Patak Márta: Csak a hó meg a jég
A Naszály-néző helyemen venném elő, és hirtelen eszmélek, nincs nálam a telefonom. Fényképezném ezt a csodát, a fényeknek ezt a megkapó játékát, ahogy a sebhelyes hegyen megült hóra rávetülnek árnyak. Leírhatatlan tobzódás. Legszívesebben távcsővel nézném, mert a hó szépen kirajzolja előttem a hegy máskor láthatatlan apró részleteit a nagy bányával. De talán kell hozzá ez a távolság is, hiszen ha ott állnék, értelmét vesztené a perspektíva.
