Az irányadó tőzsdéhez képest az oroszok januárban 10 százalék körüli felárral értékesítették Magyarország számára a földgázt – számítottuk ki a KSH most frissített külkereskedelmi nyilvántartása alapján. Míg ugyanis a TTF-nek is nevezett holland tőzsdei mutató viszonyítási alapnak tekinthető, két hónappal korábbi, vagyis novemberi kurzusa megawattóránként (MWh) 118 eurós átlagot mutatott, addig az oroszok januárban – átszámítva – 130 eurót kértek ugyanannyi gázért. Az inkább az oroszok által használt, euró/ezer köbméterenkénti mértékegységben, az 1117 eurós novemberi tőzsdei átlagárhoz képest januárban az oroszok 1227 eurót írtak az árcédulára.
A lakosság számára talán közérthetőbb, hazai fizetőeszközben és köbméterben számolva az irányadó tőzsdei tarifa 455, a januári orosz pedig 494 forintra jön ki, ami 9 százalék körüli orosz felár. Decemberhez képest egyébként Putyinék extrahasznának mértéke ismét nőtt: míg ugyanis októberhez képest a TTF - számítási módszertantól függően - 13-15 százalékot csökkent, addig ez alapján az oroszok januárban csak 8-11 százalékot engedtek az árunkból.
Januárban Magyarország – azon belül túlnyomórészt a lakossági gázszolgáltatást is végző, állami MVM – viszonylag sokat, 440 millió köbméter gázt vásárolt az oroszoktól. (Ezt a tavaly januári értékkel kevéssé érdemes összevetni, mivel 2022 elején, valamely fura ok folytán, csak jelképes mennyiség, 18 millió köbméter érkezett.)
A januári, MWh-nként 64 eurós – ezer köbméterenként 604 eurós, köbméterenként 239 forintos – TTF-átlag egyébként a novemberi értékek körülbelül fele. Ha tehát az MVM januárban egyazon mennyiséget nem az oroszoktól, hanem az azonnali tőzsdén szerezte volna be, 112 milliárd forintot takarított volna meg. A rendkívüli ráfizetés oka a két hónapos árelcsúsztatás: Oroszország ugyanis a jelek szerint a két hónappal korábbi, tőzsdei ár alapján állapít meg számunkra egy – általában még annál is magasabb – összeget, most pedig két hónappal korábban a TTF még jóval magasabban járt. (Múlt havi számításaink szerint egyébként, ha Orbán nem állapodik meg 2021 őszén Putyinnal egy új, 15 éves hatályú orosz gázszállítási szerződésben, és ezért a tavalyi – finoman szólva viharos, a magyar költségvetést lényegében szétverő – évben végig a tőzsdén szereztük volna be a szükséges fűtőanyagot, úgy az ország egy év alatt közel háromszázmilliárd forintot takaríthatott volna meg.)
A két hónapos árelcsúsztatás, illetve a KSH további két hónapos átfutási ideje miatt orosz gázárunk íve négy hónapra nagy biztonsággal előre becsülhető. Így a januári tőzsdei zuhanás márciusra fizetendő számlánkat várhatóan észrevehetően apasztja. Februárban és márciusban újból egyaránt közel hatodával estek a tőzsdei árak, ami majd az áprilisi és a májusi gáztárolótöltés okozta költségvetési feszültséget enyhíti.
Mindezek alapján furcsa, hogy az Orbán-kormány, tavalyi ígéretei ellenére, mind ez idáig nem mutatott lakossági gázárcsökkentési szándékra utaló jeleket. Májusban ugyanis – legalábbis az irányadó tőzsdéből kiindulva – az oroszok várhatóan már csak 160 forint körüli összeget kérnek tőlünk földgázuk köbméteréért. Ez ugyanakkor a tavaly augusztusban – a rezsicsökkentett gázár hétszeresén meghúzott – „lakossági piaci áron” belüli gázdíjtétel alig harmada. Április végéig az átlagfogyasztás feletti „lakossági piaci ár” bizonyosan nem változik. Elemzők szerint az iparág – többek között a tavalyi, több ezermilliárdos veszteségek és a fejlesztési szükségletek miatt - igényelné az extraprofitot. Ugyanakkor a tavalyi veszteségeket a kormány közpénzből kifizette. Annak kapcsán, hogy a piaci helyzetből következően idén a – zömmel állami - energiaipar jelentős extraprofitra számíthat, inkább az esetleges veszteségeik fedezésére elkülönített, brutális méretű, 2610 milliárdos „rezsialap” sorsa kérdéses.
A januári, MWh-nként 64 eurós – ezer köbméterenként 604 eurós, köbméterenként 239 forintos – TTF-átlag egyébként a novemberi értékek körülbelül fele. Ha tehát az MVM januárban egyazon mennyiséget nem az oroszoktól, hanem az azonnali tőzsdén szerezte volna be, 112 milliárd forintot takarított volna meg. A rendkívüli ráfizetés oka a két hónapos árelcsúsztatás: Oroszország ugyanis a jelek szerint a két hónappal korábbi, tőzsdei ár alapján állapít meg számunkra egy – általában még annál is magasabb – összeget, most pedig két hónappal korábban a TTF még jóval magasabban járt. (Múlt havi számításaink szerint egyébként, ha Orbán nem állapodik meg 2021 őszén Putyinnal egy új, 15 éves hatályú orosz gázszállítási szerződésben, és ezért a tavalyi – finoman szólva viharos, a magyar költségvetést lényegében szétverő – évben végig a tőzsdén szereztük volna be a szükséges fűtőanyagot, úgy az ország egy év alatt közel háromszázmilliárd forintot takaríthatott volna meg.)
A két hónapos árelcsúsztatás, illetve a KSH további két hónapos átfutási ideje miatt orosz gázárunk íve négy hónapra nagy biztonsággal előre becsülhető. Így a januári tőzsdei zuhanás márciusra fizetendő számlánkat várhatóan észrevehetően apasztja. Februárban és márciusban újból egyaránt közel hatodával estek a tőzsdei árak, ami majd az áprilisi és a májusi gáztárolótöltés okozta költségvetési feszültséget enyhíti.
Mindezek alapján furcsa, hogy az Orbán-kormány, tavalyi ígéretei ellenére, mind ez idáig nem mutatott lakossági gázárcsökkentési szándékra utaló jeleket. Májusban ugyanis – legalábbis az irányadó tőzsdéből kiindulva – az oroszok várhatóan már csak 160 forint körüli összeget kérnek tőlünk földgázuk köbméteréért. Ez ugyanakkor a tavaly augusztusban – a rezsicsökkentett gázár hétszeresén meghúzott – „lakossági piaci áron” belüli gázdíjtétel alig harmada. Április végéig az átlagfogyasztás feletti „lakossági piaci ár” bizonyosan nem változik. Elemzők szerint az iparág – többek között a tavalyi, több ezermilliárdos veszteségek és a fejlesztési szükségletek miatt - igényelné az extraprofitot. Ugyanakkor a tavalyi veszteségeket a kormány közpénzből kifizette. Annak kapcsán, hogy a piaci helyzetből következően idén a – zömmel állami - energiaipar jelentős extraprofitra számíthat, inkább az esetleges veszteségeik fedezésére elkülönített, brutális méretű, 2610 milliárdos „rezsialap” sorsa kérdéses.
Ütnek, csípnek, rúgnak, harapnak
Lapunk tavaly január vége óta, havonta közöl a KSH külkereskedelmi adatbázisa alapján az Orbán-kormány által üzleti titokként tálalt orosz gázárunkra vonatkozó becslést. Bár a kabinet részéről – a külügyminiszter egy pökhendi megjegyzését leszámítva – érdemi reakciót mindeddig nem kaptunk, különböző „szakmai” fórumokon, felmérésünkre célozva, több ködös, áttételes bírálat is elhangzott. (Igaz, a kormány mostanság már visszafogottan nevezi az új orosz gázszerződést az előzőnél sokkal jobbnak, illetve a "rezsicsökkentés biztosítékának".) Mindeddig a "szakmai" megjegyzéseket is rendre cáfoltuk: módszertanunk eddig kiállta a bírálatok próbáját. Legutóbb az merült fel, hogy a hollandiai gáz ideszállítással együtt már drágább lenne az oroszokénál. Ezt a tételt a magyar, illetve az irányadó osztrák tőzsde jegyzései egyértelműen cáfolják. Térségünk legnagyobb, CEGH nevű, Ausztriában üzemelő kereskedése átlag legfeljebb néhány százalékkal haladja meg a holland árakat. A CEEGEX nevű, kisebb forgalmú magyar – tehát a tényleges, hazai vételárakat tükröző - piac gyakorta még olcsóbb is. Egy szakmai forrásunk a gáztőzsdék közötti távolság és az ár között nem lát ilyen közvetlen összefüggést. Bár az orosz felárbecslés mértéke valóban függ a számítások során alkalmazott fűtőértéktől, adatainkat a szabványos, köbméterenként 34 megajoule-os mutatóval újraszámolva, változatlan eredményre jutottunk: Orbán és Putyin megállapodása nyomán az orosz gázt a - tavaly eleve az egekbe szálló - nyugati tőzsdéhez képest is vastag sáppal kapjuk. A G7-nek az Eurostat alapján végzett számításai szerint egyébként EU-szerte Magyarország fizet a legtöbbet az orosz gázért, illetve Putyinéknak sokkal többet fizettünk, mint más beszállítóknak. Mindazonáltal megjegyzendő: Ukrajna orosz lerohanásának tovagyűrűző hullámai miatt Moszkva tavaly a legtöbb uniós tagállam gázcsapját elzárta és az eredeti szerződés szerint ma már csak nekünk szállítanak.
