A Kopint–Tárki negatív kilátásokkal 2 százalékra mérsékelte az idei növekedési előrejelzését – ez a prognózis nem túl biztató olvasata. A biztató viszont az, hogy véget érhet a három éve tartó stagnálás. Mire számítsunk valójában 2026-ban?
A remény évének nevezném 2026-ot, és bízom benne, hogy ennyi kirívóan rossz év után megindul az enyhe növekedés. A lefelé mutató kockázat azt jelenti, hogy a várakozásainkat inkább 1,5–2 százalékos sávba várjuk, legalábbis a mostani tudásunk szerint. Az biztos, hogy európai uniós támogatások idén még nem lesznek jelentős mértékben jelen a magyar gazdaságban, épphogy csordogálnak majd, mint az elmúlt években. Ez inkább a gyengébb növekedés irányába mutat. Arra sem számítunk, hogy az exportpiacaink fellendülnek, de azért az új termelőkapacitások – jellemzően az autógyárak –, amelyek belépnek a termelésbe, azt a reményt sugallják, hogy a korábbi évek gyenge teljesítménye után valamivel jobb év jöhet idén. De hangsúlyozom: sötétben tapogatózunk, és mindenki sötétben tapogatózik. Kizárólag a gyenge külpiaci környezettel nem lehet magyarázni a magyar gazdaság rossz teljesítményét, mivel a régiós versenytársak ugyanebben a környezetben sokkal jobban teljesítenek, mint mi.
És akkor hol a speciális magyar probléma? Az elégtelen fogyasztás vagy esetleg a beruházások hiánya?
A kormány egyfolytában azt állítja, hogy nem nő kellő mértékben a lakossági fogyasztás, emiatt nincs növekedés. Ez az állítás egyszerűen nem igaz. Az elmúlt három évben, amikor a magyar gazdaság stagnált, a háztartások fogyasztása a második-harmadik leggyorsabb ütemben emelkedett a régióban. Az tény, hogy az elmúlt években bekövetkezett reálbér-emelésekhez képest nem nőtt oly mértékben a lakossági fogyasztás, ahogy arra a kormány számított. De ezen nem lenne szabad csodálkozni, hiszen a magyar háztartások keserű tapasztalatokat szereztek 2022/23 fordulóján, amikor az infláció átmenetileg 25 százalékra, az élelmiszerek drágulása pedig 50 százalék fölé gyorsult. Emiatt az emberek óvatosabbá váltak, most is tartalékolnak, és ezt az inflációs tapasztalatok fényében meg lehet érteni. A kormány szerint lebirkózták, leteperték, sőt egyenesen földbe döngölték az inflációt. Ez nem igaz. Az infláció győzte le a gazdaságot; a magas árak itt maradtak, ott vigyorognak a boltok polcain az árcédulákon, ami érthetően csökkenti a lakossági bizalmat.
Padlón a magyar gazdaság, tavaly csak 0,3 százalékos növekedésre futotta Orbán Viktor repülőrajtjábólAz üzleti életben is jelentős bizalmi hiány vannak.
Így van. De ami igazán drámai, az a beruházások gyakorlatilag hat éve tartó esése. Amikor az uniós pénzek elköltése a csúcsra járt, még 2020 előtt, nagyon gyorsan nőttek, azóta viszont folyamatosan csökkennek. A magyar gazdaság nem fogyasztáshiányos, hanem beruházáshiányos.
Miből lehet akkor növekedés, honnan várjuk a beruházásokat? A kkv-któl? A költségvetéstől?
A költségvetés, az állam nem arra van, hogy beruházásokat indítson, az infrastruktúra-fejlesztéseket leszámítva. Azokra valóban szükség lenne, hiszen az út- és vasútfejlesztések növelnék a GDP-t, nem pedig az értelmetlen presztízsberuházások. De a költségvetés amúgy sincs abban a helyzetben, hogy jelentősen beruházzon, és uniós pénzek is alig vannak. A cégeknek kellene fejleszteniük. Ráadásul el kellene felejtenie a kormánynak, hogy a növekedést, a beruházásokat kizárólag a külföldi, multinacionális vállalatoktól várjuk. Nem vagyok ellensége a multinacionális cégeknek, fontos szerepük van a gazdaság modernizálásában, de a mindenkori kormánynak olyan gazdasági környezetet kell kialakítania, amely lehetővé teszi a hazai cégek, a kkv-k számára is a beruházást, a fejlődést, végső soron a termelékenység növelését. A kormány szerint az a megoldás, hogy ha nem megy, akkor betelepítünk újabb száz gyárat, és erre programjuk is van. Nem új gyárakra van szükség, hiszen több munkaerő, pláne hazai munkáskéz nem áll rendelkezésre. Hagyjanak lehetőséget a magyarok fejlődésére. Ehhez a hazai cégek termelékenységének kellene növekednie, amihez beruházás, a beruházáshoz pedig bizalom kellene – és ez az, ami ma hiányzik.
Jön a vad osztogatás, az Orbán-kormánynak látszólag már terve sincs a 2026-os választás utánraHogyan lehetne megteremteni az üzleti szférában a bizalmat, pláne így a választások előtt? Láthatók érdemi különbségek a TISZA vagy a Fidesz ajánlatai és lehetőségei között?
A vállalatok most kivárnak, és ezt megértem, hiszen a választások után – bárki nyer is – jelentősen átalakul a gazdaság- és költségvetési politika. Azt a nagyon sok pénzt, amit a kormány most kiszór, majd más oldalon vissza kell szedni. Nyilván a TISZA előtt nyílhatnak meg olyan bevételi források, mint a vagyonadó vagy akár a vagyonvisszavétel, a Fidesz érhető okokból ezekkel nem operálhat. Kiigazítás lesz, és a kiigazításra szükség is van. Ezeket a legkönnyebb a kiadások csökkentésével elérni, ezen a téren is jóval nagyobb a mozgástere a TISZÁ-nak, ha csak az értelmetlen, pazarló költésekre gondolunk, de felmerült az elcsalt vagyonok visszaszerzése is. És ott vannak az uniós támogatások, amelyek megnyílása ennek a vergődő gazdaságnak a motorjába lökésszerűen tudna olajat önteni. Az uniós támogatás önmagában nem csodaszer, csak attól nem lesz tartós növekedés, hogy megnyílnak a brüsszeli pénzcsapok – ha megnyílnak egyáltalán, ezért nyilván tenni is kell –, de a gazdaság újraindításához elengedhetetlenek. Ez gyorsan menedzselhető probléma, láttuk a lengyelek példáján. Remélem, ezek a pénzek már a csőben vannak, csak meg kell várni a választások eredményét. Egy biztos: gazdaságpolitikai váltásra van szükség, ami most folyik, az láthatóan nem folytatható.
Orbán Viktor simán hazudott, a 2026-os választás után fájni fog a 2500 milliárd forintos kiigazítási kényszerMi lehet a magyar gazdaság kitörési pontja?
Az externális növekedési lehetőségeknek vége. Nem érdemes a 21. században mindig újabb és újabb gyárakat betelepíteni. A magyar gazdaság nyersanyag- és természeti erőforrás-hiányos gazdaság, az egyetlen kitörési pont a humán tőke fejlesztése, a hatékonyság növelése lehetne. Technológiai forradalom zajlik a világban, itt van a mesterséges intelligencia, a digitalizáció, amelyek révén sokkal hatékonyabbá tehető a cégek és a teljes gazdaság működése. A magyar informatikusok megállják a helyüket a nemzetközi versenyben, vigyázni kellene rájuk, nem elüldözni őket az országból, mert szükségünk van rájuk, hogy a gazdaságot átállítsuk a digitális megoldásokra. Erre amúgy vannak jó magyar példák, csak egyet említek: az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér, vagy ahogy mindenki ismeri, az EESZT létrehozása – ez Európában is előremutató projekt volt. Ilyen megoldásokból kell minél több, amelyek növelik a hatékonyságot. Ha pedig lesz hatékonyságnövekedés, akkor lehet megalapozottan növelni a béreket, és megindulhat a tartós, piaci alapú bérfelzárkóztatás.
Ingatlanokra, cégekre és beruházásokra szórt el felfoghatatlan mennyiségű közpénzt decemberben az Orbán-kormányA választások után rendbe kell tenni az államháztartást, és kezdeni kell valamit az inflációval is. A lakosságot különösen ez utóbbi érdekli, hogy sikerül-e tartósan alacsony szintre szorítani.
Az új kormánynak egy hihető hiánycsökkentő pályát kell bemutatnia, olyat, amit az Európai Bizottság és a piac, a befektetők is elfogadnak. Tehát a korábbiaknál megalapozottabbnak és végrehajthatónak kell lennie. Elsősorban az állami kiadásokat kell csökkenteni, mert az adóemelésekből csak infláció lesz. Ugyanakkor az infláció szempontjából a világgazdasági környezet most kedvezőbb, mint 2022-ben volt. Akkor erőteljesek voltak a külső ársokkok, ez is röpítette a hazai inflációt. Szerencsére idén a választási költekezések szerkezete is más: 2022-ben a kormány 850 milliárd forintot egy összegben zúdított rá jövedelemadó-visszatérítésként a családokra, és így a gazdaságra. Ennek a pénznek a jelentős részét elköltötték a családok, hatalmas fogyasztást és inflációt gerjesztve. Az idei intézkedések – a családi adókedvezmény emelése, a két- és háromgyermekes anyák adómentessége – nem egyszerre, hanem havonta érkeznek, ezért nem lesz egy óriási löket a fogyasztásban, így inflációs hatásuk is visszafogottabb lesz.
Az árrésstopok meddig maradhatnak, és mi lesz utána?
Számításaink szerint még akkor is alacsonyabb lesz idén az infláció, mint tavaly, ha kivezetik az árrésstopokat. Mert ki kell vezetni – gondolom, azt a TISZA hamarabb megteszi, de előbb-utóbb a Fidesz-kormány is megtenné, hiszen nem lehet együtt élni ilyen kötött árrendszerrel. Jelenleg támogató az inflációs környezet, hiszen a mezőgazdasági termelői árak is lefelé mennek. Ezért idén 4 százalék alatt, 3,5–4 százalékos sávban tartható az árak emelkedése, jövőre 3–3,5 százalékra várjuk az inflációt. 2027 végére az áremelkedés üteme – a mai tudásunk szerint – tartósan 3 százalék alá csökkenhet, vagyis elérhetjük a jegybanki célt, az árstabilitást, ha nem történik semmi drámai a világban.
Alapvetően változtatnának a közgazdászok az Orbán-kormány gazdaságpolitikáján, ötletük is van a megoldásraMennyire reális az euró bevezetése? Szükség van a magyar euróra?
A Fidesz nem fog belépni az eurózónába, ezt számtalanszor kifejtették. Ha a TISZA párt nyeri a választásokat, akkor azt gondolom, hogy mindent meg fognak próbálni a csatlakozás érdekében.
Önbecsapás azt állítani, hogy ha az ország elveszíti a monetáris politika alakításának szabadságát, azzal szuverenitásunk egy részét is elveszíti. Épp ellenkezőleg.
Most vagyunk a monetáris politikánk, az árfolyamrendszerünk fogságában. Ha az MNB-nek nem kellene védenie a forintot, akkor alacsonyabb kamatokkal működhetne a magyar gazdaság. A forint a világgazdaság legkisebb rezdülésére is gyengüléssel reagál. Vagyis a magyar gazdaság az önálló monetáris politika – ha teszik, ha nem – a forint foglya. Ha nem lenne forint, akkor eggyel kevesebb gondunk lenne. Ráadásul azt látjuk, hogy azok az országok, amelyek csatlakoztak az eurózónához, vígan elvannak a közös pénzzel: a horvát gazdaság gyorsan növekszik, és valószínűleg ez várható Bulgáriában is. A cégeknek nem kell az árfolyamváltozásoktól rettegniük, a nagy cégeknek árfolyambiztosításokat kötniük, ami növeli a költségeiket. Summa summarum: az euró nem elvenne valamit, hanem felszabadítana bennünket olyan problémák alól, amelyek ma nyomasztják a magyar gazdaságot.
Földközelben marad ez a repülőrajt is, az infláció még okozhat kellemetlen meglepetést 2026-banNévjegy
Palócz Éva, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet Zrt. vezérigazgatója, a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke. Közgazdász diplomáját Marx Károly Tudományegyetemen védte meg, később doktorált és PhD fokozatot szerzet. Egyetemi óraadó tanár és kutató. Fő kutatási területei makrogazdasági elemzés, költségvetési és monetáris politika, vállalati kutatások, gazdasági átmenet a közép-kelet európai országokban.
