politika;Magyarország;interjú;Orbán Viktor;Stefano Bottoni;

Eltűnt az az Orbán Viktor, akit sokáig ismertünk, most csavarnak egyet a rendszeren

Magyarország már nem a gyorsfogyasztású balkáni autokraták, hanem Vlagyimir Putyin ligájában játszik, de a miniszterelnök az utóbbi 14 évben nem sokszor került olyan helyzetbe, mint az elmúlt hónapokban – véli Stefano Bottoni történész. Szerinte Magyar Péter pont azért veszélyes a hatalomra nézve, mert Orbán Viktor politikai közegéből jött. Interjú.

Merényletet követtek el Robert Fico szlovák miniszterelnök ellen szerdán, a Fidesz és a kormányfő pedig máris beépítette a történteket a kampányba. A nyitrabányai támadás tényleg segítheti őket?

Nem hiszem, hogy bármi mérhető hatása lehet a történteknek idehaza. Ráadásul kiderült, hogy az elkövető éppenséggel egy szélsőjobbos csoporttal szimpatizált korábban és oroszbarátnak is mondható, vagyis elvileg nem illik a Fidesz narratívájába.

A kormány és a propagandagépezet láthatóan mégis megpróbálja kihasználni a helyzetet, s valótlanságokat állítva rányomni a szlovák baloldalra a merénylőt, egyben párhuzamot vonva Magyarországgal. Ez olyasminek tűnik, mint amikor 2022-ben a háborúpártisággal vádolták az ellenzéket.

A merénylet kapcsán egyértelműen kiderült, hogy az elkövető egyáltalán nem köthető a liberális-nyugatos ellenzékhez.

A propagandagépezet viszont ezt sulykolja, s ömlik a rágalom, hogy idehaza az ellenzéki média hasonló hangulatot generál, mint a szlovákiai, s lám, ez hová vezetett. Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője pedig felvetette a kommentek szűrésének szükségességét, persze összekötve ezt is a szabad sajtó felelősségével. Megkezdődik a hazai ellenzéki sajtó teljes ellehetetlenítése?

Lehetséges, hogy csavarnak egyet a rendszeren és tovább szűkítik a sajtó működésének kereteit. Az ellenzéki nyilvánosságra nagy feladat hárul: úgy kell feltüzelnie a híveit, hogy közben ne szítson gyűlöletet.

Ahogyan a kampány során kiderült, Orbán Viktor eddig sem mert kimenni az emberek közé. Várható, hogy még jobban izolálják?

Valószínűleg. Az egyetlen nagy esemény, ahol majd meg kell mutatnia magát, a június elsejei Békemenet lesz. Biztosra veszem, hogy komoly biztonsági protokoll lép majd életbe, és gyakorlatilag lezárják a Margitszigetet a kormányfő fellépése alatt.

Orbán Viktor tényleg fél?

Politikailag elképzelhető. Az elmúlt 14 évben nem sokszor került olyan helyzetbe, mint az utóbbi hónapokban, idehaza, belső tényezők miatt csak 2018-ban volt oka némi elbizonytalanodásra. Ilyen nyomás alatt sohasem állt, mint most. Ráadásul ez belülről indult, s megkérdőjelezi a rendszere egészét.

A „nép gyermeke” magtárban, erdő mélyén, vármegyeháza zárt udvarán kampányol minimális, gondosan válogatott rajongók előtt.

Azért ne feledjük, meglehetősen régen ment ki csak úgy az emberek közé! Az elmúlt másfél évtizedben az az Orbán Viktor, aki kiváló szónok, tíz- és százezrek megszólítója – eltűnt.

Magyar Péter lenne az új Orbán Viktor? Ezért ilyen népszerű?

Lehet benne valami, bár egyúttal nem túl jó ómen, hiszen látjuk, mi lett a miniszterelnökből. Viszont Magyar valóban az úgynevezett konzervatív, fideszes környezetből jött. Olyan politikai stációkon ment keresztül, mint sokezer magyar család gyermeke a kilencvenes-kétezres években.

Ennek ellenére a kormánypropaganda Sorossal, Gyurcsánnyal próbálja összemosni.

Pedig kulturálisan messze nem baloldali, ezt nem lehet, nem is tudják ráragasztani. Ezért is veszélyes. Orbán Viktor politikai közegéből érkezve szakított az előéletével, de nem csatlakozott egy létező párthoz, csoporthoz, hanem létrehozta a saját formációját. Ami az Európai Parlamentben simán beülhet a Fidesz helyére. Mert a Tisza Európából jobbközép pártnak látszik. Volt egy lyuk, amit, egyelőre úgy tűnik, Magyar Péter sikeresen be tud tömni.

Ahogyan ’93-94-ben a Fidesz is átvette az MDF kiüresedett pozícióit.

Anno Orbánéknak könnyebb dolga volt, hiszen egy szétzilált, szétesett jobboldal helyére vonult be. Magyar Péternek sokkal nehezebb, ugyanis a Fidesz még mindig brutálisan nagy erő, elég csak megnézni a közvélemény-kutatásokat. A kormánypárti keménymagot nem tudta elérni, csak a Fidesz peremét kapirgálja egyelőre. Az igazán nagy feladat, hogy a kiépített, körbebástyázott hegemóniát elbontsa, leépítse. Ha sikerül, azt nyugodtan nevezhetjük majd egy új rendszerváltásnak. Ha nagy szavakat akarnék használni, azt mondanám, kezében az ország, hiszen ez már nem a gyorsfogyasztású balkáni autokraták világa, hanem a hosszú távra berendezkedett Lukasenkák és Putyinok ligájában játszunk.

Ő lenne az utolsó remény? A meséből a szegény ember legkisebb fia?

Annyi bizonyos, sokan látják benne azt az esélyt, melyet eddig senkiben ellenzéki oldalról. És nemcsak a stabil ellenzéki választók, hanem az a középosztály, mely most jutott el oda, hogy elege lett az autokrácia kiépítésével, a demokrácia lerombolásával. Nem véletlen, hogy a Magyar-féle demonstrációkon rengeteg a középosztálybeli, akik eddig jellemzően kerülték az ilyen eseményeket.

Az ellenzéki pártok régóta, ám kevés sikerrel mondják, amivel most a TISZA kampányol.

Mert nem mindegy, kitől hallják az emberek. A DK hiába a legnagyobb párt a Fidesz után, a választók 80 százaléka számára Gyurcsány Ferenc elfogadhatatlan, negatív emlékeket kötnek hozzá. És hiába is próbálkozik a párt immár több, mint tíz éve, nem sikerül ennek ellenkezőjéről meggyőzni az embereket, s ezt nem értik a pártvezetők. A többieknek, érkezhettek akár jobbról, sőt a szélsőjobbról, nem volt megfelelő hitelességük, erejük.

Hogy elcsépelt legyek: az erő Magyarral van?

Inkább vérbeli politikus, ami egy adottság. Tudja, érzi, mikor, mit kell mondania, hogyan kell reagálnia. Legalábbis egyelőre. Ez egy kegyelmi pillanat, ami vélhetően kitart a választásig és átrendezi a politikát. Nagyot fog szólni!

Kinek fog jobban fájni a TISZA előretörése, az ellenzéknek vagy a kormánypártoknak?

Nehéz megjósolni, ám a felmérések szerint a jobbközép és liberális pártok, a Jobbik vagy a Vona Gábor-féle 2RK, a Momentum, az LMP és talán a Magyar Kétfarkú Kutya Párt sínyli meg leginkább Magyar Péter feltűnését, számukra valós veszély lehet a marginalizálódás vagy akár a megszűnés.

A DK-nak nem árthat?

A közvélemény-kutatások összevissza mérik őket, ám meglepő lenne, ha őket is érdemben érintené. Az ugyanis azt mutatná, hogy jóval kevesebben szavaznak bal-jobb alapon, mint ahogy a pártvezetők és a szakemberek hiszik. A DK bizonyosan talpon marad, ott lesz az EP-ben és az önkormányzatokban is.

A TISZA csak az uniós parlamenti helyekért, illetve a fővárosban méreti meg magát, miközben Magyar Péter folyamatosan vidéken roadshow-zik. Nem presztízsveszteség számára, hogy ilyenformán elengedte a helyhatósági választást?

Budapest prémium falat, az ország meghódítása innen kezdődik. A Fidesz is így indult, s csak utána erősödött meg vidéken, igaz, ott annyira, hogy a fővárost utóbb el is engedte.

Magyaréknak főpolgármester-jelöltje sincs, s gondolom, taktikai hiba lenne, ha beállna valaki mögé.

A többség számára egyik jelölt sem ideális. Budapest lemaradt az európai nagyvárosok mögött, persze ez nem csak a városvezetés felelőssége. Viszont a főpolgármesteri poszt inkább reprezentatív, nincs mögötte valós lehetőség, hiszen nincs érdemi anyagi forrása. A nagyváradi polgármester sokkal több pénzből gazdálkodhat, mint Karácsony Gergely, ráadásul a hatásköre is szélesebb. Budapesten is a lehetőségeket a kerületek rejtik, persze ez is viszonylagos, hiszen országosan zajlik az önkormányzatiság leépítése.

Két éve szavazta meg a kormánypárti kétharmad, hogy egy napon legyen az EP- és az önkormányzati választás. Ahogy mondani szokták: akkor jó ötletnek tűnt…

A Fidesz egy demoralizált, szétzilált ellenzékkel számolt, s egy sima, 50 százalékot bőven meghaladó győzelemmel, akár 14-15 uniós mandátummal, rengeteg polgármesteri székkel. A helyzet azonban megváltozott, ami visszaüthet. Ráadásul Orbán víziója a nagy európai átrendeződésről sem reális várakozás: várható némi jobbra tolódás, de nem özönvízszerű, az uniós folyamatokat radikálisan megváltoztató. Persze ne feledjük, 2002 óta a Fidesz és aktuális csatolmányai a választásokon mindig 40 százalék felett végeztek, s a kormánypártokat most is efelett mérik. Éppen ezért Magyar Péternek nemcsak a saját eredménye a fontos, hanem hogy mennyire sikerül amortizálnia a Fidesz-KDNP-t. Ha a különbség a kormánypártok javára 10 százalék közelébe csökkenne, nagy baj lenne a Fidesz számára, ám ha 20 környékén marad, akkor Orbánék azt állíthatják: nincs itt semmi látnivaló!

Komoly mozgósítás várható mindkét oldalról. A hatalom még a Békemenetet is beveti, noha március 15. előtt még azt mondták, nincs rá szükség.

És a nemzeti ünnepen meg is lett alázva a kormánypárti szavazótábor. Orbán 6-8 ezer, Magyar Péter pedig 50 ezer ember előtt beszélt. S utóbbinak azóta is óriási a közönsége, klasszikus fideszes településeken is ezrek, tízezrek várják. Így aztán a kormányoldalnak is erőt kell felmutatni.

A helyszín azért meglepő: körúti vonulás helyett Margitsziget? Jó időben amúgy is tele van...

Viszont így majd nem is lehet megbecsülni, mennyien voltak, be lehet mondani a nagy számokat. Nem merték egy héttel későbbre tenni, amikor Magyar Péter tartja a kampányzáróját, hiszen akkor jobban össze lehetne vetni a megjelent tömegeket. Ez mind az elbizonytalanodást sejteti, ahogyan a kampánytémák is.

Maradtak a 2022-ben bevált háborús propagandánál.

Kérdés, milyen hatásfokkal. A brüsszelezés, migránsozás is elfáradt. Sokkal hatásosabb lehet Magyar Péter kampánya a drasztikus életszínvonal-esésről.

Fideszes motívum 2006-ból.

Csakhogy akkor éppen még nem volt igaz, most pedig lefagyott az ország: csökken a fogyasztás, durva az infláció, elszállt a költségvetési hiány. És főként utóbbi a nóvum, hiszen eddig fegyelmezett fiskális politikát folytatott a Fidesz.

Lövi is Magyart rendesen a propagandasajtó és a Megafon.

Viszont ő belülről jött, ismeri az összes beszélő fejet. S amikor Gergőzi vagy Danizza őket, azzal elveszi az élét a mondandójuknak. Azt üzeni ezzel a stílussal: ki nem szarja le, mint dumáltok!? Ezzel szemben az ő állítása, amit rengetegen éreznek a saját bőrükön, hogy a jelen helyzet már tarthatatlan. A választások után megszorítások kellenek, s szerintem lesznek is.

Ezzel megdőlne egy újabb tabu, hiszen a kormány váltig állítja, sosem hajlandó megszorításokra.

Ahogyan tavaly a könyvemben írtam, az Orbán-rendszer addig stabil és kikezdhetetlen, míg nem történik meg a varázstalanítása. Úgy vélem, elékeztünk ehhez a ponthoz.

A következő parlamenti választás még két év, addig simán kiegyenesedhetnek.

A gazdasági és szociális válság itt marad. Amikor 2012-13-ban egy hasonlóval szembesültek, akkor ott volt csodafegyverként a rezsicsökkentés, s jött a pénz az unióból. Most egyik sincs. Ráadásul Orbán varázsa is megkopott, akkor egy ereje teljében lévő vezérnek látszott, most egy nagypapa, egy megfáradt, öreg harcos. És éppen ezért elgondolkodtató, mi történik, ha egy autokratikus rendszer elveszíti a kontrollját. A folyamat már így is látható, elég, ha az elmúlt tíz évet nézzük, és még mindig lehet csavarni rajta, ott a kínai, a belarusz, az orosz példa. Kérdés, erre hogyan reagál a társadalom, mennyire fontos számára a személyes biztonság, a szabadságjogai, s meddig hajlandó elmenni ezekért.

Magyar szerint erózió várható a Fideszben a voksolás után, állította, rengeteg vidéki, kormánypárti polgármester kilépése borítékolható.

Érdekes lesz, ha megvalósul. A korábbiakkal ellentétben most már van hová beállni. Mert azt nehéz volt elképzelni, hogy egy kormánypárti polgármester átmegy a DK-hoz vagy az MSZP-hez, de a TISZA jobbközépen áll, nem lenne ideológiai pálfordulás. Persze még mindig nagy kockázat, hátat fordítani a hatalomnak, mert az ilyen rendszerekből nem lehet csak úgy kilépni.

Stefano Bottoni

1977-ben született Bolognában olasz apa és magyar anya gyermekeként. 2001-ben diplomázott történészként a Bolognai Egyetemen. 2005-ben doktorált. 2009-tól az MTA tudományos munkatársaként, majd főmunkatársaként dolgozott. 2019 óta a Firenzei Egyetem oktatója. Tavaly megjelent A hatalom megszállottja – Orbán Viktor Magyarországa című könyve az elmúlt év egyik legsikeresebb műve idehaza.