Megteszi az első lépést az MNB az euróbevezetés felé

Az MNB megkezdte a 3 százalékos inflációs célja felülvizsgálatát az euróbevezetéshez kapcsolódó előkészítő munkálatok kapcsán, ez a munka zajlik, további tájékoztatás ősszel várható – mondta Varga Mihály, a Magyar Nemzeti Bank elnöke két héttel ezelőtti sajtótájékoztatóján. A piac őszre, de inkább az év végére várt iránymutatást, döntést az ügyben, ám erre sokkal hamarabb sor kerülhet. A Bloomberg hírügynökség a kamatdöntési folyamatra rálátó forrásai szerint egyrészt szeptemberben az MNB várhatóan nem csökkenti tovább a kamatát, és már ekkor bejelentik, hogy az inflációs célt a jelenlegi 3 százalékról 2,5 százalékra csökkentik. Mindkét hír forinterősítő hatású, meg is látszott a gazdasági ügyekben abszolút megbízhatónak tekinthető hírügynökség hírének hatása: az euró ára már a hír csütörtöki megjelenése után 368 forintról 362-re esett, a pénteki kereskedésben pedig tartotta erejét.

A forint az elmúlt napokban gyengélkedett, a múlt hétvégi újabb iráni–amerikai lövésváltás után 372 forintig szaladt az árfolyam. Ettől nem lehet teljesen független most a jegybank szivárogtatása, hiszen két hete Varga Mihály még arról beszélt, hogy az MNB Monetáris Tanácsa (MT) csak tárgyalta az inflációs cél csökkentésének tervét, döntés később lesz, és tájékoztatást is az őszre ígértek. Ez alapján a legkorábbi hivatalos bejelentés szeptember végén, a kamatdöntő ülést követő tájékoztatón lett volna esedékes. Ráadásul ekkor publikálja a jegybank friss Inflációs jelentését és prognózisokat, ezzel egy időben bőven elég lett volna bejelenteni a döntést. Ám a jelek szerint az MT a döntést gyakorlatilag már meghozta – ezért szivárogtathatott a jegybanki vezetés a Bloomberg számára, hogy az inflációs célt a jelenlegi 3 százalékról 2,5 százalékra csökkentik. A bejelentés – látva az árfolyam pozitív korrekcióját – egyértelműen szóbeli intervenció volt a forint érdekében, ami arra utal, hogy az MNB igenis érdekelt az erős forintban.

Az infláció a KSH adatai szerint júliusban 1,2 százalékra csökkent – az augusztusi adatokat még nem ismerhetjük –, ami lényegesen alatta van az elemzői és a jegybanki várakozásoknak. Sőt, a jegybank inflációs célsávján kívül tartózkodik a mutató, hisz az MNB inflációs célja 3 százalék, de plusz-mínusz 1 százalékpontos tűréssel. Ezzel szemben az Európai Központi Bank (EKB) inflációs célja az évi 2 százalékos fogyasztói áremelkedés elérése és fenntartása. Ez az eurózónában most nehezebben megy a magas energiaárak begyűrűzése miatt: augusztusban 3,3 százalékra gyorsult a devizaövezet áremelkedése a júliusi 2,9 százalékról. Vagyis most az a kivételes és nem megszokott helyzet állt elő, hogy idehaza lényegesen lassabb a fogyasztói árak emelkedése, mint az euróövezetben.

Ha a magyar kormány és a jegybank komolyan gondolja az euróbevezetés feltételeinek teljesítését 2030-ra, akkor a hazai inflációt tartósan az EKB célja, vagyis 2 százalék körülire kell mérsékelni. Előbb-utóbb tehát az MNB inflációs célját 2 százalékra kell idehaza mérsékelni. Ez történhetett volna akár egy lépésben is, de az MNB láthatóan arra hajlik, hogy inkább megfontoltan halad. Ráadásul a mostani alacsony inflációs környezet rendkívül kedvező: az MNB várakozásai szerint idén 1,8 százalék lesz a tavalyi 4,4 százalék után, és jövőre is csak 2,3 százalékos áremelkedést vártak a júliusi prognózisukban. Ám a nyáron az inflációs pálya az MNB által feltételezettnél lejjebb került, így várhatóan szeptemberben lefelé módosítják a várakozásaikat.

Ennek ellenére az euróbevezetés nem lesz sétagalopp: Trippon Mariann, a CIB Bank elemzője egy elemzésben rámutatott, hogy a bank 2027-re 2,5 százalékos inflációt vár, ezzel összhangban lenne az inflációs cél. Jelenleg ugyanakkor a magyar gazdaság fundamentumait figyelembe véve egy 2 százalékos cél és annak fenntartható módon való elérése túlzottan ambiciózusnak tűnik. Ehhez nagyon kedvező külső környezetre (élelmiszerárak, energiaárak), megfelelően erős forintárfolyam mellett is érdemben lassuló bérdinamikára és szolgáltatásinflációra lenne szükség. Ennek elérése pedig szigorúbb monetáris kondíciókat kívánna, amelyeknek az árfolyamon és a hitelezésen keresztül nemkívánatos negatív növekedési mellékhatásai lennének.

Trippon Marian szerint az öt maastrichti kritérium (költségvetési hiány, államadósság, infláció, hosszú hozamok, árfolyam-stabilitás) közül a 3 százalékos hiánycél elérését tartja a „legneccesebbnek”, különösen a módosított 2026-os költségvetés fényében. Az államkötvények hozamának konvergenciája, amennyiben hiteles a csatlakozási terv, kis túlzással önmagától megvalósul. Az infláció tartogathat kihívásokat, de a többi, korábban csatlakozó ország tapasztalatából kiindulva nem ez a kritikus terület. Az elbírálás előtt, ha szükséges, kreatív eszközökkel lehet alakítani az inflációs pályát, bár kérdéses, hogy a például áfacsökkentéssel, jövedékiadó-mérsékléssel megvalósuló dezinfláció mennyire fenntartható.

Az államadósságnál nem szükséges a GDP 60 százalékos szintjét elérni, a pozitív elbíráláshoz elegendő, ha az államadósság/GDP arány egyértelmű csökkenő pályán mozog. Ez pedig, amennyiben a hiány fokozatosan csökken a 3 százalék felé, miközben a gazdaság (és a nominális GDP) növekszik, megugorható. Az árfolyam-stabilitási kritérium esetében 2 évet kell az euró előszobájának számító ERM–II árfolyamrendszerben tölteni. Ebben a rendszerben egy központi érték körül maximum plusz-mínusz 15 százalékos sávban mozoghat a forintárfolyam az euróhoz képest. Itt is igaz: ha a piac hisz a csatlakozási tervben, a konvergencia hitelesen halad, akkor nem kellene gondot okoznia az árfolyamot a kijelölt sávban tartani. Az árfolyam esetében a sáv közepét kell „okosan” kiválasztani, hiszen jó esetben ez lesz a végső átváltási árfolyam. Olyan árfolyamot kell belőni, ami fundamentálisan megalapozott, elegendő mozgásteret biztosít az esetleges sokkok miatti átmeneti gyengülésnek is – fogalmazott az elemző.