Három, az ügyben jártas iráni forrás szerint Kína zárt körben felkérte Teheránt, hogy segítsen megfékezni a jemeni húszi milíciát. A Reutersnek nyilatkozó források szerint Szaúd-Arábia fordult segítségért Kínához, miután a jemeni húszi milícia múlt héten gyors előrenyomulást hajtott végre a Vörös-tenger partvidékén, megerősítette pozícióit a Báb el-Mandeb szoros térségében, és ismét támadásokat indított az olajkirályság ellen.
A húszi erődemonstráció nemcsak a szaúdi olajexportot veszélyezteti, hanem a globális kereskedelmet is. A jemeni lázadók ugyanis elfoglalták Moka kikötővárosát és a stratégiai elhelyezkedésű, közvetlenül a szoros bejáratánál fekvő Perim (Mayyun) szigetét. Innen gyakorlatilag uralják és felügyelet alatt tartják a szorost, könnyedén, egyszerű fegyverzettel, olcsó drónokkal és csónakokkal is közvetlen tűz alatt tudják tartani az áthaladó hajókat.
Rijád új szövetségeseit teszteli a húszik előretörése és az olajvezeték leállásaA húszik már nem mellékszereplők: Jemenből rajzolják át az egész közel-keleti háborútA jemeni milícia és Szaúd-Arábia között 2015–2022 közötti háború ideiglenes tűzszünettel zárult, ez idén júliusban omlott össze, amikor a húszik tengeri blokádot hirdettek a szaúdi kötődésű hajókra. A blokád miatti kerülő útvonalak és a megemelkedett biztosítási árak iszonyú költségterhet róttak a szaúdi olajexportra, és jelentős időveszteséget okoztak, ami már a vásárló országok számára sem mellékes.
A Báb el-Mandeb szoros esetleges teljes lezárása még akkor is komoly gondot okozna, ha nem lenne a Hormuzi-szoros lezárása okozta globális válság.
Mint ismert, a Báb el-Mandeb a Vörös-tenger déli kapuja, innen vezet az út a Szuezi-csatornához, az Ázsia és Európa közötti kereskedelem egyik legfontosabb útvonalához.
A húszi tengeri blokád nyomán a Báb el-Mandeb-szoros hajóforgalma kritikus mértékben, közel 60–85 százalékkal visszaesett . A válság előtt naponta átlagosan 70 kereskedelmi hajó kelt át a szoroson, jelenleg naponta maximálisan napi 21–27 hajó kel át.
A mintegy 30 km széles szoroson halad keresztül a tengeren szállított kőolaj mintegy 12–15 százaléka, valamint a cseppfolyósított földgáz (LNG) 8 százaléka, és mivel a Hormuzi-szoros forgalma is minimális, a két tengeri átjáró együttes bénultsága súlyos nyomás alatt tartja a világ energiapiacait.
Az olajexportra támaszkodó szaúdi gazdaság számára egyenesen kritikus helyzetet teremt a tengeri folyosó húszi felügyelete, de Kína számára sem közömbös a helyzet,
mivel a hatalmas ország olajimportjának fele a Közel-Keletről származik, a Kína és az Öböl-menti Együttműködési Tanács országai közötti kereskedelem évi 300 milliárd dollár körül mozog. Kína a világ második legnagyobb gazdasága, és ez a gazdaság javarészt a közel-keleti háború eszkalációja által veszélyeztetett energiaútvonalakra támaszkodik, így mindkét tengeri szoros biztonságos hajózhatósága alapvető és kiemelt gazdasági érdeke.
Gyűlnek a viharfelhők a világgazdaság felettSzáz dollár felett jár a Brent, húszi rakéták és drónok fenyegetik újra Szaúd-Arábia stratégiai fontosságú olajiparátHogy miért épp Kínától remél hathatós segítséget Szaúd-Arábia? Azért, mert bár Peking és Teherán között nincs olyan szoros hadi együttműködés, mint Moszkva és Teherán között, de gazdaságilag igen kiszolgáltatott Irán Kínának. Az ázsiai nagyhatalom ugyanis több mint egy évtizede Irán legnagyobb kereskedelmi partnere, az iráni olaj legnagyobb felvásárlója. 2025-ben Irán tengeri olajexportjának 80 százalékát Kína vásárolta meg. Ennél fogva Teherán Pekingtől való gazdasági függősége hatalmas, amitől nemigen tekinthet el az Iszlám Köztársaság. A Reutersnek nyilatkozó diplomáciai források is úgy vélik, hogy
Peking egyike azon kevés fővárosoknak, amelyek még mindig nyomást gyakorolhatnak Iránra a húszik megfékezése érdekében.
Kína nyilvánosan visszafogottságra, a párbeszédre és a biztonságos hajózás helyreállítására szólított fel, de a zárt körű üzenete, a források szerint, a nyilvános nyilatkozatoknál állítólag tovább ment. Azt nem tudni, hogy gazdasági nyomással megfenyegette-e Teheránt, és arról sincs információ, hogy milyen csatornán át közvetítette üzenetét Peking. Abbasz Aragcsi iráni külügyminiszter szerdán Kínában tárgyalt, feltételezhetően felé hangzott el a kérés. A három iráni forrás szerint a kínai tisztviselők nem fogalmaztak meg kifejezett fenyegetéseket, és nem utaltak arra sem, hogy Peking gazdasági nyomást gyakorolna Teheránra, ha az nem élne befolyásával a húszi lázadókra.
Teherán állítólagos válasza a kínai kérésre, miszerint a régió stabilitása és békéje az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni háborújának befejezésétől függ, arra utal, hogy Teheránban a pillanatnyi politikai érdek felülírhatja a gazdasági érdekeket és racionalitást, ami nem tenne jót Kína imidzsének, mivel a kérés teljesítése vagy figyelmen kívül hagyása egyben a kínai befolyás próbája is.
A pekingi külügyminisztérium a Reuters megkeresésére kitérő, diplomatikus választ adott.
„Kína nem szeretné, ha a regionális feszültségek tovább terjednének Jemenre és a Vörös-tengerre.
A regionális instabilitás fokozódása egyetlen fél érdekeit sem szolgálja. Minden ország szuverenitását és biztonságát tiszteletben kell tartani, és a lakosság megélhetéséhez elengedhetetlen létesítményeket nem szabad célba venni. Kína felszólít a helyzetet tovább bonyolító cselekmények befejezésére, és sürgeti a kérdések párbeszéd és tárgyalások útján történő megoldását” – áll a nyilatkozatban.
Az iráni külügyminisztérium és a szaúdi kormány sajtóirodája nem válaszolt a hírügynökségnek.
