Előfizetés

Lassan alakul a hulladékszigor

Marnitz István
Publikálás dátuma
2021.03.29. 08:00

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Egyelőre finoman szólva kusza a kormány klíma- és természetvédelmi akciótervének hulladékhasznosításra vonatkozó végrehajtása.
A kormány nemrég rendeletben szabályozta az új hulladékhatósági jogköröket. Eszerint ilyen szerv alakul minden megyei kormányhivatalban, az Innovációs és Technológiai Minisztériumban (ITM), az országos és budapesti témák a Pest Megyei Kormányhivatalhoz tartoznak, a radioaktív ügyeket pedig a Baranya Megyei Kormányhivatal viszi. Kissé zavaró módon a szaktárca és a Pest megyei egység is "országos illetékességet" kap. Ám a szabályok szakértők szerint pontosan elkülönítik a két szereplő feladatait. A minisztérium intézi például a termékdíj-ügyeket. Bár a hulladékhatóságok, voltaképp változatlanul, a megyei kormányhivatalokon belül alakulnak, kibővített engedélyezési és ellenőrzési jogköröket kapnak. A kormány az új hatóság fő feladatául az illegális szemétkupacok felszámolását szabta. Ám szakértők figyelmeztetnek, hogy a határozatokat, amiként eddig, úgy a jövőben is a kormányhivatal állítja ki. Vagyis az, hogy a szintén - számos szakmai tiltakozás dacára - e szervhez tagolt környezetvédelmi hatóság mellett egy másik hivatal is alakul, nem feltétlenül gyorsítja az ügyintézést, sőt. Tisztázatlan az új hulladékhatóságok megalakulásának időpontja is. Bár erre a - botrányos előzmények után elfogadott - törvény és a nemrég megjelent, kapcsolódó rendelet sem tartalmaz külön határidőt - vagyis az új szabályok a kihirdetéssel vagy röviddel utána hatályba léptek -, jelenleg még nincsenek hulladékhatóságok. Szakmai körökben július 1-i kezdő időpontot hallottunk (ilyen kitétel azonban az eddig megjelent szabályokban nincs). Tisztázatlan a - szintén botrányokkal övezett - állami NHKV Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő jövője is. Szakértők leszögezik, hogy a 2023-tól tervezett koncessziós rendszerben a kukaholding számos jelenlegi feladata - így például a begyűjtött települési hulladék tulajdonjoga - a leendő koncesszorra száll. Ráadásul a vonatkozó törvény már most elvonja az NHKV sokat bírált hatóságszerű tevékenységét azzal, hogy a települési hulladékszállítók működéséhez elengedhetetlen úgynevezett megfelelőségi véleményt immár a Magyar Energetikai és Közmű-szolgáltatási Hivatal állítja ki. Az új szabály koncessziós fejezete többször említést tesz egy, a koncesszortól különálló "koordináló szervről" is, amely például a hatósági kukadíjakat számlázná. Ez a szerv jelenleg - öt évvel ezelőtti megalakulása óta - az NHKV. Forrásunk - vonatkozó végrehajtási rendelet híján - el tudta képzelni, hogy a koncessziós időszakban az addigra erősen kiüresített NHKV megmarad a szemétdíjak számlázására-behajtására, de a jövőben bármely más felet - akár egy hatóságot vagy a koncesszort - is kijelölhetik koordináló szervként például a számlázásra. Bár az egyszer használatos műanyagokat július 1-től bizonyosan betiltják, egyelőre az ennek részleteit tisztázó, végleges végrehajtási rendelet is várat magára. Amiként a szintén 2023 közepétől tervezett italospalack-visszaváltási rendszerről sem tudni, pontosan hol, mely formában, mely termékekre és mennyit fizetnek majd.

Felállt, csak még nem alakult meg

A hulladékgazdálkodási hatóság felállítása törvényi és kormányrendeleti szinten megtörtént - közölte az üggyel kapcsolatos váratlan válaszában az ITM. A területi hulladékgazdálkodási hatóság a kormányhivatali rendszeren belül jön létre, illetve a minisztériumban szakmai koordináló szerv alakul. (Arra a válasz sem tért ki, hogy ténylegesen mikor alakulnak meg a megyei hulladékhatóságok.) A kormány 2020-ban döntött az egyes egyszer használatos műanyagtermékek - tányérok, evőeszközök, szívószálak és fültisztítópálcikák - forgalmi tilalmáról. A jogszabály európai uniós műszaki felülvizsgálata 2021 januárjában lezárult, kihirdetése a közeljövőben várható, hatálybalépése 2021. július 1-jével megtörténhet - tették hozzá. Az ITM a klíma- és természetvédelmi akcióterv végrehajtásaként tavaly júliusban hirdette meg a „Tisztítsuk meg az országot!” programot, amelyre mintegy 13 milliárd forintot biztosított a kormány. Az erdőkből, folyók, vasúti és közúti létesítmények mellől az állami szervek segítségével eddig 25 ezer tonna illegális hulladékot szállítottak el. (E tárgyú idei terveiket szintén nem részletezték.) A levél azért váratlan, mert az ITM a megalakulásuk óta mintegy 40 szakmai megkeresésünkből eddig mindössze háromra küldött többé-kevésbé érdemi választ - utoljára közel két éve, 2019 áprilisában.

A hivatalok szerint minden rendben

Az ügyben büntetőeljárás zajlik - mindössze ennyit válaszolt Pintér Sándor belügyminiszter (helyett egy olvashatatlan aláírás) Vadai Ágnes hatvani környezetszennyezéssel kapcsolatos írásbeli kérdésére. A DK-s politikus a 24.hu tudósítására hivatkozva arról számol be, hogy olajos, büdös, fekete massza jelent meg a 20 méter magas falú hatvani tároló környékén. A lapnak az érintett REG Kft.-nél a kormányhivatal és a katasztrófavédelem határozataira hivatkozva tagadták a szennyezést. Igaz, elismerték, hogy a rendőrség kihallgatta korábbi ügyvezetőjüket, de ez ellen panasszal éltek.

Az elmélet kicsorbul a gyakorlaton

Egy olvasónk azzal a panasszal fordult lapunkhoz, hogy hatalmas szeméthalomra bukkant egy bérbe adott, megosztott közös tulajdonú ingatlan udvarán. A lomokban fellelhető papírok egyértelműen a bérlőre terelték a gyanút, aki szóban el is ismerte, hogy a halom az ő háztartásából kerülhetett ki. Az észlelő bejelentésére kiszállt egy közterület-felügyelő és egy rendőr, de a helyszín megtekintése helyett inkább lebeszélték bármiféle eljárásról. Előbbi azt tanácsolta, gazdái inkább szabaduljanak meg a telektől, mert a hasonló károkozás a jövőben sem védhető ki. Olvasónk szintén attól tart, hogy egy hivatalos bejelentés nyomán csak a tulajdonosoknál landolna egy több százezres csekk. Szorult helyzetében inkább birtokvédelmi eljárást tervez a bérlő ellen. Amiként arról korábban beszámoltunk, az ilyen vitákat az új jogszabályok is rendezni igyekeznek. Eszerint első körben az elszállítás költségei a szeméthalom eredeti gazdáját terhelik. Ha azonban utóbbi "ismeretlen", "ellenkező bizonyításig" a költségek az ingatlantulajdonosra szállnak. Kivéve, ha utóbbi minden tőle elvárhatót megtett a szemetelés megakadályozására, emellett pedig a hulladékhatóság bizonyítja a lom birtokosa vagy az ingatlan tényleges használója kilétét. A kötelezettet terhelő, meg nem fizetett bírság adók módjára behajtandó. Ennek sikertelensége esetén az összeg közmunkával is ledolgozható (ennek útját-módját oldalakon át részletezik). A követelés erejéig az ingatlanra is jelzálogot jegyeznek be. Sikertelenség esetén a hatóság az önkormányzatot kéri fel az elszállításra. A költségeket a helyhatóság a kötelezettől adók módjára hajthatja be. Ha az önkormányzat is ellenáll, a hatóság lép, amely a költségek erejéig azonnali beszedési megbízást kezdeményez az önkormányzat ellen. Szakértőnk azt javasolta, a panaszos mégis csak nyújtsa be a gyanúját igazoló bizonyítékokat a területileg illetékes hulladékhatósághoz, amelynek új, kibővített jogkörei révén nagyobb eséllyel terhelhetők a tényleges elkövetőre az elszállítási költségek. (Igaz, ilyen hatóság egyelőre nincs.) Szerinte a birtokvédelmi eljárás sem haszontalan, csak hosszadalmas. Elmérgesedett viszony esetén megfontolandónak tartja a bérleti szerződés felmondását is.

Egyértelműen a papa bányája az osztalékrekorder

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.03.29. 07:23

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Orbán Győző cége akkor is befut, ha az ajánlat 60-70 százalékkal borsosabb a konkurenciáénál.
Orbán Viktor apjának bányavállalata, a Dolomit Kft. évek óta az egyik legjobban teljesítő vállalkozás a piacon árbevétel és profit tekintetében is, így a piaci átlagnál jóval magasabb osztalékot fizetett a tulajdonosainak, idézi a Direkt36 cikkét a 444.hu. Az osztalék azért lényeges szám, mert megmutatja, mennyi pénzt visznek haza a tulajdonosok egy cég által termelt nyereségből. A Dolomit Kft. a legfrissebben hozzáférhető adatok szerint 2019-ben 1,8 milliárd forintot fizetett, ami a piaci átlag több mint tizenháromszorosa. Legalábbis  azoknak a vállalatoknak az osztalékával összevetve, amelyek főtevékenységükként ugyanazt a szakágazatot jelölték meg, mint az Orbán-cég (kőfejtés, gipsz és kréta bányászata). Jelenleg 70 ilyen cég működik a piacon. A Dolomit Kft. osztalékából a tulajdonrészük arányában részesülnek a cég tulajdonosai. Így az 51,16 százalékos tulajdonrésszel rendelkező idősebb Orbán Győző minden évben az osztalékként kifizetett összeg több mint felére jogosult. Ez 2015-től 2019-ig több mint 4 milliárd 372 millió forintot jelentett Orbán Viktor édesapjának.      Egy bányavállalat tulajdonosa szerint a kiemelkedő profitráta lehet a normális piaci működés velejárója. „A kő nem egy homogén anyag, amire azt lehet mondani, hogy minden egyes bányából ugyanazt termelik ki. A kő minősége, az anyagfeldolgozás modernizáltsága, a gépesítés mind meghatározza a profitrátát, de ha valakinek jó köve van egy olyan régióban, ahol kereslet is van rá, ott drágán adják.” Egy másik építőipari forrás szerint azonban más oka van az árkülönbségnek. Míg 2010 előtt az volt a jellemző, hogy a legolcsóbb ajánlattól maximum 3-5 százalékkal tértek el a megrendelők, „mostanra ez az eltérés már a 30-50 százalékot is elérheti." És  az Orbán Győző többségi tulajdonában álló bánya annak ellenére szerepel rendszeresen jelentős állami beruházásokban, hogy a konkurenciánál jóval drágábban - esetenként 60-70-százalékkal magasabb áron - ajánlja az építőanyagait. A Dolomit Kft. nem válaszolt a Direkt36 arra vonatkozó kérdéseire, hogy minek köszönhető a cég kiemelkedő teljesítménye.

A Dunára vágyik a kormány: hajózócsatornát vágnának a folyóba

Hargitai Miklós
Publikálás dátuma
2021.03.27. 09:00

Fotó: PETER GUDELLA
A jelek arra utalnak, hogy a kormánynak nem is az áruszállítás, hanem az EU pénzén kitermelhető sóder a fontos.
„Brüsszel” – ezúttal nem az általános közellenség, hanem az Orbán-kormány számára is kedves multinacionális gazdasági csoportok és a kimeríthetetlen pénzeszsák szinonimájaként – tíz évnyi szünet után ismét fölmelegítette az ötletet, hogy a nagyobb hajók számára is járhatóvá kellene tenni a Dunát. A hatalmas folyamkotrási munkálatokkal, és ehhez mért uniós finanszírozással járó, de a magyar szakaszon (elsősorban tranzitforgalomról lévén szó) érdemi gazdaságélénkítés helyett inkább csak drasztikus környezeti károkat ígérő projekthez az Orbán-kormány csendesen, de annál lelkesebben csatlakozott. Annak ellenére, hogy a terv szöges ellentéte a ma is érvényben lévő, néhány éve Orbánék által elfogadott Nemzeti Hajózási Stratégiában foglaltaknak, amelyek szerint nem a meder átalakításával, hanem új típusú, kis merülésű hajókkal kell növelni a folyó hajózhatóságát. 
A kotrás akkor is hatalmas üzlet, ha semmi érdemi hatást nem várunk attól, hogy a jelenlegieknél nagyobb hajók járnak majd a folyón
Fotó: Máthé Zoltán / MTI
A medermélyítés a lényegét tekintve nagy volumenű földmunka, amelyhez csúcstechnológia helyett leginkább markolóra, dömperre meg üzemanyagra van szükség. Vagyis ideális elfoglaltság Mészáros Lőrinc, Szijj László és a többi kormányközeli oligarcha hatalmas mélyépítési és anyagmozgatási kapacitású cégeinek – különösen, ha EU-pénzből lehet csinálni. Márpedig a tervek szerint lehet: ahogyan az Átlátszó nemrég megírta, 85 százalékban az Unió fizetné a Duna medrének átalakítását annak érdekében, hogy a hajózó út mindenhol legalább 2,7 méter mély legyen (és így a 25 deciméteres, vagyis 2,5 méteres merülésű, 1300-1600 tonna hordképességű hajók évi 300 napon át biztonságosan tudnának közlekedni a folyón). A kotrás akkor is hatalmas üzlet, ha semmi érdemi hatást nem várunk attól, hogy a jelenlegieknél nagyobb hajók járnak majd a folyón. A kormány ugyanakkor egy tavalyi törvénymódosítással – amelynek az értelme akkor nem igazán látszott – még rá is duplázott: az új jogszabály nyomán egyrészt a mederszabályozási célú anyagkitermelés nem minősül bányászati tevékenységnek; emiatt nem is az állam tulajdona, hanem „senkié”, másrészt pedig nem kell máshol visszatölteni a mederbe, mint korábban, vagyis a kitermelő szabadon elviheti. A kinyert anyag jellemzően sóder, a beton legfontosabb alapanyaga (egy köbméter betonhoz átlagosan 1700 kilogramm sóder, és csak 300 kilogramm cement kell). Ahogyan fogyatkoznak a térség sóderforrásai – például azért, mert Ausztriában és Szlovéniában gyakorlatilag megtiltották a felszíni sóderbányászatot a környezet védelme érdekében –, úgy drágul a nyersanyag: egy köbméter ára már a tízezer forintot közelíti. A Duna magyar szakaszának kotrása sok millió köbméternyi anyag kitermelését tenné szükségessé, vagyis a kormány ezzel az egyetlen apró törvénymódosítással sok tízmilliárd forintnyi tiszta profitot tömött azon vállalkozók zsebébe, akik majd a közpénzből finanszírozott mederkotrást elvégezhetik. A meder átalakítására az Északi és a Fekete tenger közötti hajóút feljavítása, a hajók méretnövelése érdekében van szükség, kérdés azonban, mit tudna profitálni ebből Magyarország. Jelen pillanatban nem sokat: nem rendelkezünk a nagyobb merülésű járművek kikötésére és kipakolására alkalmas kikötői infrastruktúrával, illetve – értelemszerűen – ilyen hajókkal és a gyártásukhoz szükséges ipari kapacitással sem (van még valamennyi a korábbi hajógyárainkból, de azokban kisebb hajókat gyártottak). Ezért is fogalmaz úgy az Orbán-kormány 2012-ben elfogadott Nemzeti Hajógyártási Stratégiája: „A hagyományokkal rendelkező hazai hajóépítési ágazat újjáélesztése. Új típusú, kis merülésű - max. 2,0 m - hajók tervezése és építése, a hatósági főméret-korlátozásokat maximálisan kihasználva a hosszúság és szélesség tekintetében. Figyelembe véve a magyar és egyes külföldi Duna szakaszok paramétereit alacsony vízállások időszakában, gazdaságilag indokolt egy ilyen speciális áruszállító önjáró hajótípus kifejlesztése.” Vagyis 2012-ben még szó sem volt általános Duna-kotrásról; nem véletlenül: tudni lehetett, hogy egy ilyen tervet a teljes hazai környezet- és természetvédelem mellett az azóta részben szétkergetett, részben a belügyi tárcába integrált vízügyi szakma jelentős hányada is ellenez. A Duna medre ugyanis kotrás nélkül is folyamatosan mélyül – emiatt volt törvénybe iktatva korábban, hogy a mederszabályozás okból egy ponton kitermelt anyagot a meder egy szakaszán vissza kell tölteni. A medermélyülés oka a bősi és a fentebbi szakaszokon épült vízlépcsők sora, amelyeken nem tud keresztüljutni a folyó által szállított hordalék, miközben a víz a vízlépcsők alatti részeken folyamatosan erodálja a medret. A következmény pedig az, hogy a természetes és a mesterséges mellékágakba egyre nehezebben jut be a folyó vize, ami nem csak a Szigetköz és most már a gemenci ártér védett ágrendszerének jelent súlyos problémát, hanem a Paksi Atomerőműnek is. Nyaranta a hűtővízcsatornába – amelynek a jelenlegi mellett a tervezett két új paksi reaktorblokk hűtéséről is gondoskodni kellene - csak dízelszivattyúkkal lehet bejuttatni a leapadt Duna vizét; volt rá példa, hogy az ország más részeiről kellett lóhalálában, pótlólag mezőgazdasági szivattyúkat szerezni, különben le kellett volna állítani az erőművet az elégtelen hűtés miatt. Természetvédelmi szempontból természetesen nem csak a mellékágak kiszáradása számít kockázatnak. A magyarországi Duna és az ártér nagy része Natura 2000 besorolású védett terület, amelynek legértékesebb hányada a parti zóna. Ezt a beavatkozás célterületén, összesen mintegy 52 kilométernyi szakaszon a kotrás nagymértékben megbolygatná, az élőhelyek egy részét el is pusztítaná, és a parti szűrésű kutakat is veszélyeztethetné, ahogyan az a zöld vonatkozásban meglehetősen szemérmesen fogalmazó tervekből (amelyeket, minden hírverést mellőzve, március 3-ig bocsátottak „társadalmi véleményezésre”) kiderül. Az óriásberuházásnak – akkor még ímmel-ámmal, inkább csak az EU nyomásának engedve 2011-ben is nekifogott a kormány, de a WWF nemzetközi természetvédő szervezet közbeavatkozása nyomán átmenetileg letett róla. A WWF egész Európában kampányt hirdetett a projekt ellen, azzal a jelszóval, hogy a hajózás jó, de a hajókat kell a folyóhoz igazítani, és nem fordítva. A legnagyobb nyugat-európai vízi szállítmányozók némelyike meg is kezdte a flották átépítését, kisebb merülésű hajókra cserélve a régieket, így ma nem is egyértelmű a mederkotrás indokoltsága. Ettől persze még megvalósulhat, hiszen – ahogy fentebb bemutattuk – keresni azért szépen lehet rajta.  

Egyeztetést a természetközeli Dunakanyarért!

Online petíciót indít a Párbeszéd "Egyeztetést a természetközeli Dunakanyarért!" címmel. Az aláírásgyűjtés célja megelőzni, hogy a Fidesz-KDNP-kormány a Dunai Hajóút Fejlesztési Program tervezésében a Duna medrének komoly, természetromboló átalakításával hozza létre a dunai teherhajózási, szállítmányozási utakat. A párt szerint a program megvalósítása várhatóan különböző mederszabályozási, kotrási, gátépítési munkákkal járhat a teljes Duna-szakaszon. Maga a beruházás is pusztíthatja az értékes Duna-menti, védett, Natura 2000 területeket, a jövőben kiépülő kikötőről és logisztikai infrastruktúráról nem is beszélve. Azonban azzal, hogy a Duna az év közel minden napján hajózhatóvá válik, a lakosok csak veszíteni fognak. Emellett a tervezett módosításokkal a tranzitforgalom növekszik majd, amely szennyezheti a vizet, ronthat a vizek ökológiai állapotán, előtörhetnek az invazív fajok, és nem utolsósorban erodálja a partokat, ami a Szentendrei-sziget parti szűrésű ivóvízbázisaira is hatással lehet. De nemcsak a vízi világ, hanem a környező ártéri területek élővilága – köztük számtalan védett fajjal – is veszélybe kerülhet – áll a párt közleményében.