Somogyi Zoltán: Valóban sorsdöntő választás jön, meglepő lenne, ha a Fidesz nyerne

Négyévente mindig azt hallgatjuk a politikusoktól, hogy sorsdöntő parlamenti választás következik. A mostani csakugyan az lesz?

Amikor a politikusok a „sorsdöntő” vagy a „történelmi” jelzőt használják, akkor saját szavazóikat akarják megszólítani. Most azonban kívülről nézve is azt mondhatjuk, hogy valóban sorsdöntő választás jön. Nemcsak belpolitikai, hanem külpolitikai jelentősége is van, nagyon nem mindegy, milyen eredmény születik.

Kinek nem mindegy?

A magyar választóknak sem, az Európai Unió polgárainak sem és annak a politikai irányzatnak sem, amit patriótának neveznek. Orbán Viktor ezen a néven próbálta összerakni azoknak a szövetségét, akik nem az integráció, hanem a különálló nemzetek Európájának hívei. Az Európai Unió nyilván nem szeretné megengedni, hogy egy uniós ország teljes mértékig a putyini Oroszország fogságába essen. Szivárognak is azok az információk, amelyeket a nyugat-európai titkosszolgálatok megtudtak arról, milyen kapcsolatokat ápol a fideszes kormány az oroszokkal.

Ezt uniós segítségnek tartja?

Alapvető, hogy az Európai Unió védekezik az orosz befolyás ellen, és az is alapvető, hogy az orosz befolyásolási kísérletekről a nyugati titkosszolgálatok próbálnak minél több információt szerezni. Az viszont már politikai döntés kérdése, hogy ezeket az információkat mikor és hogyan használják fel. Az, hogy nyilvánosságra kerülnek beszélgetések, amelyeket magyar kormánytagok folytattak Putyinnal vagy Lavrov külügyminiszterrel, elképzelhetetlen lenne politikai döntés nélkül.

Ki hozta meg a döntést?

Ennek megválaszolásához tudnunk kellene, hogy melyik titkosszolgálat – vagy mely titkosszolgálatok – szerezték meg az információkat, nyilván az abban az országban tevékenykedő vezető politikusokra kell gondolni. Másik oldalról persze teljesen egyértelmű az is, hogy az orosz titkosszolgálat Orbánékat segíti.

Putyinnak különösképpen fontos, hogy az a politikus maradjon hatalmon, akivel jó kapcsolatokat ápol, aki támogatja a politikáját. A szemünk láttára zajlik így a nyugati és az orosz titkosszolgálatok közötti küzdelem.

2022-ben ugyanígy a parlamenti választás előtt beszélgettünk. Akkor azt mondta, a Fidesz előnyét mutató felmérések dacára a hatpárti ellenzéki összefogás képes lehet nyerni: feltéve, ha az országban mindenhol kemény kampánymunka folyt és a helyi emberek tehetséggel végezték a dolgukat. Az eredményt ismerjük. Nagyot fordult a világ, a felmérések szerint most nem a Fidesz, hanem a Tisza Párt vezet, ráadásul úgy néz ki, a tiszás aktivisták országszerte jól teljesítenek. Mennyire veszi biztosra, hogy tizenhat év után bukik a Fidesz?

Négy évvel ezelőtt se vettem biztosra semmit, az idézett interjúban hangsúlyoztam, hogy a kampánynak van egy nagyon meghatározó része, amit alig láthatunk, ez pedig a helyi kampánytevékenység. Ezt ma is el lehet mondani. A szavazat ára című dokumentumfilm például erről a világról szól.

Ha több százezren vannak, akiket elosztunk húsz-huszonöt billegő választókerületben, akkor a Fidesz ezeket a körzeteket meg tudja nyerni.

Nem csupán a szavazatvásárlás írhatja át az erőviszonyokat. Tölgyessy Péter – aki amúgy a Tisza győzelmére számít – arra figyelmeztetett, hogy a közvélemény-kutatások csak korlátozottan megbízhatók. A Fidesz tipikus szavazói idősek, alacsony státuszúak, kistelepüléseken laknak, kevésbé használnak mobiltelefont: a felmérések során őket nehéz elérni. A Fidesznek van olyan „rejtőzködő tartaléka”, amelynek mozgósításával megfordíthatja az állást?

Orbán Viktor is szeretne ebben reménykedni, hiszen kijelentette, hogy sok szavazó csak az utolsó pillanatban bújik elő. A valóságban nem tudjuk, hogy tényleg nagy számban léteznek-e olyanok, akik a választás napján döntik el, hova húzzák be az ikszet, vagy jelentős részben arról az előbb említett rétegről van itt szó, amelyik nem a saját meggyőződése szerint szavaz, hanem különböző módszerekkel kényszerítik rá, hogy szavazzon.

Akkor mégiscsak van bizonytalansági tényező.

A közvélemény-kutatók nagy tapasztalattal bírnak, ügyesen súlyozzák az adatokat. A komolyan vehető intézetek felmérései ugyanabba az irányba mutatnak, akár egyéni választókerületekben, akár országos mintán készülnek. A jó szociológusok pluszban megtalálják azt a társadalmi csoportot, amelyiket érdemes kiemelten vizsgálni, mert az abban a körben mért politikai hangulat nagy valószínűséggel előre jelzi a választás kimenetelét. Kovách Imre és Szabó Andrea vizsgálata 4 ezer ember személyes megkérdezésével készült: ők például külön is kutatták a vidéki kis- és középvállalkozók pártszimpátiáját. Négy évvel ezelőtt a Fidesz fölényét mérték, most a Tiszáét. Ez pedig egy kifejezetten fontos csoport. Nem a hasamra ütök tehát, amikor azt mondom, hogy minden körülményt figyelembe véve meglepő lenne, ha a Fidesz nyerné a választást.

A Fidesz kormányzati pozícióból egyszer már veszített, 2002-ben. Ha 2026-ban ugyanez megtörténik, van visszaút Orbán Viktor számára?

Az eddigi tapasztalataink alapján van, egyszer már talpra állt. Ha azonban Orbán most valóban veszít – és nagyon veszít –, akkor az egészen más helyzet lesz, mint 2002-ben, amikor egy ciklust követően szenvedett úgy vereséget, hogy az általa vezetett lista azért akkor is első lett.

Első lépésben nagy valószínűséggel nem egy középre tartó néppárti fordulattal próbálkozna, hanem a radikális jobboldali, patriótának nevezett, nem a főáramlathoz tartozó pártjának újraépítésével. Vagy elmegy nyugdíjba, miért is ne.

Török Gábor szakmai szempontból kifejezetten színvonalasnak minősítette a kampányt. Segítene nekünk elképzelni, milyen lehet az, amikor nem színvonalas?

Érteni vélem, hogy Török Gábor milyen értelemben beszélt színvonalról. Ha megnézzük például, hogy Magyar Péter és a stábja milyen jól reagált a lejárató kampányokra, akkor ez a kifejezés megállja a helyét. Török számára az ellenzék megérkezése a politika első osztályába lett érdekes. Ugyanakkor a Fideszre talán már nem érvényes ez az állítás ennyire. Ők nem ilyen kampányt akartak. A kormánypárt meglepően sok hibát követett el, a Tisza kampánya karakteresebb és egységesebb volt.

Ha csak az elmúlt hónapokra szorítkozunk, melyek voltak a kampány meghatározó eseményei?

Orbán számára a legnagyobb problémát talán az jelentette, hogy ő nem szeretett volna belpolitikával foglalkozni. Világhírű politikussá vált, és ilyen minőségében külpolitikai, nemzetközi témákat akart napirenden tartani. Úgy tervezte, a béke hirdetőjeként jelenik meg, de átalakult körülötte a politikai környezet, és inkább az lett a kérdés, mennyire áll orosz befolyás alatt a pártja és ő maga, vagy az, hogy a „békepárti” Trump barátja miatt kitör-e a világháború. Közben több kutatás szerint a magyarok nagy része úgy gondolja, hogy idehaza nincs háborús veszélyhelyzet, nem ez a legfőbb gond Magyarországon.

Négy évvel ezelőtt, az orosz-ukrán háború kirobbanásakor a Fidesz a saját szempontjából kiválóan alkalmazkodott az új helyzethez, elhitette, hogy a kormánypárt a békét védi, míg az ellenzék háborús kockázatot jelent. A miniszterelnöknek akkor sikerült meggyőznie a szavazókat, most pont a fordítottját érzem.

Maradtak kihagyott lehetőségek?

Magyar Péter például a külpolitikai kérdésektől akarta mindenképpen távol tartani magát, így soha nem kritizálta Orbán és Trump kapcsolatát, ami egyrészről kihagyott lehetőség, másrészről viszont ne felejtsük el, hogy kormányon Trumppal kell együtt dolgozni. Kihagyott lehetőség volt a kárpátaljai magyarok erőteljesebb védelme, a Kárpátalját ért dróntámadás sem jött elő erős témaként az ellenzék részéről. Persze, ha előjön, „belesodorta” volna Magyar Pétert az orosz-ukrán konfliktus politikájába, ami túl nagy kockázat: ennek az esetleg kihagyott lehetőségnek ez a másik oldala. Ugyanígy jó ideig pont ezért volt bizonytalan az Európai Unió melletti kiállásban, de ezen nagyot fordított tavaly nyáron. Úgy érzem, be is jött neki, hiszen arról a kemény kérdésről szól a mostani választás, hogy Putyin vagy Európa. És ez a kérdés Magyar Péternek áll jobban.

A Fidesz politikája évtizedek óta a szembenállásra épül. Lát reményt arra, hogy a választás után az elviselhetőség szintjére csökkennek az indulatok a két nagy tábor között? Létrejöhet még a gyakran emlegetett társadalmi béke ebben az országban? Van egyáltalán politikai akarat arra, hogy létrejöjjön?

Teljesen természetes, hogy különböző dolgokat gondolunk a világról, politikai törésvonalak és viták mindig lesznek. Az biztos, hogy a társadalmi béke – vagy békétlenség – alakulása döntően a nagypolitikától függ. Tizenhat éve egyetlen politikus, Orbán Viktor ízlése határozza meg sok tekintetben az életünket. Ha veresége esetén nem ő fogja irányítani az országot, és jó eséllyel már az ellenzék egészére sem lesz kizárólagos befolyása, akkor egy más hangulatú Magyarország köszönt ránk. Olasz barátaim jutnak eszembe, akik Silvio Berlusconi miniszterelnöksége idején folyton arra panaszkodtak: Berlusconi annyira gyökeresen átalakította Olaszországot, hogy annak következményeitől soha többé nem tudnak megszabadulni. Aztán ők lepődtek meg a legjobban, hogy már pár hónappal Berlusconi veresége után egy teljesen más, szinte egészében Berlusconi-mentes Olaszországban éltek.