Miközben a magyar munkaerőpiac számos kritikát kap, illetve egyre gyakrabban vetődik fel a munkanélküliek hosszabb ideje trendszerűen növekvő állománya, érdemi fejlemények zajlanak a felszín alatt. A Nemzetközi Robotikai Szövetség (IFR) szerint ugyanis Európában 2024-ben Magyarország lett az ötödik legtöbb robotot telepítő ország. Összesen 4252 ilyen „munkavállaló” kezdett dolgozni, ami nem sokkal marad el az egyébként több mint hétszer nagyobb lakossággal rendelkező Franciaország 4762 darabjától. A lista élén Németország áll 27 031 robottal.
Noha a 2025-ös mutatók még nem ismertek, az egy évvel korábbi hazai adat egyértelműen rávilágít arra, hogy a robotizáció és a mesterséges intelligencia térnyerése nem egy távoli jövőkép, hanem a jelen gazdasági valósága – mondta a Népszavának Nógrádi József, a hazai munkaerő-kölcsönző szektor meghatározó cége, a Trenkwalder a stratégiai kapcsolatokért felelős igazgatója. 2025-ben a korábban bejelentett autóipari és akkumulátorgyári beruházások kivitelezése alighanem tovább támogatta ezt a trendet – vélte -, azonban ezek az információk még nem ismertek.
A robottelepítések abszolút száma azonban önmagában nem mutatja meg egy ország technológiai fejlettségét.
A robotizáció egyik legfontosabb mérőszáma a robotok sűrűsége, vagyis hogy 10 ezer ipari dolgozóra hány robot jut. Magyarországon ez a közzétett számok szerint 133, miközben Szlovákiában 210, Ausztriában 272, Szlovéniában pedig 315. Eszerint bőven van tér a fejlődésre.
2026-ra az új külföldi nagyberuházások üteme érezhetően mérséklődött, ezért a következő időszakban a hazai vállalatok technológiai fejlesztései válhatnak a piac fő hajtóerejévé. A kihívást az jelenti, hogy a magyar kis- és középvállalkozások jelentős része még nem használja ki kellő mértékben az automatizációban és a robotizációban rejlő versenyképességi lehetőségeket. Amennyiben a vállalatok célzott technológiai és digitalizációs támogatásokhoz jutnak, a magyar robotikai piac a következő években is képes lehet fenntartani jelenlegi fejlődési ütemét.
Kevesebben dolgoznak, de továbbra is feszes a magyar munkaerőpiacÁllás? Az lesz, de…
Összehasonlításul egyébként Dél-Korea közel 1220 robotot alkalmaz 10 ezer dolgozóra vetítve, miközben évente több mint 30 000 új robotot telepít. Kína ugyan robotarány tekintetében még nem tartozik a világ élvonalába, de éves szinten mintegy 290 000 ipari robot telepítésével messze a legnagyobb és legdinamikusabban fejlődő piac. Európában Németország számít piacvezetőnek: évente mintegy 27 ezer új robotot állít üzembe, miközben 10 ezer dolgozóra már 449 robot jut.
Az országok közötti versenyben – véli Nógrádi József – így nem az a kérdés, hogy megvalósul-e a robotizáció, hanem az, hogy milyen gyorsan és milyen mélységben tudják a gazdaság szereplői alkalmazni az új technológiákat. Magyarország előtt pedig még jelentős felzárkózási tér van – hangsúlyozta –, különösen a hazai tulajdonú vállalatok körében.
A fejlemények mögötti okokat boncolgatva kifejtette, hogy a magyar vállalatok jelentős része hosszú időn keresztül elsősorban támogatások segítségével valósított meg fejlesztéseket, és kevésbé épített saját innovációs stratégiára. Emiatt viszonylag kevés olyan hazai cég van, amely nemzetközi szinten is meghatározó technológiai szereplővé tudott válni. Az elmúlt években a folyamatos munkaerőhiány, a bérek emelkedése, valamint a kereslet és a költségek kiszámíthatatlansága mégis egyre inkább arra ösztönözte a vállalatokat, hogy mind nagyobb hangsúlyt helyezzenek az automatizálásra. A robotizáció és a mesterséges intelligencia sok esetben így már nem csupán versenyelőnyt jelent, hanem a versenyképesség fenntartásának egyik alapfeltétele.
A Világgazdasági Fórum Future of Jobs Report 2025 előrejelzése szerint 2030-ig világszerte mintegy 92 millió munkahely szűnhet meg, miközben 170 millió új állás jöhet létre.
Ebből azonban nem azt kell leszűrni, hogy a globális piacon nettó növekedés várható, hanem azt, hogy nagyjából több mint egymilliárd meglévő munkakör tartalma jelentősen átalakul – mutat rá.
A kérdés tehát nem az, hogy lesz-e munka a jövőben, hanem az, hogy a munkavállalók rendelkeznek-e majd azokkal a készségekkel és kompetenciákkal, amelyekre az új gazdaságban – és a számok alapján egyértelműen itthon is – szükség lesz. A versenyelőnyt egyre inkább a folyamatos tanulás, az alkalmazkodóképesség és a technológiai jártasság biztosítja majd.
Vendégmunkás márpedig kell Magyarországon, a piac gyors megoldást remél a Tisza-kormánytólA változás pedig már ma is látható a honi munkaerőpiacon. Míg egy-két évvel ezelőtt a mesterséges intelligenciával (MI), az automatizálással vagy a robotizációval kapcsolatos ismeretek csupán a meghirdetett hazai állások néhány százalékában jelentek meg elvárásként, addig mára a versenyszférában megjelenő nyitott pozíciók mintegy 20–25 százalékánál lehet találkozni valamilyen szintű MI-, automatizálási vagy digitális technológiai kompetencia iránti igénnyel – jelezte Nógrádi József. Ez jól mutatja, hogy a technológiai átállás Magyarországon is megkezdődött, és már nem kizárólag a multinacionális vállalatokat vagy a technológiai szektort érinti.
A munkáltatók egyértelműen egyre kevésbé pusztán szakmai tudást keresnek, hanem azt is egyre inkább elvárják, hogy a munkavállalók képesek legyenek digitális eszközöket használni, adatokat értelmezni, valamint hatékonyan együttműködni automatizált rendszerekkel és mesterséges intelligenciára épülő megoldásokkal.
Ahogyan korábban az internet- és az irodaiszoftver-ismeret vált alapkövetelménnyé, úgy válhat néhány éven belül az MI-eszközök használata is általános elvárássá – mondja.
A szakember rámutat, hogy az elmúlt időszakban több magyarországi vállalat nyíltan is bejelentette részlegeinek átalakítását vagy létszámcsökkentését, amelynek indoklásában a mesterséges intelligencia alkalmazása is szerepet kapott. Ezek az intézkedések – saját kalkulációi szerint – közel ezer munkavállalót érintettek Magyarországon. Mindez marginálisnak tűnhet a teljes foglalkoztatottsághoz képest, ám egyértelmű jelzés arra, hogy az MI már nem csupán új lehetőségeket teremt, hanem egyes munkakörök tartalmát és létszámigényét is formálja.
Mindez arra utal, hogy a kérdés ma már nem az, szükség lesz-e MI-vel kapcsolatos kompetenciákra a munkaerőpiacon, hanem az, hogy milyen munkakörök maradnak olyanok, ahol ezekre a készségekre legalább alapszinten nem lesz szükség. A mesterséges intelligencia és a robotika fejlődése nemcsak a fizikai, hanem a szellemi munkaköröket is érinti. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy számos olyan feladat automatizálhatóvá vált, amelyet korábban kizárólag magasan képzett szakemberek tudtak elvégezni. Ez azonban nem feltétlenül a szakemberek kiváltását jelenti. Sokkal inkább arról van szó, hogy a jövőben azok lesznek versenyképesek, akik hatékonyan tudnak együtt dolgozni az MI-rendszerekkel.
Rég volt ekkora elbocsátási hullám Magyarországon, ráadásul a NER-közeli cégek még bele sem kezdtek igazánA felsőoktatás nélkül nem fog menni
A szakember szerint a munkaerőpiac „felkészítésében” a felsőoktatásra nagyon komoly szerep hárul. Egyszerre kell reagálnia a technológiai változásokra, a demográfiai folyamatokra és a munkaerőpiaci igények átalakulására. A hagyományos modell, amely elsősorban a fiatal korosztály képzésére épült, egyre kevésbé lesz elegendő. Úgy látja, hogy az egyetemeknek éppen ezért egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a felnőttképzésre, a rövid ciklusú szakmai programokra, a mikrotanúsítványokra és a folyamatos továbbképzésre.
Egyre többen térnek, vagy térnének vissza a felsőoktatásba karrierjük későbbi szakaszában is, ami alapjaiban alakítja át az egyetemek szerepét. (Ezzel együtt a robotika és az automatizálás alapjainak már az általános és középiskolai oktatásban is meg kell jelenniük. Minél korábban találkoznak ezekkel a technológiákkal a fiatalok, annál nagyobb eséllyel tudnak később magas hozzáadott értékű munkát végezni, és sikeresen alkalmazkodni a gyorsan változó gazdasági környezethez.)
A felsőoktatás egyik legfontosabb feladata, hogy a diploma megszerzésének helyszíne helyett a teljes életpályát támogató tudásközponttá váljon – hangsúlyozza Nógrádi József. A jövőben egyre kevesebb embernek lesz elegendő egyetlen végzettség egy teljes karrierhez. A munkaerőpiac gyors átalakulása miatt ezért egyre határozottabban körvonalazódik, hogy a felsőoktatásnak olyan rugalmas képzési rendszereket kell kialakítania, amelyek lehetővé teszik a rendszeres továbbképzést, az átképzést és a specializációt a munkavállalók teljes életútja során.
Ebben a munkában pedig nélkülözhetetlen az egyetemek és a vállalatok közötti együttműködés. Azok az intézmények válhatnak sikeressé, amelyek nemcsak oktatni lesznek képesek, hanem a gazdaság innovációs partnereivé is tudnak válni.
