánál tüntettek a gödi akkugyár ellenAz ügyek kirobbantásában, politikai szintre emelésében kiemelkedő szerepet játszott a sajtó, a média. Az oknyomozó, tényfeltáró újságírók alapos munkája minden elismerést megérdemel. Nekik köszönhetően sikerült adatokkal alátámasztani és létező, hiteles valóságként megjeleníteni különféle gyanúkat, feltevéseket. Egyúttal bebizonyosodott, mekkora erőt képvisel a demokratikus média, ha egységes.
Többször is meg tudta így ingatni a kormányba vetett feltétlen bizalmat, és felhevíteni a társadalom kormánykritikus részének lankadó indulatait.
Az ellenzéki pártok ezúttal is lemaradtak a kezdeményezés lehetőségéről. Komjáthi Imre, vagyis az MSZP ugyan már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet, mi zajlik Gödön, nem volt képes következetesen beleállni a témába, feltárni a részleteket, mozgósítani. A parlamenti képviselet pedig nem hozhat eredményt a jelenlegi torz rendszerben. Ugyanakkor elmondható, hogy a sajtóanyagok nyilvánosságra kerülése után a politikai ellenzék nem vesztett tempót. Harsányan, elkötelezetten beállt az ügyek mögé. Más kérdés, hogy a vele kapcsolatos kiábrándultság, bizalomvesztés itt is éreztette hatását. A Demokratikus Koalíció például rendkívül aktív szerepet játszott a gyermekvédelmi bűnügyek, bántalmazások, visszaélések felgöngyölítésében, mégsem tudott ezzel arányos elismerést kivívni. Most is repkedett a szólam, hogy csak a parlamentbe jutásért csinálják. Jó, akkor az újságírók meg pénzért írnak. Ezek üres szavak. A lényeg, hogy a demokratikus médiának és a politikai ellenzéknek ez az egysége (amelyhez civil szervezetek, kultikus személyiségek is csatlakoztak) többször is meg tudta rengetni a kormányt. Mozgósító erejét emlékezetesen demonstrálta a budapesti Pride. Az emberek megérezték az elszántságot magukban, a politikai-erkölcsi támogatottságot az ellenzéki szereplők (közülük mindenekelőtt a főpolgármester) és a demokratikus orgánumok részéről. Százezrek mentek ki az utcára.
Természetesen mindez 2024 februárja után aligha alakulhatott volna így Magyar Péter és a Tisza Párt népfrontos bázist teremtő lendülete nélkül. Ugyan az említett ügyekben a jelenlegi legnagyobb, kormányváltásra képes ellenzéki szerveződésnek sem jutott kezdeményező szerep, dübörgése energiákat felszabadító hátteret ad minden közéleti fellépésnek, növeli a teljes demokratikus oldal elszántságát. Tanulságos figyelni, mennyire érzik az emberek, hol az erő, és ez mennyire meghatározza, hova álljanak. Ez egyrészt kissé elkeserítő, mert vállveregetős távolságot tart értékek következetes képviseletétől, a hadházys, kutyapártos attitűdtől, másrészt viszont pragmatikus politikai érettségről tanúskodik. Akkor állok valami, valaki mögé, ha látom, reális esélye van az elképzelések megvalósításának. Ha megvannak hozzá a jó kapcsolatok, az anyagi háttér, a potens támogatók, az energia, a karizma. Észszerű hozzáállás, főleg a mai magyar politikai térben, ahol egy mindent behálózó, autoriter erőtől kell visszavenni a hatalmat. Ettől még lehet azért reménykedni, hogy egy megújult hazai polgári demokráciában átstrukturálódik a politika, helyükre kerülnek a pártok, az érdekképviseleti és civil szervezetek, és nagyobb mozgástér marad alternatív törekvések izmosodásához is.
IDEA: a Tisza 48, a Fidesz 38 százalékon áll a biztos szavazó pártválasztóknál, parlamentbe juthat a DK és a Mi Hazánk is
