politika;Magyarország;idősek;Tolna;riport;Baranya;fiatalok;parlamenti választás;

„Kinevetnének. Kell az nekem?” – Megkérdeztük, fideszes szülő itt már nem fogja meggyőzni a gyerekét, fordítva viszont más a helyzet

Idősebb riportalanyaink szerint elképzelhetetlen, hogy egy kormánypárti szülő Orbán Viktor felszólítása nyomán a maga oldalára tudná állítani ellenzékhez húzó gyermekeit, unokáit. Arra viszont látszik némi esély, hogy a fiatalok áttérítik felmenőiket – derült ki körképünkből. Egy komoly ember persze nem változtatja meg a politikai nézeteit.

– Odalett az ünnepi ebéd! Együtt volt az egész család, és egyszer csak a fiam és az apósa összevitatkoztak a politikán. A fiam megsértődött, hogy otthagyott minket. Ez még a 2002-ben történt, amikor nem volt ennyire éles a vita, mint most. Tanultunk az esetből, otthon soha többé nem kezdtünk vitázni politikáról.

A Bonyhádon élő Helmich József osztotta meg velem az előbbieket. A pécsi egyetem műszaki karán oktató, 76 éves villamosmérnök szerint nincs értelme családon belül vitázni a pártszimpátiákról, csak fenekedést okoz, ha valaki megpróbálja meggyőzni rokonát az igazáról. Helmich hozzátette: annyira erős a szembenállás a kormánypártok és a Tisza között, hogy egyik oldal sem kíváncsi a másik véleményére, így aztán arra sincs esély, hogy a valamelyik fél meggyőzze a másikat.

Az elmúlt napokban azért szólítottam le több Baranya és Tolna megyei település utcáin, boltjaiban és kocsmáiban a helybélieket, hogy megkérdezzem tőlük, családon belül vannak-e politikai viták a közelgő választás miatt, és előfordult-e: valaki meggyőzte a más véleményen lévőt a saját igazáról. A riportra az szolgált okot, hogy Orbán Viktor egy korábbi, miskolci DPK-gyűlésen arra biztatta az idősebb korosztályt: szülőként győzzék meg utódaikat, és vezessék őket át a Fidesz táborába. A közvélemény-kutatások szerint egyértelmű, hogy az idősebbek a kormánypártokra voksolnak az áprilisi parlamenti választáson, a fiatalok túlnyomó többsége viszont a Tisza jelöltjeit ikszeli majd be. Főképp arra voltam kíváncsi, hogy a Fideszhez hű, ötven feletti korosztály lát-e esélyt ellenzékkel szimpatizáló utódaik áttérítésére.

Mintegy félszáz idősödő vagy idős embert faggattam meg erről, s a fentebb idézett Helmich József válasza tipikus volt. A többség úgy vélte, konfliktusveszélyekkel jár a családon belüli politikai diskurzus, s az, hogy a felmenők meggyőzzék más állásponton lévő utódaikat, a lehetetlennel egyenértékű.

– Kizárt, hogy egy idős meg tudjon ilyen ügyben győzni egy fiatalt – jelentette ki a Pécsen sofőrként dolgozó, 60 éves Pozsár Ferenc. – Két lányom van, meg se próbálnám ezt. A húsz-harminc éves embereknek határozott véleményük van a világról, és az idősebbek látásmódját hajlamosak lekezelni.

Pécsen egy 76 éves fizikus és egykor gyógyszerészként dolgozó felesége ugyanezt erősítette:

Mi a Fidesz ellen szavazunk – kezdte a férfi, párja bólogató egyetértésével –, de a lányunkat, aki mélyen vallásos (és a férje is az), nem próbáljuk meggyőzni, hogy ne a Fideszre szavazzon. 

Ha szóba hoznánk a politikát, megrontanák a hangulatot. Amúgy is nagy fájdalom ért minket, tavaly elvesztettük a fiunkat. Rák. Szeretnénk nyugalmat. A fiúnk nem szerette a Fideszt. De nem miattunk, ő maga döntött így. Őt se lehetett volna átállítani. Tíz unokánk van, négyen már felnőttek, mennek is szavazni, de nem kérdezzük, kire, nem akarunk feszültséget.

Ófalun, a 70 éves Jung János és felesége nem titkolta, hogy ők mozdíthatatlanul a kormány mögött állnak, mert szerintük a Fidesz mindent kifogástalanul csinál.

– Nálunk a családban mindenki fideszes – mondta az egykor falugondnokként dolgozó, 70 éves férfi, s ezt ismételte felesége is. – Nincs szükség arra, hogy meggyőzzük egymást. Hat unokánk közül kettő már megy választani, azt gondolom, ők is a Fideszre. De nem kérdezem, kire szavaznak, mert biztos vagyok benne, hogy nem érdekli őket egy öreg ember véleménye. A fiatalok ilyenek. És ha politikáról kezdenénk beszélgetni, lehet, hogy elmérgesedne a dolog. Az Ófaluban élők a 80 százalék kormánypárti, aki pedig nem, azzal nem tudunk szót érteni. Nem is igen állunk szóba egymással. Minek?

Nem lepődtem meg az előbbieken, ugyanakkor nehéz belenyugodni, hogy a Mecsek festői szépségű lankáin megbúvó, németgyökerű falu alig 330 lakójának mindennapi kapcsolatrendszerébe ennyire belerondított a politikai hovatartozás.

Mohács évtizedek óta biztos bázisa a Fidesznek, a baranyai városban élő Éva is masszív kormánypárti.

– A két fiam viszont biztos, hogy a Tiszára szavaz – vallotta meg a kereskedelemből nyugdíjba ment, 67 éves asszony. – Mindketten jogászok, komoly beosztásban. Hogyan is merném őket kioktatni? Ők is békén hagynak engem. A férjem néha vitázik velük. Hiába kérem, hogy ne, hisz őket nem tudja befolyásolni.

A fiaim gúnyolják, hogy miért hisz el mindent Orbánnak, ő meg mindjárt emeli a hangját, hogy ők miért hisznek el mindent a Magyar Péternek? Engem ez idegesít, kérem is őket, hogy hagyják abba. Eddig még nem vesztek össze, de félek.

A 4 hónapos kisfiát babakocsiban toló Nikolettet is Mohácson szólítottam meg. A gyes előtt minőségellenőrként dolgozó, kétgyermekes, 30 éves asszony családja is a Fideszhez húz, Nikolett férje viszont „tiszás”.

– Az apám néha beleáll a vitába a férjemmel, pedig tejesen értelmetlen – említette meg a Nikolett. – Egyik se tudja meggyőzni a másikat. Kulturáltan beszélgetnek, sosem durvul el a vita, inkább csak nevetnek egymáson.

A 68 éves Anna is kormánypárti, a családjával ipari vállalkozást működtető, bonyhádi asszony két, középkorú gyermeke is a Fidesszel tart. Nem úgy az öt unoka, akik közül három már választójogú.

– Az egyik unokám a múltkor előszedte a telefonját, és büszkén mutatta, hogy a Magyarral szelfizett, amikor itt járt a városban. Na, most maga szerint mennyi esélyem van rábeszélni őt, meg a testvéreit, hogy szavazzanak az Orbánra. Kinevetnének. Kell az nekem? Egyébként is ritkán látom az unokáimat, nehogy már elrontsam azt a kevés együtt töltött időt. 

Ők csak szelfizzenek Magyar Péterrel, én meg behúzom a Fideszt.

Egy, a szavaihoz nevét nem adó nyugdíjas vegyészmérnök Szekszárdon azt állította, hogy ő igenis tudja befolyásolni az utódait, hisz ő és a gyermekei, valamint az unokái egyaránt kormánypártiak. Ám később a 78 éves férfi – kérdésemre válaszolva – módosította véleményét:

– Tény, hogy nem most lettek jobboldaliak, eleve így neveltem őket. Azt hiszem, felnőttként már nem tudtam volna őket átnevelni. Egy komoly ember nem változtatja meg a politikai nézeteit. – És mi van akkor – vetettem közbe –, ha egy magát jobboldalinak mondó párt a kommunistákra emlékeztető módon irányít? – Nem akarok magával vitatkozni. Elégedjen meg azzal, amit mondtam.

A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban magyart és történelmet tanító Hosszú Csaba is úgy vélte, hogy egy szülő a gyermeke nevelésével tudja befolyásolni utódja politikai nézeteit. A pedagógus még hozzátette:

– Legfeljebb arra látok esélyt, hogy egy szülő, ha a gyermeke hozzá hasonló véleményen van, akkor ráveheti, hogy menjen is el a gyermeke szavazni. Az idősebbek általában szavaznak, a fiatalok nem annyira. Ezen változtathatnak a szülők, a politikai nézeteken viszont aligha. Mivel most kiélezett a harc, kicsi lesz a különbség a két oldal között, sokat számíthat, hogy egy-egy szülő rá tudja-e venni a gyerekét: menjen el szavazni.

A beszélgetésekből az is kiderült, hogy a kormányváltást akaró fiatalok viszont gyakran igyekeznek átterelni Fideszhez hű szüleiket, nagyszüleiket a Tiszához. 

A Mórágyon szőlőkben napszámosként dolgozó, 63 éves Király Hajnalka egykor fideszes volt, s abban, hogy immár nem az, szerepe volt három gyermekének. Az asszonyt – mivel roma – elégedetlenné teszi, hogy a cigányok az elmúlt 16 évben szerinte nem jutottak előbbre, az meg dühíti, hogy a kormányhoz kötődő emberek mi mindent összeloptak. Hajnalka immár azt szeretné, ha anyja se a Fideszre szavazna.

– De ő nem enged – sóhajtotta a haját szőkére festő asszony. – Merthogy Orbán küldi a 13. havit meg a 14. havit. Hogy 83 évesen a nyugdíja 85 ezer, az nem zavarja. Heten vagyunk testvérek, valaha mind fideszesek voltunk, de most már a többségünk azt akarja, menjen a Fidesz a pokolba. És erről győzködjük anyánkat is. De anyám szereti Orbánt. Mert a cigányok szeretik, mivel nem engedi ide a migránsokat, meg főleg, mert azt gondolják, hogy Orbánban is „van egy vonó”, vagy legalább egy „húr”. De most már a cigányságnak is kezd elege lenni Orbánból, látják, hogy még se olyan fájin minden, ahogy ő hirdeti. De erről hiába beszélünk anyánknak.

Kakasdon, Szedresen, Decsen, Várdombon is beszéltem olyan idősekkel, akiket gyermekük, unokájuk igyekszik „meggyúrni”, hogy voksoljanak inkább a Tiszára. A riportalanyok egyike se hajlott arra, hogy eleget tegyen kérésüknek. A megszólalók nem árulták el a nevüket, valamennyien attól tartottak, gyermeküknek baja lehet ellenzékiségükből.

– Ezek szerint ön úgy látja, hogy a Fidesz megbüntetheti azt, akiről megtudja, nem rá szavaz? – tettem fel a kérdést egy nyugdíjas várdombi férfinak. – Jobb óvatosnak lenni – felelte belenyugvón. – Nincs nálunk véleményszabadság? – Nem tudom, hogy van-e, mondom, jobb az óvatosság, és ne a fiam „micsodájával” verjem a csalánt.

Bátaszéken egy hetvenes éveit taposó házaspár is név nélkül beszélt rá telefonom hangrögzítőjére. A férfi szólalt meg először: – Azt mondja a fiúnk, hogy az Orbán hülyít minket. – Ne beszélj így – állította meg felesége –, nem így mondja. – De, de. Ne szépítsük a dolgot, szokta ő ezt mondani. – Nem, ő azt mondja, hogy az Orbán hülyíti a népeket. – De hát ránk gondol, amikor a népeket mondja. Azt mondja, hogy akkor se lesz háború, ha a Tisza nyer, mert nincs olyan marha, aki háborút akarna. Ebben lehet valami, de akkor miért mondja az Orbán, hogy csak akkor lesz béke, ha ő marad pozícióban?

Azt is mondja a fiunk, hogy a Tisza nem adóztatja meg a nyugdíjat. De Orbán Viktor azt mondja, hogy megadóztatja, és mi neki hiszünk.

– Akkor nem is hajlandók a Tiszára szavazni?

– Azt már a fiúnk se forszírozza – morogta az asszony. – Ő csak azt kéri, hogy egyáltalán ne szavazzunk.

– Megteszik neki?

– Meg – legyintett önfeladón az asszony.

– Meggyőzte magukat a fiú?

– Nem győzött meg – rázta fejét az asszony –, de nekünk az a fontos, hogy neki legyen jó. És hogy a családban béke legyen.

Végeredményben másodlagos kérdés, hogy 2026-ban ki nyeri a választást, mert a változás elindult, és ezt nem állítja meg semmi – mondta lapunknak Síklaki István szociálpszichológus azzal kapcsolatban, hogy mire lehet számítani a megméretés után.