- „Donald Trump a maffia logikáját követi, nem egy kormányzó politikusét”

Mit gondol arról, hogy sokan már árnyékelnökként tekintenek Elon Muskra?

Nekem olybá tűnik, hogy Trump csak kihasználja Muskot és úgy júliusig adok neki időt, hogy lekerüljön a sakktábláról. Trump nem akarja megosztani a hatalmát és már nincs is szüksége rá most, hogy megnyerte a választásokat. Musk már nem tud számára mit nyújtani. Nem értem az aggodalmat a baloldalon és az örömöt a jobboldalon sem, hogy Musk egy domináns erőt fog itt képviselni. Musknak van egy elképzelése a leendő Kormányzati Hatékonysági Hivatalról (DOGE): szépen végigmegy a szövetségi minisztériumokon, mint egy bevásárlólistán és rámutat, hogy ezt megtartjuk, azt megszüntetjük. Ám a nagy rendszerek nem így működnek. Abban a pillanatban, hogy az adókedvezmények és kormányzati kifizetések felmondása kerülne napirendre, nagyvállalati lobbisták és képviselők állnák majd útját a hasonló terveknek még akkor is, ha a republikánusoknak többsége van a képviselőházban. Pesszimista vagyok tehát Musk terveivel kapcsolatban: egyrészt semmi érdemit nem fog elérni, másrészt mivel rendkívül rövid ideig köti le bármi is a figyelmét, egyszerűen fel fogja adni a tervét. Frusztrálja majd, hogy bárhogy próbálkozik, nem ér el változást. Mintha egy mályvacukrot püfölne, amiről folyton visszapattan.

Ezek szerint a DOGE-projekt nem volt több fellengzős kampányígéretnél?

Musk szívesen végigvinné, ha a képviselőház hagyná neki, de mint mondtam hamar türelmetlen lesz, mert ő a tettek embere. Trump pedig egy csecsemő, akit a csillogó tárgyak vonzanak. Vegyük azt az ígéretét, hogy 24 óra alatt véget az ukrajnai háborúnak.

Komolyan gondolta, amikor ezt ígérte?

Igen. Vannak barátaim, akik szerint Trump folyamatosan 4 dimenziós sakkot játszik. Túlzó követelésekkel áll elő, amelyeket tárgyalási alapnak használ, hogy végül többet kapjon, mintha szerényebb ajánlattal kezdte volna az alkudozást. Ez az üzletben működhet, de a kormányzati politikában nincs értelme, mert a szövetségesek sosem lehetnek biztosak abban, hogy mit gondol komolyan valójában.

Niall Ferguson skót történész írt nemrég a világban zajló „hangulatváltozásról”, amely szerint a nyugati politikai gondolkodás a liberális status quotól a populista irány felé mozdult el. Valóban ez történne?

Van egy nagy probléma a radikális változások megjósolásával. Előzetesen lehetetlennek tűnnek, míg utólag nézve elkerülhetetlennek. A progresszív baloldali eszméket valló Duke Egyetemen tanítok, ahol mindenki Kamala Harris győzelmét várta. Én úgy láttam, hogy mivel a legkülönbözőbb választói rétegek utasították el Harrist a woke-mozgalom, az infláció és a gazdaság állapotát miatt, ezért nekem úgy tűnt, valami megváltozóban van. Trump ugyan tényleg történelmi léptékben formálta a saját képére a Republikánus Pártot, a valódi kérdés mégis az: a választói csoportok is hasonló átrendeződésen mennek-e keresztül. Az biztos, hogy a világszerte érezhető egy elmozdulás, csak más ösztönzők alapján. Vegyük például Európa reakcióját a migráció kérdésére és az elfogult hozzáállást, amivel a keresztény és a muszlim vallást kezelik. Jézusból bármikor csinálhatunk viccet ugyebár, de Mohamed prófétából soha. A mérsékelt baloldalon ezért sokan arra a következtetésre jutnak, hogy a baloldal megőrült. De nézze meg Dél-Amerikát: Javier Milei argentin elnök normális esetben soha nem lehetne vezető politikus.

Trump szenzációt keltő ötlete volt Grönland megvásárlása és a Panama-csatorna visszavétele. Ez az új amerikai imperializmus kezdete vagy csak egy blöff?

Trump védelmezői azt mondják, ez természetesen csak blöff, de szerintem még maga Trump sem tudja igazán. Folyamatosan keresi tárgyalópartnere gyenge pontjait és ha az egyik ajánlata „megtapadni” látszik, akkor arra rádupláz. Ha nem, akkor azt is letagadja, hogy valaha előhozakodott vele. Az amerikai média sokáig igyekezett tényellenőrzéssel rámutatni a pálfordulásaira, teljesen hasztalanul. És ami azt illeti, elég hatékony a tárgyalási módszere.

Mi a valódi célja ezzel?

Minden lehetséges előnyt meg akar szerezni. Ez Grönland esetében meg is valósulhat, hiszen gyarapíthatja uradalmai számát, mint egy középkori hűbérúr. Trump a személyére szabta az elnökséget. Ha ki tudja terjeszteni az Egyesült Államok hatalmát és presztízsét, azzal a sajátját is növeli. A Kanada USA-hoz csatolásának ötlete persze vicc. Ugyanakkor azt kevesen tudják, hogy az amerikai alkotmány tartalmaz egy passzust, miszerint Kanada bármikor csatlakozhat az Egyesült Államokhoz, ha úgy dönt, amerikai állam szeretne lenni. Persze nem szeretne. Ami pedig Trumpot illeti: ő ingatlanbefektetőként gondolkozik. Nem akarja megszállni Grönlandot. Csak meg akarja venni.

Sokan nevetnek Trumpon, de a belengetett ötszázalékos NATO-követelés a szövetség európai tagállamai számára nem móka tárgya, különösen az orosz-ukrán konfliktus fényében.

Két fontos dolgot is felvetett. Egyrészt hibát követnek el azok, akik kinevetik Trumpot, mert halálosan komolyan gondolja, amit mond. Másrészt pedig Trump nem törődik Európával. Őt csak az USA presztízse érdekli. Legszívesebben kilépne a NATO-ból és az ENSZ-ből is. Ami a kereskedelmi politikáját illeti, szerinte jobban járnának az amerikaiak, ha fallal vennék körbe magukat és csak belföldön kereskednének. A katonai izolacionizmusa így összekapcsolódik a kereskedelmi izolacionizmusról vallott nézetével. Az EU-nak és a NATO-nak igenis van oka az aggodalomra, hiszen ha a szenátus az elnök kezére játszik, akkor Trump nem bánja majd, ha Putyin a saját feltételei szerint zárja le a Ukrajnában zajló háborút. Ami azt jelentené, hogy a jelenleg megszállt területeket Oroszország véglegesen magához csatolja.

Trump mégsem engedhet meg magának egy olyan presztízsveszteséget, ami Bident érte a 2021-es az afganisztáni kivonulásnál.

Szerintem nagyobbat markol, mint amekkorát foghat Ukrajnával kapcsolatban. Azt hiszi az ingatlanfejlesztő eszével, hogy ez az a helyzet, amikor építünk egy magas felhőkarcolót, ami beárnyékolja a szomszédot, de majd fizetünk érte kárpótlást és mindenki boldogan távozik. Oroszország viszonylatában nem létezik ilyen kompenzáció. Putyin mindent feltett az ukrajnai háborúra. Nem veszíthet, mert azzal a hatalmat is elveszítené és valószínűleg merénylet áldozata lenne. Ukrajnának pedig legalább egy jelképes méretű visszahódított területre van szüksége, amit fel tudni mutatni otthon. Már mindkét fél sokat veszített a háborúval és Trump jól látja, hogy megállapodásra van szükség. Különösen Putyinnak van nyomós oka arra, hogy Moszkva számára kedvező üzletet kössön, különben nem tudja igazolni saját állampolgárainak, miért is kezdett bele a háborúba.

Hogyan csapódhat le Trump tárgyalási stílus az USA-Kína kapcsolatokban?

Trumpnak nagyon nem tetszik Kína gazdasági sikere. A sok kínai terméknek, amit az USA vásárol szerinte Amerikában kellene készülnie. Ergo Kína meglopja az Egyesült Államokat. Ezért gondolja azt, hogy be kell zárniuk az országot a kínai termékek előtt. Ám Kína gondban van gazdaságilag. A növekedése csökkent. Az általa kiszórt hitel- és bérleti szerződések lassan lejárnak, a belső piacról pedig nem tud elegendő tőkéhez jutni részvénykibocsátás révén. Húsz éven belül demográfiai összeomlás következhet az országban, nem lesz elég fiatal, hogy fenntartsa a nyugdíjrendszert. Sokáig élt az a mítosz, hogy a kínai gazdaság továbbra is szárnyal. Ez öt éve még igaz is lehetett, de mára leáldozóban a csillaguk és elkeseredetten próbálják eladni a termékeiket külföldön. Sok cikk született erről az amerikai sajtóban, hogy Trump szigorú vámpolitikája akár fegyveres konfliktust is kirobbanthat a két ország között. Hogy egy történelmi példával éljek: az Egyesült Államok 1938-39 között megszüntette az acél és a kőolaj exportját Japánba. Ez a döntés szerepet játszott abban, hogy Japán végül hadat üzent az Egyesült Államoknak.

Evezzünk kicsit nekünk hazai vizekre. Orbán Viktor büszkén emlegeti a Donald Trumphoz fűződő baráti viszonyát. Milyen előnye származhat ebből Magyarországnak?

Azt nem tudom, de Orbánnak mindenesetre remek lehetőség, hogy együtt fotózkodjon az elnökkel. Trumpot ugyan nem érdeklik más országok, de imponálnak neki az úgynevezett erős emberek, mint Putyin, Orbán, de lengyel katolikus konzervatív politikusokkal is szívesen mutatkozott, bár ő maga ateista.

Nagy port kavart Magyarországon, amikor Orbán-kormány egy vezető miniszterét, Rogán Antalt szankciós listára tette az amerikai pénzügyminisztérium. Elérheti, hogy Trump levegye erről a listáról?

Ez egy tökéletes példa Trump személyes szívességen alapuló politizálására. Rogán levétele a listáról Orbánt segíti, nem Magyarországot. Orbán felhívja Trumpot, hogy töröltesd már a cimborámat a szankciós listáról. Örömmel megteszi, mert így Orbán jön neki eggyel. Ez a maffia logikája, nem egy kormányzó politikusé.