Nem tudom, mennyire érdemes erkölcsi kérdéseket feszegetni az üzleti életben. Legyen szó akár a médiavilágról. Ha a jogi keretek rendben vannak, minek kötözködni például egy kereskedelmi televízióval? A piacról, reklámokból él, egy tankönyvben azt olvastam, kifejezetten a hirdetés a meghatározó terméke, szolgáltatása, a műsorok csak körítést jelentenek, céljuk, hogy a néző ne kapcsoljon el, jusson hozzá minél több reklámblokkhoz.
A figyelmet pedig általában nem magaskultúrával lehet a legkönnyebben lekötni. Bulvármagazinokkal, szappanoperákkal, akciófilmekkel, vetélkedőkkel, laza talkshow-kkal kell operálni. Nincs mese, ilyen a mai tömegkultúra, erre van igény, kereslet-kínálat, a piac „láthatatlan keze”. És elő lehet kaparni még egy önigazoló érvet: a függetlenséget a politikától. Csakhogy ezen már rég átléptünk. Magyarországon is, máshol is.
A mai politikának a szavazatgyűjtéshez minden csatornára szüksége van. Vadul terjeszkedik a közéleti hálón, és beszivárog a bulvárba is.
Könnyen megy, mert üzeneteit mindinkább bulvárosítja. Hatásvadász sztorikat formál belőle, amit lehet, kriminalizál, melodramatizál, horrorizál a Jó és a Gonosz pólusai mentén, morális indulatokat keltve.
A Fidesz-kormányzás egyik sajátos vonása volt, hogy erre abszolút nem sajnálta a pénzt. Médiauralma érdekében kereskedelmi csatornákat is finanszírozott, saját üzleti körébe vont. Meg is kapta érte a szolgáltatást, propagandájának kritikátlan terjesztését, ellenfeleinek befeketítését.
A TV2 egyik fellegvára lett ennek a gyakorlatnak. Híradója, a Tények a Fidesz-kormány bulvárszócsövévé vált.
Önmagában persze ez is felfogható üzleti aktusnak. Azt se tiltja semmi, hogy egy kereskedelmi csatorna elköteleződjön valamelyik politikai erő mellett. A probléma az volt, hogy a Tények és a hozzá kapcsolódó háttérműsor, a Napló a kormánypropaganda megtévesztő állításait szaftos hazugságokká bulvárosította. És hiába vesztette el miattuk egyik pert a másik után, nem volt megállás.
Égő lett a Tények brand, indul a TV2 új hírműsoraA Tisza idei elsöprő győzelme után ennek véget kellett vetni. Na, nem az erkölcsi szégyen vagy a politikai kaméleonalkalmazkodás miatt. Megszűntek az állami források, vége lett az üzletnek. Meg kell hát teremteni a feltételeket az új alkukhoz, és erősíteni a piaci működést. Mindez változtatásokat igényel, személyieket is. Csak hát egy magáncégnél nem a tulajdonos visel felelősséget, nem is az elnök-vezérigazgatónak, Vaszily Miklósnak kell lemondania, hiszen ők csak működtették a vállalkozást. A szerkesztőknek és a műsorvezetőknek kell távozniuk, mintha övék lenne minden felelősség. De újra fel lehet tenni a kérdést: érdemes itt erkölcsi kérdéseket feszegetni?
Hipp-hopp, a csatorna hírműsora átalakult.
A Tények helyett mostantól TV2 Híradót nézhetünk. A nevek itt valahogy rendre félremennek. A Tényekre éppen a tények nem voltak jellemzőek. Most pedig az a kérdés, hogy amit látunk, mennyiben tekinthető híradónak.
Olyan adásról van ugyanis egyelőre szó, amelyben a napi közéleti hírek igencsak csekély teret kapnak. A szerkesztők és a két új műsorvezető, Szedmák Zita és Pachmann Péter közlekedési és bűnügyi tragédiákkal, egészségügyi vészhelyzetekkel bombáznak harminc percig. Néhány téma az augusztus 11-i adásból: tömött villamosnak ütközött a betonkeverő; 15 éves kislányt csalt el Dániából Magyarországra egy férfi; légzésfigyelő mentette meg egy baba életét; a végállomáson gyulladt ki egy busz Jászberényben; valaki le akarta törni a keresztet a koronáról a Szabadság hídon; édesanyja szeme láttára ütöttek el egy három és fél éves kislányt Pusztadoboson; halálos baleset: hatalmas erővel fának csapódott egy autó...
Ilyen volt a TV2 új híradójának első adásaE blokkot követően, amely a témákat érzékletes tudósításokban tárja elénk, jutunk el oda, hogy Baka Andrást köztársasági elnökké választották. Az anyag korrekt, nincs benne se tömjén, se mocskolódás, semmilyen elhajlás, hacsak viszonylagos rövidsége nem számít annak. És máris a kolumbiai földrengés megrázó képei villognak. Majd pár szó parlamenti döntésekről, pár újabb szenzáció a világból, külpolitikai hír nélkül. Ennyi.
Az élmény nem megrázó, hiszen a szemlélet, sok szerkezeti elem a Tények hagyományát követi.
Ám ez így nehezen tekinthető híradónak. De a magazinműsor kategóriába sem illik bele.
Én a magam részéről visszatetszőnek tartom a tragédiák ilyen szintű halmozását és sokszor hatásvadász tálalását. A belemászást gyereküket elvesztő, szenvedő szülők arcába, a halálos balesetek digitálisan rekonstruált képeit. Miért az elgázolt kislány anyukájával kell elmondatni, mi történt, akit talán egész életében kísérteni fog, hogy ő a felelős, pedig csak egy pillanatra hagyta felügyelet nélkül a kisgyereket?
De ha ez nagy nézettséget hoz, nincs mit tenni. Egy kereskedelmi televízióval szemben nehéz erkölcsi elveket meghatározni.
