Már a keresztény nevelést is propagandacélokra használja az Orbán-kormány, alapvető európai értékeket hagy figyelmen kívül

Fontos, hogy a gyerekek tudják, karácsonykor Jézus születését ünnepeljük a keresztény hit szerint - ezt még Balatoni Katalin, pedagógiai innovációért és családbarát oktatásért felelős miniszterelnöki biztos sietett egyértelműsíteni egy közösségi média bejegyzésben novemberben, látva az oktatási szakemberek, pedagógusok és szülők felháborodását országszerte, miután egy kormányrendelet módosítás értelmében hivatalosan is a keresztény kultúrán alapuló értékrend érvényesítése vált irányadóvá az óvodai nevelésben.

Az, hogy ez pontosan milyen változást jelent a mindennapi pedagógiai gyakorlatban az elmúlt több mint egy hónapban sem derült ki, így csak a kérdésben azóta megnyilvánult politikusok szavai alapján alkotható egy foghíjas kép. E szerint (ha Balatoni gondolatait vesszük alapul) a gyerekeknek érdemes megismerni a magyar szenteket “erkölcsi példamutatásként”, valamint az irány azt is jelenti, hogy „a férfiak tisztelik a nőket”, ahogyan Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter fogalmazott a kormányinfón még novemberben az RTL kérdésére. Miután Balatoni ígérete szerint nem a hitoktatás kiszélesítéséről, kötelezővé tételéről van szó, sokan csak névleges módosításról beszélnek – már csak azért is, mert az óvodai alapprogramban ez a követelmény valójában már hét éve létezik, csak egy 2025 tavaszán történt változtatást módosítottak az illetékesek újfent. (A Netjogtár adatai szerint akkor annyi változott, hogy a „keresztény” szó kikerült a rendelet szövegéből, ez került év végén vissza mégis, annak érdekében, hogy a gyerek „megismerje szűkebb és tágabb környezetét, amely a nemzeti identitástudat, a keresztény kulturális értékek, a hazaszeretet, a szülőföldhöz és családhoz való kötődés alapja”.)

A keresztény erkölcs szerinti nevelés gondolata fokozatosan erősödött a második Orbán-kormány kezdete óta és az elmúlt tíz évben megvoltak a maga emlékezetes pontjai. 2013-ban a miniszterelnök egy iskola új épületrészének avatóünnepségén bírálta élesen az oktatási intézményeket, mondván, hogy az iskolák “puszta gyermekmegőrzők” és hangsúlyozta, hogy az erkölcsi nevelés is része kell legyen az oktatásnak: ezért is tartották szükségesnek a hit- és erkölcstan bevezetését. (Előbbi a mai napig kötelezően választható tantárgy az etika mellett.)

2015 őszén a miniszterelnök arra hívta fel a figyelmet, reneszánszukat élik a templomi, egyházi iskolarendszerek Magyarországon, arra hivatkozva, hogy 2010-ben, a kormány hivatalba lépésének évében itthon az óvodától a középiskoláig 119 ezer fiatal tanult egyházi iskolában, akiknek a száma 2014-re már 195 ezerre nőtt. 2018-ban aztán megtörtént a már említett keresztény értékrenden alapuló módosítás az óvodai alapprogramban. 2020-ban az alkotmánymódosítással az állami oktatás alapvető célja lett az az ideológiai irány, amely szerint a gyerekeket „a keresztény kultúra értékei alapján” kell nevelni. Ebben az évben beszélt róla a miniszterelnök is a XX. kerületi Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola és Gimnáziumban tartott rendezvényen, hogy

 „Egyre erősebben zajlik körülöttünk egy vita, már-már késhegyre menő harc, amely arról szól, hogy mi legyen a gyerekeinkkel. Milyen hatások érjék őket? Milyen értékek alapján rendezzék be az életüket? Hogyan viszonyuljanak családjukhoz, magyarságukhoz, sőt a tulajdon nemükhöz is?” – mondta beszédében Orbán Viktor.

Idővel a keresztény nevelés melletti érvrendszer is más színezetet kapott, manapság a kormány jellemzően nemcsak a gyerekek identitásának formálását és az ezeréves Magyarország hagyományainak megőrzését látja ebben, hanem egyenesen a keresztény kultúra védelmezőjévé lép elő. 2025 októberében például Orbán Viktor a veszprémi Szent Mihály Székesegyház újraszentelésekor mondott beszédében hangsúlyozta, a kormány folytatja a “templom- és nemzetépítő” küldetést a keresztény közösségek és értékek védelmében. Az, hogy kitől és mitől kellene megvédeni ezeket az értékeket tavaly tavasszal már Hankó Balázs is megfogalmazta a CPAC Hungary konferencián: a kultúráért és innovációért felelős miniszter szerint Brüsszel „Európa gyökerét, zsidó-keresztény kultúránkat akarja eltörölni”, annak érdekében, hogy „a normalitás és a rend helyett az abnormalitás kirekesztő világát” tegye uralkodóvá. A novemberi kormányinfón Gulyás Gergely maga is elrettentő példaként említette Nyugat-Európát, ahol a kereszténységen alapuló kultúra ellenére szerinte például bevezetnék a genderoktatást, hogy gendersemlegességre neveljék a gyerekeket.

Bár elméletben évek óta létezik hivatalosan is a kívánt nevelési irány, mégis a 2020-as Nemzeti alaptanterv módosításában (bár a célok megfogalmazásában megjelent) különösebben nem látszott mit is jelent majd ez a gyakorlatban. Maruzsa Zoltán, köznevelésért felelős államtitkár 2020-ban úgy fogalmazott, az új NAT „erősíti a nemzeti identitást, bemutatja a nemzeti kultúrát, a keresztény kulturális értékeket”. Madácsi-Leube Katalin, a Berlini Művészeti Akadémia tudományos munkatársa egy 2020-ban megjelent publikációjában emelte ki, hogy például „az irodalomórákon ma már elvárják a tanároktól, hogy különös figyelmet fordítsanak azokra a szerzőkre, akik „irányt adó erkölcsi álláspontjukkal” és „kiemelkedően magas színvonalú életművükkel meghatározták koruk – és napjaink – gondolkodását.” Madácsi-Leube említi, ebbe belefért például Nyirő József és Wass Albert, akiknek művei manapság „nagyon népszerűek a szélsőjobboldali körökben antiszemita nézeteik és a két világháború közötti időszak fasisztáihoz való közelségük miatt” vagy például helyet kapott Herczeg Ferenc is, „egy szinte ikonikus Horthy-korszakbeli személyiség”.

Ez a kultúrpolitikai vita nem magyar sajátosság, számos országban időről időre előkerül a kötelező keresztény nevelés kérdése, de Európában jellemzően mind az etika, mind a hit- és erkölcstan is választható tantárgy – függetlenül attól, hogy a vallás megjelenésének aránya a különböző tantárgyakban vagy mint kulturális örökség országonként jelentősen eltérhet. Mindenesetre többnyire nem dogmatikus nevelésről van szó.

A rendeletmódosítást még novemberben számos szakember kritikával illette, többek között a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is. Közleményükben úgy fogalmaztak: „Ez a lépés újabb támadás az oktatás világnézetileg el nem kötelezett jellege ellen, és ideológiai befolyás alá vonja az óvodai nevelést. Már a tavaszi módosítás is ideológiai lózungokat épített a programba („nemzeti identitás”, „hazaszeretet”), a mostani pedig ezt tovább súlyosbítja azzal, hogy ismét kötelező világnézetet ír elő a pedagógusok számára.” A szakemberek közleményükben elítélték a kormány döntését, hangsúlyozva, hogy a kisgyermekkori nevelés célja ideális esetben a gyerek szabad kibontakozását segítené elő nem pedig „a lojalitásra nevelést”: „A mostani módosítás ezt a tévutat tovább súlyosbítja: egyetlen konkrét ideológiát – a keresztény világnézetet – emeli kötelezően követendő értékké, megsértve ezzel a vallásszabadság és a világnézetileg el nem kötelezett oktatás alapelvét.

volt.” A PDSZ sérelmezte azt is, hogy a módosítást nem előzte meg érdemi szakmai egyeztetés a pedagógus-szakmai és neveléstudományi szervezetekkel.