Laczó Adrienn: Már nem olyan fontos a Szabó Bence elleni nyomozás a Központi Nyomozó Főügyészségnek

Már nem a Központi Nyomozó Főügyészség, hanem a Fővárosi Nyomozó Ügyészség folytatja a Szabó Bence ellen hivatali visszaélés miatt folyó büntetőeljárást - mondta el a korábbi rendőr jogi képviselője a Népszava Törésvonal című műsorában.

Laczó Adrienn szerint ez azt jelenti, hogy lejjebb rakták egy szinttel, amiből ő nem tud másra következtetni, mint hogy „elvesztették az ügy iránt az érdeklődésüket. Mindezt azzal magyarázta, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség kiemelten érdekes, fontos ügyeket szokott tárgyalni. Egy röpke ideig úgy tűnik, hogy ez az ügy is ebbe a kategóriába esett, és most minthogyha kiesett volna ebből a pixisből. Mindezt hivatalosan azzal magyarázták, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség aznap ügyeletesként járt el. „Hiszi a piszi (...) annyira a munka hősei érdemrendre hajtottak, hogy azonnal még aznap éjszaka egy gyanúsítotti kihallgatást is lezavartak, amire ha nem volt hatáskörük, meg illetékességük a nyomozásra, akkor végképp nem volt semmi szükség” - mondta, hozzátéve, hogy ezt a magyarázatot nem hiszi el. 

Arról is beszélt, hogy bármiféle tényleges nyomozás nélkül döntöttek a gyanúsításról, ami meglehetősen szokatlan. Kifejtette, hogy a gyanúsítás a felderítést követő nyomozati cselekmény, itt azonban nyilvánvalóan nem történhetett semmiféle felderítés, hiszen a Szabó Bencével készült interjú délelőtt jelent meg, majd ezt követően nagyon rövid időn belül kiszálltak a Nemzeti Nyomozó Irodához (NNI). Itt mindösszesen annyit tudtak megállapítani, hogy ki lehetett az érintett. Mindez nem volt titok, hisz Szabó Bence maga is beszélt erről. Hangsúlyozta: semmiféle nyomozati cselekmény nem zajlott azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi történt, milyen iratok és adatok kerültek ki. Hozzátette, azt sem vizsgálták, hogy házon belül vagy kívül kik tudhattak az ügyről, senkit nem hallgattak meg, miközben ugyan lefoglaltak mindent, de azok vizsgálatára sem volt idő. Mindezek ellenére azonnal elrendelték a gyanúsítást, amit különösen szokatlannak tart.

Laczó Adrienn szerint nem igazolható a hivatali visszaélés gyanúja és meggyőződése, hogy egy tisztességes nyomozás végén erre fog jutni a nyomozóhatóság is. A gyanúsítás szövegét rendkívül homályosnak nevezte, amelyből szerinte az sejlik fel, mintha az ügyészség úgy vélné, a Direkt36 jogszerűtlen módon jutott olyan előnyhöz, hogy egy riportot megjelentethetett. Úgy vélte, még ha ez az előny értelmezhető is, nehezen követhető ez a gondolatmenet, és az is nyilvánvaló, hogy Szabó Bencét nem az vezérelte, hogy a portálnak nagyobb nézettséget szerezzen. Hangsúlyozta: egy bűncselekmény megállapításához nem elég, hogy a magatartás beleillik egy törvényi tényállásba, annak veszélyesnek is kell lennie a társadalomra, ami alapvető feltétel. Úgy értékelt, hogy még ha a hivatali visszaélés tényállása meg is állapítható, a nyomozás és az abból kiderült információk nyilvánosságra hozatala közérdek volt, mivel olyan visszaélésekre derült fény, amelyekkel házon belül senki nem kívánt foglalkozni, miközben az ügyből az rajzolódik ki, hogy az érintett szerv nem a nemzet biztonságát, hanem a kormánypárt újraválasztását próbálja elérni.

Arról beszélt, hogy már a másik oldalon is beismerést nyert: az Alkotmányvédelmi Hivatal belenyúlt egy nyomozásba, sőt kreált egy nyomozást egy köztörvényes, „nagyon csúnya” gyermekpornográfia ügyre hivatkozva, amelyről tudható, hogy nem volt valós, és amelynek célja bizonyos adatokhoz való hozzáférés volt. Kijelentette, hogy ez semmilyen kémelhárítás keretében nem fér bele, és még ha lennének is kémek ebben a történetben, az elhárítás nem így működik. Hozzátette, semmilyen bizonyítékot nem látott arra, hogy a „kémhistóriából” akár egy szó is igaz lenne, és hangsúlyozta: ha valaki fals bejelentést tesz, az a hatóság félrevezetésének bűncselekményét követi el akkor is, ha azt az Alkotmányvédelmi Hivatal teszi.

Ugyancsak furcsának nevezte a Szabó Bencével szemben zajló eljárásban észrevehető kapkodást. Kifejtette, hogy az azonnali gyanúsítás általában akkor szokásos, ha az ügy „kristálytiszta”, például tettenérés történik, vagy ha halaszthatatlan nyomozati cselekmények indokoltak, amikor az idő a nyomozás ellen dolgozik. Ilyen esetek valóban előfordulnak, ebben az ügyben azonban semmi nem indokolta a sietséget, hiszen a korábbi rendőr százados a házkutatás idején maga jelen volt, mindent lefoglaltak, és nem kellett attól tartani, hogy a késlekedés bármilyen hátrányt okozna az eljárásnak.

Úgy értékelt, ezzel szemben az is nyilvánvaló, hogy azok az adatok, amelyeket a gyanúsítás tartalmaz, nem állhattak rendelkezésre az ügyészség számára, így a dokumentum szerinte több olyan tényállítást is magában foglal, amelyek bizonyítékai fizikailag nem lehettek a birtokukban. Megjegyezte, álláspontja szerint ezek a bizonyítékok nem is léteznek, de még az ügyészség nézőpontjából is az a helyzet, hogy egyszerűen nem volt elegendő idő azok megvizsgálására és kinyomozására. Megjegyezte, az ügyészség hierarchikus szervezet, ahol az utasítási rendszer bevett gyakorlat, ezért nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy az adott ügyben felülről jövő utasításra cselekedtek. Szerinte bárki, aki az ügyészi szakmai szabályoknak meg akart volna felelni, azon az estén nem gyanúsította volna meg Szabó Bencét, hanem megvárta volna, amíg elegendő adat gyűlik össze egy megalapozott, értelmes tényállás megállapításához.