Magyar György: Az NVVH körüli aggályok külön-külön nem nagyok, együtt azonban már jelentősek

Nem Unger Anna személyét, hanem elsősorban a vagyonvédelmi hivatal vezetőjének kiválasztási módját kifogásolja Magyar György.

Az ügyvéd a Népszava Törésvonal című műsorában emlékeztetett, hogy 96 pályázóból három jelölt maradt versenyben, de szerinte nem vált világossá, milyen módszer, kritériumrendszer vagy pontozás alapján szűkítették le a mezőnyt. Úgy fogalmazott, szakmai véleményezés nélkül számára „fals” a kiválasztás, ezért nem érzi kellően alátámasztottnak, miként jutottak el a 96 jelentkezőtől a három jelöltig.

Magyar György azt nem állította, hogy Unger Anna rossz választás lenne. Azt mondta, az új vezető alkalmas lehet a feladatra, ezt azonban csak későbbi munkája alapján lehet majd megítélni. Első megszólalásaiból elhivatottságot olvas ki, és pozitívnak tartja azt az üzenetet is, hogy a hivatal nem politikai irányítás alatt akar működni. A jogász szerint sok múlik majd azon, milyen szakmai csapat épül fel körülötte, és mennyire maradhat független a politikai beavatkozástól.

A műsorban szóba került Unger Anna korábbi kijelentése is, amely szerint hat évbe telhet, mire egy ügyben ítélet születik. Magyar György úgy értékelte, hogy ennek rossz volt az üzenete, ugyanakkor tartalmilag sok igazság volt benne. Szerinte Magyar Péter helyesen reagált azzal, hogy a büntetőeljárás gyorsításához jogszabály-módosítást helyezett kilátásba, de önmagában a határidők átírása nem oldja meg a problémát.

A szakértő kifejtette, az igazságszolgáltatás túlterheltségének jelentős része nem jogszabályi, hanem személyi és szervezeti eredetű. Úgy látja, nincs elegendő bíró, ügyész, NAV-nyomozó és az ő munkájukat támogató szakapparátus. A gyorsításhoz jobb ügyelosztásra, specializált bírói tanácsokra és ügyészi-nyomozói egységekre, valamint megfelelő pénzügyi és személyi háttérre lenne szükség. Azt is hangsúlyozta, hogy a büntetőeljárások gyorsításának határt szabnak a jogállami garanciák: szerinte nem lehet „statáriális” rendszert kialakítani, mert az eljárásokban garanciákra van szükség.

Magyar György további problémát lát abban, hogy egyelőre nem világos számára, miként illeszkedik az új hivatal a meglévő ügyészségi és nyomozati rendszerhez. Nem látja tisztázottnak a hatáskörök elválasztását, azt, hogy mely ügyeket vehet át az új szervezet, hogyan alakul a kapcsolat a már folyamatban lévő nyomozásokkal, illetve milyen utasítási rendszer működik majd. Arra is figyelmeztetett, hogy egy új szervezet szakembereket vonhat el a jelenlegi apparátusból, miközben az már most is létszám- és kapacitáshiánnyal küzd. A vagyonvisszaszerzés tervezett szabályairól azt mondta, támogatja, hogy a bűncselekményből származó vagyont már az eljárás során biztosítani lehessen, de élesen megkülönböztette a vagyon lefoglalását a végleges vagyonelkobzástól. Szerinte azoknak is lehetőséget kell adni jogorvoslatra, akiknek a vagyonát azért érinti az eljárás, mert feltételezhető, hogy egy bűnszervezet tagjától került hozzájuk. Az érintettnek lehetőséget kell kapnia arra, hogy előadja: az adott vagyonelem nem bűncselekményből származik.

Az ügyvéd megjegyezte, az új hivatal körüli aggályok külön-külön nem nagyok, együtt azonban már jelentősek. Különösen fontosnak tartja a bírói felülvizsgálatot és a szervezet tevékenységének ellenőrizhetőségét. Úgy fogalmazott, ha az új rendszer rosszul működik, annak az igazságszolgáltatás eredményeiben is látszania kell, és ekkor hozzá kell nyúlni a rendszerhez.

Magyar György ennél tágabb intézményi problémáról is beszélt. Úgy véli, a magyar demokrácia legnagyobb problémája a kontroll hiánya, ezért az Alkotmánybíróságot is vissza kell helyezni a kontrollszerepébe. A vagyonvédelmi hivatalnál is azt tartja alapvetőnek, hogy a beépített kontroll és a jogorvoslat valóban működjön, mert minden jog vizsgálható, és minden vizsgálatnak meg kell előznie bármiféle döntést.