Korszakos zseni is kevés ahhoz, hogy 412 millió forintos jogdíjat kapjon, nemhogy Orbán János Dénes

Felfoghatatlan és példátlan egyszerre, nemhogy Magyarországon, megkockáztatom, hogy Európában is – értékelte a helyzetet Czinki Ferenc, a Szépírók Társaságának elnöke egy nappal azután, hogy kiderült, Orbán János Dénes költőnek több mint 412 millió forintos szerzői jogdíjat ítélt meg az általa alapított és vezetett Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság (KMTG). 

Czinki Ferenc emlékeztetett, 

Eleve már a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. megalakulását is felháborodás övezte, hiszen úgy gondoltuk, a József Attila Kör amúgy is régóta ellátja azt a feladatot, amelyet a cég magára vett, ráadásul jóval kevesebb pénzből - mutatott rá kérdésünkre Czinki Ferenc, hozzátéve, eleinte a kft. osztott ösztöndíjakat és jelentetett meg könyveket, de az utóbbi időben nem volt olyan látható tevékenysége, amely alapján indokolható lett volna, hogy a sikerek miatt esetleg ekkora összeg felett diszponálhasson.

Szerencse, a stratégiai partner

A csaknem félmilliárd forinton kívül mázlija is van Orbán János Dénes költőnek, nem létezik ugyanis egy egységes, fix szorzó, ami alapján könnyedén kiszámolható, mégis mennyi a sok, mennyi a kevés, ha szerzői jogdíjakról van szó. Ugyan 412 millió 421 ezer 620 forint a „mintegy kilenc” szövegért még a leglaikusabbak számára is visszatetsző lehet, az irodalmi szakma csak reménykedik abban, hogy igazságot nyer az ügyben. Czinki Ferenc kérdésünkre elmondta, keresik a lehetőségét, hogy valahogy megtámadható legyen az ügy. Mivel a költő 1992 óta publikál, így nagyon jól ismerheti azokat a körülményeket, amelyekről a félmilliárdos jogdíj nyilvánosságra kerülése óta számos pályatársa beszél.  

A szakértők mondják, bár tele vannak a könyvfesztiválok, és alapvetően létezik egy egészséges olvasói kedv, azzal nem lehet mit kezdeni, hogy Magyarországon egy kis piacról beszélünk. Ráadásul ezen természetesen nem segít az sem, hogy a műfordítók is kénytelenek méltatlanul kevés fizetésből végezni hivatásukat. Pedig munkájuk hozzájárulna a határok kiszélesítéséhez és így közvetetten az eladott példányszámok megugrásához. Az erdélyi költő több mint 412 millió forintos szerzői jogdíja viszont pont az ilyen körülmények miatt is mondható egy szabad szemmel enyhén szólva túlságosan is jól látható összegnek.

Forintosítatlan oltalom

Magyarországon az 1999-es évi szerzői jogról szóló törvény szabályozza az irodalmi tudományos és művészeti alkotások eseteit. Szemben a zenei alkotásokkal, az irodalmi művek létrejöttüktől kezdve automatikusan élvezik a szerzői jog oltalmát. Érdemes az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesülethez közös jogkezeléshez folyamodni épp azért, hogy ne egyedül kelljen bajlódni a jogok érvényesítésével. A szerzői jogdíjban viszont nincs olyan, hogy például egy verssor fixen X forint. Számos tényező szerepet játszik abban, hogy a végén mennyi pénz érkezik az író számlájára. A teljesség igénye nélkül egyrészt nem mindegy a felhasználás típusa: más-más a helyzet, ha például könyvként, hangoskönyvként vagy folyóiratban jelenik meg, felolvassák a rádióban, adaptálja egy színház vagy épp lefordítják. Nem mellesleg számít a kiadóval kötött szerződés is a könyvkiadás esetén. (Ekkor egyeznek meg a felek például a részesedési százalékokról.) Ráadásul – mivel senki nem szeret veszíteni – ilyenkor jönnek szembe olyan fontos mutatók is, mint az, hogy a mű várhatóan mennyit hoz majd a konyhára. Mérlegelni kell ebben az esetben többek között a kiadás költségeit, a célközönség fogyasztói magatartását és azt is, hogy mennyire értékesíthetőek majd a további jogok. Utóbbi függ attól is, mégis mekkora a szerző piaci értéke: nem meglepő módon más rajtkőről indul a tárgyalásnál egy elsőkönyves szerző és egy hazai bestselleríró és az is, aki már nemzetközi elismerésre tett szert. Számít a médiaérdeklődés, a szakmai elismertség és nem utolsósorban a díjak is.

Több, mint a Nobel-díj

Orbán János Dénes nem Nobel-díjas, de a József Attila-díj mellett rendelkezik Kossuth-díjjal is. Utóbbival jár a magyar állami elismerések közül az egyik legmagasabb összegű támogatás, mintegy 35 millió forint – amihez képest a 412 milliós szerzői jogdíj elképesztő magas összegnek tűnik még kívülállóként is. Ennél is nyugtalanítóbb, hogy ez az összeg még az írói munkásság csúcsát jelentő irodalmi Nobel-díjjal járó pénzjutalmat is meghaladja. Ott ugyanis a 2025-ös hivatalos adatok szerint 11 millió svéd korona jár (amely árfolyam függvényében nem éri el a 400 milliót forintot sem). Ezen a spanyol Planeta egyik irodalmi díja (Premio Planeta de Novela) tesz túl a maga közel 1,2 millió dolláros díjazásával, de ott könyvet díjaznak, nem pedig szerzőt.

Sőt maga a gyakorlat, nevezetesen a több száz milliós egyszeri szerzői jogvásárlás sem mondhatni megszokottnak. A költő élhetne azzal az érvvel, hogy a művészet ilyen, soha nem zárható ki, hogy valaki olyan jelentőségű művet alkot, amelynek jelentősége okán meg is kérheti az árát. Ekkor érdemes folyamodni a vitában a szakma meglátásaira: a botrány kirobbanása óta eltelt közel két napban pedig volt belőle bőven. Székely Csaba erdélyi magyar író és drámaíró a közösségi médiában például maga is elismerte, előfordulhat, hogy valaki „korszakos alkotó”, és ilyenkor érthető a „túlárazás”, ugyanakkor, mint írja: „itt olyan ember kereste szénné magát” drámákból, aki egyszerűen nem ért hozzá. „Van, amihez ért, de a drámaírás sajnos nem tartozik ezek közé. A darabjai nemhogy a magyar színház fontosabb művei között nincsenek, hanem egyszerűen nem tartják őket számon. Szakmai értelemben nem léteznek. Fásy Zsülikének több esélye van Grammy-díjat kapni, mint Orbán János Dénesnek komolyabb színházszakmai elismerésekben részesülni” – háborgott Székely Csaba.

Krusovszky Dénes költő a 24-en megjelent publicisztikájában mutatott rá, az ehhez hasonló eset nemhogy elenyésző lett volna, a szakma egész miliője kénytelen volt ebben létezni: „Sima-liba, csak a hülyék, táposok, gyíkvállú bölcsészek csodálkoznak rajta. Ez volt az a kulturális világ, közeg, kontextus, amiben dolgozni lettünk volna szívesek” - fogalmazott. 

Parászka Boróka erdélyi újságíró hangsúlyozta, nem érti a csodálkozást. „Orbán János Dénes egész pályája nyíltan a haszonszerzésről szólt. Egy pénzhamisítási botránnyal kezdődött, amit diákcsínyként kentek el. Aztán kocsmaalapítással folytatódott. Majd különböző pénzembereknek nyújtott irodalminak látszó szolgáltatásoknak látszó gigantikus pénzlenyúlásokkal folytatódott (Nagy Elek, Böszörményi Zoltán). Végül a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Kft. működtetésében csúcsosodott ki, amely - mint látjuk - nagyon hatékonyan, célirányosan működött, és négyszázmillió adóforintot csatornázott Orbán János Dénes csöppet sem szűkre szabott zsebébe” – írta. Az intézmény kérdéses tehetséggondozó tevékenységéről Gács Anna, irodalmár, a Szépírók Társaságának egykori elnöke is írt a közösségi médiában, megjegyezve, hogy a szakmából többeknek nyilvánvaló volt, hogy a KMTG-be jutott közpénz egy része „kerülőúton végül nem a fiatal kisebbségi magyar tehetségek gondozására fog menni.” Gács szerint egy dologban tévedtek, hogy nem voltak kerülőutak. „OJD a saját maga számára nyúlta le a pénz egy részét, több mint 400 millió forintot - totálisan immorálisan, ahogyan oly sok minden mást is csinált életében. Az égi igazságszolgáltatásban nem hiszek, a földiben nagyon reménykedem.” - fogalmazott.

„Soha nem volt ennyi pénz az irodalomra”

A költő a tehetséggondozás terén 2022-ben még eléggé bizakodó volt. Amikor megválasztották a Magyar Magyar Művészeti Akadémia levelező tagjai közé, úgy fogalmazott: – Soha nem volt ennyi pénz az irodalomra, számos ösztöndíj, pályázat segíti a fiatal szerzőket. Minden siker ellenére hatalmas problémával küzd a fiatal irodalom: a művészi szabadság megszűnőben van, a rendszerváltást követően az „új idiotizmus” beszivárgott a kultúránkba, a művészi társadalom egy része lefeküdt a divatos ideológiáknak – mondta, utalva arra, hogy véleménye szerint a fiatalok megfelelési kényszerből írnak például a feketékkel szembeni erőszak ellen kiálló Black Lives Matter mozgalomról, Berlin sokszínűségéről, de épp ezért nem mernek szerelmes erotikus verset sem írni. „Mert félnek attól, hogy majd az a kretén vád éri őket, hogy szexuális tárgyként kezelik a múzsájukat” – osztotta meg meglátásait akkoriban a költő.

Orbán János Dénes közleményben reagált a 24.hu kérdéseire az üggyel kapcsolatban, laikusnak, rosszindulatúnak és rágalmazásnak nevezve a sajtóban megjelent vádakat. „Annak, aki azzal gyanúsít, hogy én kiutaltattam magamnak a szóban forgó összegeket, fogalma sincs az állami bürokrácia szigoráról és eljárásrendjéről” - tette hozzá. Elmondása szerint a KMTG állami tulajdonban lévő és a kulturális minisztérium tulajdonosi joggyakorlása alatt áll, tevékenységét pedig a fenntartó minisztérium folyamatosan ellenőrzi. A költő szerint a támogatás megítélése a szabályoknak megfelelően történt. Orbán János Dénes operettlibrettó-szerző ezen kívül azt a kulturális kormányzat legjobb befektetésének nevezte, hogy folyósít támogatást arra az operettforradalomra, amely jelenleg is zajlik Magyarországon.

A KMTG is osztotta Orbán János Dénes véleményét, rágalmazásnak nevezte a sajtóban megjelent híreket, hozzátéve, hogy ilyen nagyságrendű támogatás megítélése a kulturális kormányzat feladata. Véleményük szerint összeférhetetlenség nem merült fel.