Világrengető botrányok – Így szegték meg az írott és íratlan szabályokat a mindenkori hatalom birtokosai

Szabó Bence százados kitálalását többen a Watergate-ügyhöz hasonlítják. A nyomozó a 444-nek adott interjúban árulta el, hogy egy politikai összeesküvésnek tűnő művelet részleteire bukkant, amelynek célja a Tisza Párt informatikai rendszerének feltörése és esetleges bedöntése volt.

Az ügy nyomán - a teljesség igénye nélkül - végigvettük az elmúlt évszázad nagyobb botrányait.

Kezdjük a Watergate-tel, ami örökre megváltoztatta a sajtó és a hatalom közötti viszonyt. 1972. június 17-én letartóztattak öt férfit a washingtoni Watergate épületkomplexumban, amiben a Demokrata Nemzeti Bizottság (azaz az ellenzék) főhadiszállása volt. A betörők lehallgatókészülékeket akartak elhelyezni, dokumentumokat lefényképezni. Bár Richard Nixon elnök próbálta bagatellizálni az esetet, két fiatal újságíró, a Washington Post munkatársai Bob Woodward és Carl Bernstein egy Deepthroat néven futott informátor (később kiderült, hogy Mark Felt, az FBI igazgatóhelyetteséről van szó) segítségével felfejtette a szálakat. Kiderült, hogy azok a Fehér Házba és az elnök újraválasztási bizottságához (CRP) vezetnek.

A botrány súlyát nem is elsősorban a betörés adta, hanem az azt követő eltussolási kísérlet. Nixon és környezete akadályozták az igazságszolgáltatást, hamis tanúzásra buzdítottak, embereket fizettek le. Végül egy hangfelvétel bizonyította, hogy az elnök tudott az ügyről és utasítást adott az eltussolásra. Augusztus 9-én Richard Nixon lett az első és eddigi egyetlen amerikai elnök, aki lemondott hivataláról, „-gate” a hatalommal való rendszerszintű visszaélés jelzője lett.

Szintén a választásokba való, ám ez esetben orosz beavatkozás történt 2016-ban. Ez az első, nyilvánosságra került egyik legösszetettebb modern politikai botrány, mivel egy időben több különböző formában valósított meg hatalmi visszaéléseket: volt benne kémkedés, kiberhadviselés és a közösségi médiára épülő pszichológiai manipuláció is. Az amerikai titkosszolgálatok egybehangzó megállapítása szerint a művelet célja Hillary Clinton demokrata-jelölt gyengítése, Donald Trump erősítése volt úgy, hogy ezalatt aláássák a választók demokratikus folyamatba vetett bizalmát is. A művelet technikai részét az orosz katonai hírszerzés (GRU) két egysége (a „Fancy Bear” és a „Cozy Bear” néven ismert hackercsoport) hajtotta végre. A támadók feltörték a demokraták szervereit és Hillary Clinton kampányfőnöke, John Podesta e-mail fiókját is.

A több tízezer ellopott e-mailt a Wikileaks is megszerezte, a kampány hajrájában csepegtette őket. A levelek feltárták a párton belüli feszültségeket, ami így megosztotta a demokrata szavazókat. A Wikileaks egyébként nem ezzel az üggyel robbant a köztudatba: 2010-ben az amerikai hadtörténet legnagyobb titkos adatcsomagját tették közzé, amit Chelsea Manning (akkor még Bradley Manning) katonai elemzőtől kaptak. Ebben volt iraki civilek elleni kegyetlenkedést bemutató videóktól kezdve, a be nem jelentett civil áldozatok számán át, az iraki rendőrség által elkövetett kínzásokról szóló információkon át sok minden. Az alapító Julian Assange 2024 júniusában vádalkut kötött az amerikai igazságügyi minisztériummal: bűnösnek vallotta magát titkos katonai dokumentumok megszerzésére irányuló összeesküvésben, és cserébe szabadon távozhatott szülőhazájába, Ausztráliába. Julian Assange teremtette meg ezt a fajta kiszivárogtatást, amely nélkül lehet, nem lennének Snowden-akták vagy Panama-iratok.

Mielőtt még lett volna felhasználói szintű mesterséges intelligencia, 2018-ban a Cambridge Analytica ügy rántotta le a leplet arról, hogy az adataink nemcsak hirdetésekre kellenek, de fegyverként is használhatják ellenünk. A botrány nevét a Cambridge Analytica nevű brit cégről kapta, amely egy elsőre ártatlan játéknak tűnő személyiségteszttel a Facebookon szerezte meg 87 millió felhasználó adatait. Ezeket arra használták fel, hogy a felhasználókról pszichológiai profilt készítsenek. Miután feltérképezték, hogy mitől fél, szorong valaki, személyre szabott, gyakran álhíreket is tartalmazó hirdetésekkel bombázták, hogy befolyásolják a bizonytalan szavazókat a 2016-os amerikai elnökválasztás és a brit Brexit-népszavazás idején. Ez volt az első jele annak, hogy a demokrácia mennyire sérülékeny a digitális térben, és mennyire nem ismertük (akkor még) azt. Mark Zuckerbergnek az amerikai kongresszus előtt kellett felelnie, magyarázkodnia, a cég csődbe ment, de hiába, a módszerek a mai napig jelen vannak.

A 2021-es Pegasus-ügy talán jobban a köztudatban van. A kémszoftver egy izraeli cég, az NSO Group által fejlesztett kémszoftver, amit eredetileg terrorelhárításra és bűnüldözésre fejlesztettek ki. De egy nemzetközi tényfeltáró nyomozás kiderítette, hogy kormányok tucatjai használják politikai ellenfeleik ellen. A célpont telefonját észrevétlenül lehet megfertőzni, a támadó pedig hozzáfért mindenhez, ami azon volt, üzenetek, fotók, dokumentumok, minden, beleértve a GPS-adatokat és be is kapcsolhatta a a mikrofont és a kamerát. Magyarországon újságírók, ellenzéki politikusok és üzletemberek telefonján találták meg a nyomait például Varga Zoltán médiavállalkozóén vagy a mostani tényfeltárást is végző Panyi Szabolcsén.

Nálunk két hatalmat megrengető szivárogtatást kell megemlíteni. Az egyik a frissen demokratizálódott Magyarországon 1990-ben történt Duna-gate, ami a legelső nagy botránya lett a modernkori magyar demokráciának. Pár hónappal az első szabad választások előtt Végvári József rendőrőrnagy, a Belügyminisztérium III/III-as csoportfőnökségének tisztje besokallt, hogy még az átmenet idején is megfigyeljék az ellenzéki pártokat és tagjaikat.

Végvári József titokban beengedte a Fidesz és az SZDSZ képviselőit a minisztérium épületébe, ahol videót készítettek arról, ahogy a tisztek éppen kémkednek utánuk. Leveleket bontottak fel, hívásokat hallgattak le, vagyis kiderült, hogy a kommunista állambiztonságnak nem számított a rendszerváltás, továbbra is aktívan próbálta befolyásolni a politikai folyamatokat. Horváth István belügyminiszter lemondott, és a politikai rendőrség azonnali feloszlatását is maga után vonta.

A másik Gyurcsány Ferenc hírhedt 2006-os őszödi beszéde máig nem kopott ki a közbeszédből. 2006 májusában, a választási győzelem után az akkori  miniszterelnök Balatonöszödön tartott egy indulatos, szókimondó beszédet, amiben többek között arról beszélt, hogy hazudtak az embereknek. A cél elvileg az lett volna, hogy ráébressze saját pártját, az MSZP-t a reformok szükségességére, de a stílusa és a tartalma katasztrófához vezetett.

A beszéd szeptemberi kiszivárgása után az ország a „Hazudtunk reggel, éjjel meg este” kijelentéstől visszhangzott. Bár Gyurcsány Ferenc beismerte, hogy kormánya eltitkolta a gazdaság valódi állapotát, és csak a szerencsének köszönhetik, hogy nem buktak meg korábban, az őszödi beszéd miatt nem volt hajlandó lemondani. A következmények beláthatatlanok voltak: Budapesten 2006 őszén zavargások törtek ki, az MTV székházát megostromolták, ekkor szakadt ketté évtizedekre a magyar belpolitika, hogy a Fidesz aztán 2010-ben kétharmados többséggel győzzön.