Fabinyi Tamás evangélikus püspök párhuzamot vont Luther Márton tanítása és a közmédia keddi bocsánatkérése között

Luther Márton a Nagykátéban így magyarázza a 8. parancsolatot („Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!”): „Saját testünkön, hitvestársunkon és földi javainkon kívül van még egy kincsünk: becsületünk és jó hírünk. Ezt sem nélkülözhetjük. Mert fontos az, hogy emberek között ne éljünk nyilvános gyalázatban, mindenkitől megvetetten. Isten ezért az akarja, hogy felebarátunk hírnevét, becsületét és tisztességét ugyanúgy ne vegyük el és nem csorbítsuk, mint pénzét vagy javait, hogy becsülete legyen mindenkinek felesége, gyermeke, házanépe és szomszédja előtt” – vette elő az egyházújítónak, a reformáció atyjának 506 éves tanítását Fabiny Tamás. Az evangélikus püspök a Facebook-posztban volt párhuzamot a félezredévnyi szöveg és a köztévén kedden, annak formai visszavétele és elsötétítése után megjelent szöveg között. 

„Elsősorban tehát azt célozza ez a parancsolat, hogy mindenki védje meg felebarátja igazát, ne engedje korlátozni vagy elferdíteni, hanem pártolja és őrködjék rajta rendíthetetlenül. (...) Isten tiltja e parancsolatban a nyelv minden olyan bűnét, amellyel felebarátunkat megkárosíthatjuk vagy megbánthatjuk. A hamis tanúbizonyságtétel ugyanis a nyelv cselekedete. (…) Ezek közé tartozik az a csúnya, gyalázatos bűn, amellyel megnyergel minket az ördög: a megszólás vagy rágalmazás” – idézte tovább Fabinyi Tamás, aki egy fotót is mellékelt, amint rövidnadrágban ül otthonában a tévé előtt, és nézi az óráig látható, fekete alapon fehér szöveget:

„A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk!” 

„Mert senkitől sem szabad elvennünk becsületét és hírnevét, hacsak előbb nyilvánosan meg nem fosztották attól. Mindaz hamis tanúbizonyság tehát, amit nem tudunk kellően bizonyítani. (...) Ennek a parancsolatnak a veleje és egyszerű értelme tehát az, hogy senki ne ártson nyelvével felebarátjának, akár barátja, akár ellensége az…” – írta egykor Luther Márton.