„Nem tudom mással magyarázni, csak a húszezer hős vérével” – Riport Mohácsról

Feifer Gergő az iskolában azt tanulta, hogy a magyar nemesek önző, hazafiatan viselkedése és Szapolyai János távolmaradása okozta a mohácsi vészt. A most 42 éves humánerőforrás szakembert mindig foglalkoztatta a történelem, s felnőttként sok szakmai cikket elolvasott és videót nézett meg az 1526. augusztus 29-én lezajlott csatáról és annak előzményeiről. Ezek hatására ma már úgy látja, a harctérre 80 ezer katonával felvonuló Oszmán Birodalom félelmetes gazdasági és létszámbeli fölénye okozta a csatavesztést, amelyben a hősként veszett oda a magyar nemesség java.

És Szapolyai János, sem karrierisztikus okokból maradt távol, hanem Erdély indokolt védelmében döntött így. Feifer Gergő a csata vélhető helyszínén, a Mohács melletti Sátorhely község határában mondta ezt, ahová azért jött el Budapestről a családjával, feleségével, kisfiával, kislányával, mert kíváncsi volt miképp emlékezik meg az ország a félezer éve történt nemzeti tragédiáról.

Miközben a napraforgó táblákkal övezett mezőn a középkort megidéző jelmezben és fegyverekkel hagyományőrző lovasok mutatták be tudásukat, s a párszáz méterrel odébb felállított színpadon a török elleni harcok korából ránk maradt magyar és balkáni dalokat énekeltek a fellépő együttesek, Feifer ekképp fogalmazott:

Talán okosabb lett volna nem felvenni a harcot a túlerővel, kitérni előlük, partizán módon zaklatni őket, de a magyar néplélektől távol állt ez a hadviselés, mi a kard ki kard harcot választottuk. Ez sem volt eredménytelen, hisz valamennyire megállítottuk Szulejmánt, megmaradt a magyar királyság és a magyarság, megőriztük magunkat, ez máig erőt adhat nekünk.

Gergő felesége, Hajnalka – aki munkaügyesként dolgozik a fővárosban – hozzátette:

A hét végén becslésünk szerint legalább tízezren érkeztek a Duna parti városba, ahol változatos kulturális programokkal és egyházi szertartással emlékeztek a csata 15-20 ezer hősére.

A város főterén Magyar Péter hajtott fejet halottaink előtt, a kormányfő beszédének legfontosabb üzenete az volt, hogy „a mohácsi csatában elvesztettük a királyunkat, elveszett az ország politikai egysége, olyan évszázadok következtek, amelyekben sokszor maga a magyar államiság fennmaradása is kérdésessé vált, de Magyarország nem tűnt el, itt vagyunk 500 évvel később ugyanazon a földön, ugyanannak az országnak a polgáraiként, ugyanazon a nyelven emlékezve”.

A rendezvény alkalmat kínált arra, hogy sokakat megkérdezzünk: hol tart ma Mohács-felfogásunk és értelmezésünk.

A 36 éves Benedek András két öccsével jött el Mohácsra. A három fivér az ország három pontján él már, s azért tartották fontosnak, hogy itt legyenek mindannyian, mert egyik anyai ági felmenőjük, Kubinyi Dániel, a liptói segédhadak vezéreként a mohácsi síkon vesztette el életét. András történelem szakon szerzett diplomát, s bár szakmát váltott, a história tudományának sosem fordított hátat.

Ő is a támadók túlerejében és nem a széthúzásban látja a vereség  fő okát. Mint hangsúlyozta, a nemesek közül senki sem volt távol gyávaságból, számításból, aki nem jött el, annak a király által elfogadott „igazolása” volt a távolmaradásának miértjéről. András azt a máig ismételgetett közhelyet is elvetette, hogy a magyar királyságot magára hagyta Európa, ugyanis a török ellen harcolók fele más országból érkezett. Szerinte is megfogta, befékezte Szulejmánt a magyar királyság példamutató bátorsága, összefogása.

– Mohács nekem arról szól, hogy amikor az ország sorsa, fennmaradása a kérdés, akkor minden magyarnak össze kell fogni, és áldozatot kell vállalni nemzet jövője érdekében – mondta.

A 18 éves Barkuti Gergely középkori katonának öltözve, kétkaros pallossal várta, hogy egy bajai hagyományőrző egyesület tagjaként bevessék őt a csata megelevenedése okán. A kétméteres tini a következő szavakkal összegezte, hogy számára mit jelképez Mohács:

A 33 éves Prodán Gergely és felesége, Katalin két kislányukkal Halásztelekről jöttek, s a férfi részben még ma is hajlik arra, hogy a bukásban szerepe volt a király alkalmatlanságának, illetve a nemesek, valamint a keresztény Európa megosztottságának. Megjegyezte, hogy Mátyás idején a török nem merte volna megtámadni Magyarországot.

Azzal érveltem, hogy Mátyás sem mert háborút indítani az Oszmán Birodalom ellen, ami aztán Mátyás után nőtt igazán hatalmasra, s ma már a történészek úgy látják, hogy II. Lajos országa stabil és tekintélyes hatalomnak számított a kontinensen, és a király – az állam erejéhez képest – megtett mindent a török támadás megelőzésére, kivédésére, amihez nem kevés segítséget kapott a pápától és más országoktól. Gergely nem vitatkozott, majd hozzátette: – Az európai összefogás akkor lett igazán erős, amikor a törököt kiűzték Magyarországról. Ehhez talán kellett Mohács is, tanultak belőle az európai uralkodók.

Attól még, hogy a történészek rendszerváltás utáni írásai átszínezték sokak Mohács-képét, továbbra is jelen vannak azok az összeesküvés-elméletek, konteók, amelyek hívei egy titokzatos háttérhatalom ármányával magyarázzák a mohácsi vészt.

Próbáltam megállítani őt, mondván, erre nincs hiteles dokumentum, arra viszont igen, hogy a Fuggerek kezében voltak a felvidéki réz- és ezüst-bányák, s arra is, hogy a szupergazdag dinasztia jelentős hitelt adott II. Lajosnak serege felszerelésére, így aligha állt érdekükben a török győzelme. Majer László szellemi fölényre utaló lesajnálással legyintett, s azt mondta: – Maguk azt is elhiszik, hogy Ferenc Ferdinándot a szerbek ölték meg, pedig az is a pénzügyi háttérhatalom műve volt, 15 évig készültek arra, hogy kirobbantsák az első világháborút. És elhiszik, hogy Putyin akarta megtámadni Ukrajnát, holott abba az unió kényszerítette bele Putyint.

Ezután hosszasan kibontotta azt a Kreml által híresztelt propaganda-hazugságot, hogy az ukránok 15 ezer orosz civilt megöltek Donbászban, csakis az ő védelmükben indított háborút Putyin. Egyébként meg a láthatatlan háttérhatalom célja az volt, folytatta elemzését a bajmoki férfi, hogy Oroszország essen szét, s így megszerezzék az ország ritkaföldfémjeit, ami kell az elektromos autókhoz és hadi célokra, s amiben a nyugat hiány szenved. Ezt kellett meggátolja Putyin, vélte Mayer László. A férfi moccanatlanul kitartott amellett is, hogy Szulejmán is csak báb volt a háttérhatalom kezében.

Találkoztam még hitre épülő elméletekkel, igaz, ennél visszafogottabbakkal. A 66 esztendős András Gábor például arra hívta fel a figyelmemet a sátorhelyi határban, hogy a brutális aszály ellenére mekkora feje van errefelé a napraforgóknak.

– Az itt elesett hősök vére táplálja őket – vélte megindultan a nyugdíjas pesti férfi.

A betakarításra váró, csontszáraz földű ültetvényen meglepőn méretes, gyakran 30-35 centis átmérője volt a napraforgók „szotyitartójának”.

– Tényleg úgy gondolja, hogy ez a hősi vérnek, nem pedig a hozzáértő földművelésnek köszönhető? – szegeztem a kérdést Gábornak.

– Jól földet művelni sokan tudnak – bólintott rá. – De hol lát idén ilyen napraforgót? Ezt nem tudom mással magyarázni, csak a húszezer hős vérével.