Hullanak még a csontvázak a szekrényből, de Demeter Szilárd már lelépett, a könyvtári szakma bizakodó

A Könyvtárszakmai Kerekasztal és annak hat könyvtári szakmai szervezete is támogatta azt a június végén tett szakmai javaslatot, amelyben a Pulszky Társaság kezdeményezésére több szakmai szervezet (a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége, az ICOM Magyarország, az Országos Közgyűjtemények Szövetsége, a Magyar Levéltárosok Egyesülete) a közgyűjteményi területen dolgozók mielőbbi bérrendezését követeli. A Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszternek benyújtott javaslatban 25 százalékos béremelést remélnek. Tekintve, hogy az elmúlt bő egy év a közgyűjteményi dolgozók (köztük könyvtárosok) méltánytalan munkakörülményekkel szembeni demonstrációiról is szólt, nem meglepő, hogy a szakma elsők között jegyzi mint sürgős megoldásra váró problémát. „Mi nem a bérünkért dolgozunk, hanem annak ellenére” – szólt a tüntetések egyik jelmondata, ennél pontosabb körülírása pedig aligha lehet a közgyűjtemények, azon belül pedig a könyvtárszakma közelmúltjának.

Mint a kultúra legtöbb területén, itt is az alulfinanszírozottság, az ebből is fakadó szakemberhiány nehezítette az állomány gyarapítását és megfelelő gondozását, amely problémákra még rátettek egy-egy lapáttal olyan külső tényezők, mint a járvány alatti bezárások, az infláció, a dráguló könyvpiac és nem utolsósorban a politikai viták. Mondhatni szimbolikus, hogy ez utóbbi egyik legnagyobb áldozata Magyarország legfontosabb könyvtáraként az Országos Széchényi Könyvtár lett.

Az intézmény helyzete most, hogy Tarr Zoltán szakmai vizsgálatot indított el az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Természettudományi Múzeum, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet mellett a Széchényi Könyvtárban is, rendeződni látszik. A miniszter azért döntött az átvilágítás mellett, mert az ott dolgozók szakszerűtlenségről és hatalmi visszaélésekről számoltak be. A szakszerűtlenség kihat a munkafolyamatok széles skálájára: beszédes például, hogy az még a kisebb gondnak tűnik, hogy néhány értékesebb dokumentumot mindössze egy lakat véd. Erről számolt be májusban az a HVG-nek eljuttatott videó, amelyben az intézmény néhány munkatársa rögtönzött tárlatvezetést tartott az épületben, beszámolva csótányokról, hulló vakolatról is.

Most ráadásul a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium számára a dolgozók összeállítottak egy átfogó dokumentumot a belső problémákról is. Ebben többek között azt írják, „az Országos Széchényi Könyvtár több mint húsz éve politikai zsákmány, elbirtoklása presztízskérdés, a kinevezett inkompetens igazgatók vezetése miatt már régóta nem képes könyvtári vezető szerepének betöltésére. A vezetők inkompetenciája veszélyezteti a jogszabályban előírt feladatok ellátását” – áll a 444-hez is eljutott belső dokumentumokban, amelyben többek között a munkatársak politikai függetlenséget, a belső cenzúra megszüntetését, a „szabad rablás megállítását” követelik.

Rózsa Dávid OSZK-főigazgató személyével kapcsolatban utoljára 2025 őszén merültek fel nagyobb nyilvános visszhangot kapott belső ellentétek. Akkor egy lapunknak név nélkül nyilatkozó forrás a Közgyűjteményi Központ tagintézményei vezetőinek szokásos hétfői értekezletén történt vitáról számolt be, amely az értesülés szerint Rózsa Dávis állásába került. Az akkor még a Közgyűjteményi Központot vezető Demeter Szilárd lapunknak cáfolta az főigazgató elbocsátásáról szóló híreket. Később azonban hivatalossá vált, hogy Rózsát egy hónapra függesztették fel pozíciójából. Az azóta már ismét az intézmény főigazgatójaként dolgozó Rózsa Dávidot egyébként maga Demeter Szilárd nevezte ki az intézmény vezetésére még 2020-ban.

Az újonnan megalakult kulturális minisztérium a kezdetektől világossá tette, szándékában áll a belső vizsgálatokat követően szakmai alapokon, átlátható módon dönteni a fennhatósága alá tartozó intézmények további sorsáról. Szándékát erősítheti az is, hogy immár egy kézben összpontosulnak a közgyűjteményekkel és örökségvédelemmel kapcsolatos ügyek: Sári Zsolt közgyűjteményi és örökségvédelemért felelős államtitkárként segíti a munkát. Az etnográfus és muzeológus közel 30 éves közgyűjteményi tapasztalattal bír, hosszú időn át erősítette a Szabadtéri Néprajzi Múzeum csapatát – többek között főigazgató-helyettesként. Több európai uniós projekt vezetője is volt.

Lapunknak Tőzsér Istvánné Andrea, az Informatikai és Könyvtári Szövetség elnöke és az egri Bródy Sándor Könyvtár igazgatója úgy nyilatkozott, az államtitkárral már sor is került egy átfogó szakmai egyeztetésre a Magyar Könyvtárosok Egyesülete által szervezett szokásos vándorgyűlésen. (A megbeszélésen részt vett az Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollégiuma, az Egyházi Könyvtárak Egyesülése, az Informatikai és Könyvtári Szövetség, a Könyvtárostanárok Egyesülete, valamint a Magyar Könyvtárosok Egyesülete is.) Kérdésünkre elmondta, optimistán tekintenek a következő hónapok elé, többek között azért is, mert az államtitkárral egyetértettek abban, hogy a könyvtári hálózat az egyik leglátogatottabb kulturális hálózat Magyarországon, így a problémák feltérképezése és megoldása kulcskérdés. Az államtitkár a szakmai szervezetektől várja a javaslatokat arra, hogy a jövőben milyen stratégia alapján haladjanak a fejlesztésekkel.

Tőzsér Istvánné Andrea hosszú idő óta a magyar közkönyvtári rendszer egyik meghatározó szereplője, tapasztalata szerint minden nehézség ellenére az elmúlt évtizedekben azért így is hatalmas változáson mentek keresztül a magyar intézmények. „A legkisebb könyvtáraktól egészen az Országos Széchényi Könyvtárig – de beszélhetünk az egyetemi könyvtárakról, az országos szakkönyvtárakról, a megyei ellátás szervezéséről – rengeteg az újdonság. Eleve az, hogy a digitalizáció megjelent mind a munka adminisztratív részének segítésében, mind pedig az adatbázisok megalkotásában is. Továbbá

a könyvtárakban” – emelte ki lapunknak, amikor arról kérdeztük, mekkora fejlődést tapasztalt az intézményekben az elmúlt időszakban. A szakember kiemeli, a könyvtárak ma már amellett, hogy olvasásnépszerűsítő és ismeretterjesztő programokkal szerinte a kultúra közvetítésében is fontos szerepet játszanak, egyfajta hidat is jelentenek a társadalom felzárkóztatásában: ennek egyik legfontosabb lépése, hogy már nem csupán könyvek kölcsönzésére szolgálnak, hanem a legkisebb településeken is lehetőséget nyújtanak a számítógép használatára is.

Mindent lehetne még jobban csinálni: ez azon is múlik, hogy milyen stratégiát alakít ki a könyvtáros társadalom. A magam részéről két nagy problémát látok: az egyik a humánerőforrás felzárkóztatása, amely alatt többek között az anyagi elismerésre gondolok. A fizetéseket stabilizálni kell,

– emeli ki, hozzátéve, hogy emellett a szakembereknek meg kell adni a lehetőséget a tudásuk folyamatos továbbfejlesztésére is. Hozzáteszi viszont, akad egy másik lényeges probléma is, mégpedig az anyagi erőforrás kérdése. „Amikor egy szférában tíz éve befagyasztott normatívákkal kell dolgoznunk, akkor azért az nem segíti azt a stratégiai fejlesztést, miszerint bizony az eszközök elavulnak, bizony az épületek romlanak, bizony gondunk van a mindennapi költségvetéssel, és hogy ezekre hogyan lehet forrást találni. Az államtitkár úrral történt megbeszélés során ezekről a kérdésekről is szó esett” – jegyzi meg a szakember.

A szakember reményei szerint a stratégia kidolgozásával megteremtenek egy olyan alapot, amellyel már lehetőség adódik arra is, hogy sikerrel pályázzanak európai uniós forrásokra. Tervei szerint folytatnák azt a munkát, amelyet évtizedekkel ezelőtt elkezdtek, és amelynek egyik fontos eredménye, hogy már minden kistelepülésen is működik könyvtár. „Ez egy nagyon fontos üzenet: hogyan tudjuk a legkisebb településeket megszólítani. Hogyan tudunk akár még a vidékfejlesztéshez is csatlakozni különféle olvasásnépszerűsítő programokkal, azzal, hogy

Én hiszek abban, hogy ezért jó lesz dolgozni az elkövetkezőkben.”