Trump maffiózóként rabol ki egy szövetségest, Putyin meg örvendezhet, hogy az Orbán-kormány azt sem veszi észre, ami az orra előtt van

Egyelőre káosz van az orosz-ukrán béke körül. Talán az egyetlen fix pont, hogy Donald Trump továbbra is megkaparintaná Ukrajna ritkaföldfémkészleteit. Ezt sokan Ukrajna nyílt kirablásának értékelik. Ön hogy látja?

Azt gondolom, hogy az ukránok eddig nagyvonalú fegyveres támogatást kaptak a világtól. Az ilyen valóban gáláns adományt azonban utólag nem szokták visszakérni. Jelen pillanatban pedig ez történik. Azt a pénzt kéri, amit korábban leginkább azért adott, mert maga is felháborodott és nyílt agressziónak nevezte Ukrajna orosz lerohanását. Tévedés ne essék, ha az ukránok nem tartanak ki a végsőkig, és az oroszok könnyedén bekebelezték volna az országot, akkor most a világ sokkal veszélyesebb hely lenne. De eddig az ukránok és a nyugat is teljesítette erkölcsi kötelességét. Aztán jött Trump, és utólag felszámolja a támogatás árát. Nagyon ciki, ha az amerikai elnöknek megválasztott üzletember nem tud különbséget tenni az üzleti haszon és a politikusi felelősség között. Az utóbbiban számítanak az erkölcsi, és morális szempontok, de az üzletben sem jelent jót, ha valaki maffiózóként kirabolja a szövetségesét. Trump nem nőtt fel az államférfi szerepéhez, s beiktatása óta egyre inkább elszabadult hajóágyúként viselkedik a világpolitikában, ahelyett, hogy felelősségét felismerve valóban békét teremtene, ahogy ígérte. Ő is Vlagyimir Putyinnak udvarol, megpróbálta lenyomni Ukrajnát, a világbotrányt kiváltó beszélgetésen az Ovális Irodában. Elnökhöz méltatlan módon, jó uzsorásként szajkózta az ukrán elnöknek, hogy „nincsenek jó lapjaid, értsd meg!”.

Amire Volodimir Zelenszkij hiába válaszolta, hogy én nem kártyázom. Ezt az amerikai elnök meg sem hallotta.

Pedig a világpolitika nem kártyajáték, és nem csak az erősebb kutya ösztönei érvényesülhetnek. Vagy ha mégis, az tisztességtelen. Végül Zelenszkij, felismerve a helyzetet, félretette büszkeségét, s bocsánatot kért, mert az európai hatalmak is ez javasolták. Az amerikai elnök ugyanis egyoldalúan leállította a fegyverszállításokat. Ezzel Trump Putyin mögé állt, ma már az ő kottájából játszik.

Ebben biztos?

Minden, ami az ukránok ellenállóképességét rontja, az Putyinnak kedvez. Így az ukrán haderő támogatásának felfüggesztése is komoly kár. Nem annyira a fegyverek és lőszerek hiánya, hanem a hírszerzési információk megtagadása okoz problémát. Közben úgy látom, Európa végre rádöbbent arra, hogy a II világháború után hiába bízta védelmét és biztonságát az Egyesült Államokra, végül egyedül maradt, tehát mielőbb szükség van a védelem megerősítésére. Úgy néz ki, hogy ez a méltatlan ukrán helyzet kell ahhoz, hogy megszervezze az európai haderőt.

Viszont a jelek szerint Trump nem marad ritkaföldfémek nélkül, hisz Zelenszkij végül jelezte, hogy elfogadja az amerikai ajánlatot. Mire használhatóak a ritkaföldfémek?

A ritkaföldfémek olyan nehezen kitermelhető, oxidáció útján létrejövő elemek és ásványok, Nélkülük nincs modern telefon, akkumulátor vagy megújuló energia. Nélkülözhetetlenek a félvezetők gyártásában, az elektronikában, az autógyártásban, illetve a megújuló energiához kapcsolódó gyártási műveletekben. Ezekből az ötvözetekből készülnek a legjobb mágnesek, amik a szélturbinák, elektromos motorok legfontosabb alkatrészei. Hogy teljesen világos legyen: miközben a megújuló energia lebontja a gazdaságok olajfüggőségét, létrejön az ritkaföldfémek iránti függőség. Ezeket az anyagokat eddig gyakorlatilag Kína biztosította a világ számára, ami épp annyira rossz, mint amikor a földgáz ellátásban Európa az oroszoknak kiszolgáltatta magát. Diktatúrákkal veszélyes üzletelni, mert nemcsak üzleti szempontokból használják erejüket – legyen az ásvány, vagy katonai erő – hanem geopolitikai érdekeik kierőszakolására is.

A Forbes magazin hatezer milliárd euróra értékeli az ukrán földből kibányászásra váró nyersanyagot. Ez szinte korlátlan mennyiségű ásványkincs?

Persze, de ezek létezéséről már korábban is tudtunk, a háború csak felhívta a figyelmet erre a hihetetlen mennyiségű természeti kincsre. Amire az amerikai elnök igényt tart, és ő is erővel próbálja megszerezni. Ezzel megspórolja a korrupciós költségeket, hisz Ukrajna eddig sem a jogbiztonságáról volt híres, az ásványi anyagokhoz való hozzáférést – akármelyik elnök volt hatalmon – eddig is körüllengte a korrupció. Nemcsak a ritkaföldfémek, hanem például a lítium esetében is, ami az akkumulátor gyártás kulcseleme. A világ jórészt lítiumionos akkumulátorokat gyárt, amelyek alapanyagát eddig Kína adta. Trump pedig épp most indított vámháborút a kelet-ázsiai ország ellen, ezért is kapóra jött neki az ukrán természeti kincs megszerzése.

Ez a nyersanyag a magyar akkumulátorgyártás számára is fontos, ugye?

Igen, bár vannak már e témában hazai kutatások is, kiderült, hogy a geotermikus vízforrások, illetve a szénhidrogénnel együtt kitermelt rétegvízben viszonylag nagy mennyiségben kinyerhető az akkumulátor gyártáshoz szükséges alapanyag. De biztató kutatások folynak a németeknél, az olaszoknál, svédeknél, de még a norvégoknál is, ahol ugyancsak nagy mennyiségű földfémre bukkantak. Ez önállóságot, vagy ha jobban tetszik, függetlenséget biztosít Európának.

Ukrajna fontosságát az adja, hogy igen gazdag ásványi anyagokban, csak épp nem tudja kibányászni, s eladni?

Igen, a megindított véres háborút is ezért indították, közben persze nyomják a propagandát, hogy a „fegyveres művelet” az ukrán területen élő oroszok megvédését szolgálja, vagy a „fasiszták” elleni harcról hazudoznak. Ez nem igaz. Megszokhattuk már a politikától, hogy a területszerző háború elindítása összefüggésben van értékes nyersanyagok, energiahordozók megszerzésének vágyával. A Donyec-medencében felbecsülhetetlen mennyiségű szén és vasérc van, amelyre az oroszok vetettek szemet. Ezért a területért már több háború is folyt a történelem során. Ukrajna valóban igen gazdag nyersanyagokban, ott van a világ grafitkészletének négy százaléka, de van ott mangán, vas, lítium, uránium és a titán mellett gáz, és olaj, ami a háború után jelentős jövedelemforrása lehet az országnak. Az ásványi vagyon felbecsült értéke nem csupán az ön által említett hatezer milliárd dollár, hanem annak duplája vagy akár triplája is lehet. A Krím félsziget megszerzésével az oroszok rátették a kezüket a Fekete-tenger frekventált olajlelőhelyeire, de a háború lezárása után ukrán területről nagyjából elláthatnák Európát gázzal és olajjal, a kelet-európai országok lehetnének a földrész elosztó központjai. Vagyis iszonyú nagy a tét. Putyin ezt jól látja, a magyar kormány pedig nem ismeri fel a helyzetet. Még örvendezik is, hogy kimarad a rendezésből. Vicc az egész.

Zelenszkij bocsánatkérése után újra van esély arra, hogy ezt a természeti kincset az amerikaiakkal együtt az ukránok termeljék ki. De mi a garancia, hogy az oroszok nem folytatják majd a háborút?

Egy ilyen kitermelést nagyon komoly földtani kutatások előznek meg, ezt csak azok tudják vállalni, akiknek gyakorlata van ebben, s persze tőkéje. Ukrajnának egyik sincs, ezért az ásványi kincset arra használja, hogy függetlenedjen az oroszoktól. Persze ha amerikai cégek vezetnék a kitermelést, akkor az Egyesült Államok megvédené állampolgárait és a cégeit. Erről azért híresek.

Vagyis egyetért azzal, hogy Zelenszkij mielőbb írja alá – akár egyoldalúan is - a felkínált amerikai szerződést, mert az biztonsági garancia is?

Természetesen. Másnak eladni sem lehetne, mert nagyon nagy készletekről van szó, s mindez nem is egy helyen van, hanem szanaszét Ukrajna-szerte. Nyilván nagy bevételt is hozna. Elképzelhető persze, hogy európai cégek is szívesen részt vennének a kitermelésben, de láthatóan az amerikaiak próbálják a saját pozíciójukat erősíteni. Mellettük szól, hogy jelenlétük védelmi garanciát is jelent.

A létrejövő közös amerikai-ukrán alapba befolyt összeg elegendő lenne a károk helyreállítására?

Valószínű, a cél mindenekelőtt az lenne, hogy az ukrán nemzet a saját természeti erőforrásaira támaszkodva erősítse az ukrán államot, amely képes megteremteni az újjáépítés anyagi erőforrásait. Ennek érdekében mielőbb meg kéne állapodni az Egyesült Államokkal. Meg kell adni a királynak, ami a királyé, hogy aztán az oroszoknak eszébe se jusson, hogy Ukrajna legyőzése esetén esetleg rátenyerelhet Kelet-Európára is. Az amerikai fegyver-utánpótlás nélkül sajnos az ukránoknak kevés az esélyük a békére.

Azt nem tudjuk, hogy Putyin tárgyalna-e Európával is. Az Ovális irodában történteknek van olyan olvasata, hogy Trump azért alázta Zelenszkij, mert előtte Putyinnal tárgyalt, aki elutasította az elnök béketervét, így viszont az ukrán elnök nyakába lehet varrni a kudarcot.

Kevesen tudják, hogy Trump és alelnöke miért rohanta le az ukrán államfőt, mindenesetre ez nem szokásos eljárás a diplomáciában. Az jól látszik, hogy Putyin manipulálja Trump elnököt, aki látszólag beállt az orosz elnök mögé. Az európai vezetők azonban tudják, hogy Vlagyimir Putyin nem az az ember, akinek a szavára lehet adni. Az orosz elnök bármit ígér - ha érdekében áll – és azt szemrebbenés nélkül megszegi, ahogy megszegte a budapesti memorandumot vagy a minszki megállapodást is.

Van-e jelentősége annak, hogy az amerikai, vagy az európai béketerv alapján zárják le a háborút?

Semmi. A lényeg, hogy Európának és a szuverén Ukrajnának is ott kell lenni a tárgyalóasztalnál, amely körül a béketárgyalások zajlanak. Hogy ne a nagyhatalmak döntsenek egyes országok sorsáról. Ezt nekünk, magyaroknak Trianon óta tudni illene, nem pedig ujjongva tapsikolni a nagyhatalmaknak.