Sok víz már nem folyhat le a Dunán, még a Velencei-tó is apadhat, minden csepp számít

Június végén történelmi mélypontra süllyedt a Velencei-tó vízállása, az agárdi vízmércén minden korábbi mélypontot alulmúlt, a tó napról napra sekélyebb, és a szakértők további vízszintcsökkenést sem zárnak ki.

Közben a Duna több szakaszán is rendkívül alacsony a vízállás, helyenként hajózni is alig lehet, Budapesten már kizöldült a rakparti lépcsők alatti terület, ahonnan már hetekkel ezelőtt visszahúzódott a folyó.

Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) elnöke lapunknak elmondta, hogy a vízgazdálkodási beruházások felgyorsításához, mint a medertisztítások, mederkotrások, csatornaépítések és vízvisszatartó létesítmények, a hazai építőipar rendelkezik a szükséges tervezői és kivitelezői kapacitásokkal. Az ÉVOSZ nem először sürgeti a fejlesztések felgyorsítását, jelezve, hogy az ivóvíz- és víziközmű-hálózatok korszerűsítése, a kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése az építőipar egyik kiemelt feladata lesz a következő években. A szakszövetség szerint ehhez nemcsak kivitelezői kapacitásra, hanem jól előkészített beruházásokra és korszerű, digitális tervezési módszerekre is szükség van.

Megoldandó feladatok vannak az árvízvédelmi vagy a vízvisszatartó létesítmények építésén túl is. Legalább ekkora kihívást jelent a városi víziközmű-hálózatok elöregedése, amelyekben sok helyen jelentős mennyiségű ivóvíz vész el a csőtörések és szivárgások miatt.

Van már néhány jó példa is. Az egyik kiemelkedő, ÉVOSZ Nívódíjjal is elismert vízügyi fejlesztés a Mosoni-Duna, a Rába és a Rábca találkozásánál megvalósult beruházás. Itt különböző vízügyi műtárgyakkal lassítják a víz lefolyását és ezzel javítják a térség vízháztartását.

Az ÉVOSZ elnöke szerint a szükséges fejlesztések iránya régóta ismert, és a magyar állam továbbra is a legfontosabb megrendelő, ráadásul a beruházások finanszírozásába végre uniós forrásokat is be lehet vonni. Lépni kell, és sürgősen felgyorsítani a projektek előkészítését. A vízügyi fejlesztések szükségességét egyre több szakértő nem csupán mérnöki vagy beruházási kérdésként értelmezi. A klímaváltozással foglalkozó Másfélfok szerint a Velencei-tó jelenlegi helyzete nem egyszerűen vízhiányról, hanem alkalmazkodási válságról árulkodik. A szakmai portál elemzése arra hívta fel a figyelmet, hogy egy természeténél fogva sekély, változó vízjárású tó esetében hosszú távon nem elegendő kizárólag a vízpótlásra koncentrálni. Legalább ilyen fontos a vízgyűjtő területek állapotának javítása, a víz helyben megtartása. Újra kell gondolni, hogyan alkalmazkodik a mezőgazdaság, a településfejlesztés és a turizmus a klímaváltozás következtében egyre gyakoribb szélsőséges vízjáráshoz.

Évente mintegy három és fél Balatonnyi vizet veszít Magyarország – hívta fel a figyelmet a KÉSZ Csoport. A cég szakemberei hangsúlyozták: a vízgazdálkodás jövője nem egyetlen nagyberuházáson múlik, hanem számos, egymásra épülő fejlesztésen, valamint azon, hogy a rendelkezésre álló vízkészletekkel a korábbinál jóval tudatosabban gazdálkodjunk.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság egyébként nemrég arról számolt be, hogy a jövő vízgazdálkodásának már nem elegendő a múlt hidrológiai adataira épülnie. A klímaváltozás miatt modellalapú vízkészlet-gazdálkodásra van szükség – írták – amely előrejelzésekkel, digitális modellekkel és valós idejű adatokkal segíti a víz visszatartását és elosztását. A cél az, hogy a szélsőségesen csapadékos és az aszályos időszakok között is fenntarthatóbb legyen a vízkészletek kezelése. A szakemberek tudják, mit és hogy kellene tenni, a nagy kérdés viszont még nyitott, nevezetesen az, hogy mikor és mi történik majd. Az építőiparon nem fog múlni, uniós forrásokból sem lesz hiány, az idő viszont egyre fogy. Már sok víz nem folyhat le a Dunán – büntetlenül.