A Trump-adminisztráció terve Grönland megvásárlására nem példa nélküli az Egyesült Államok történetében

Az amerikai elnök néhány hónapja nemzetközi felháborodást váltott ki azzal a bejelentésével, hogy feltett szándéka megvásárolni Grönland szigetét a Dán Királyságtól. Az éles kritika várható volt. A népszuverenitáson alapuló demokráciáktól idegen az a monarchikus logika, hogy egy terület lakóinak ne lehessen beleszólása abba, mely állam gyakorolja felettük a közhatalmat. Ezzel együtt az Egyesült Államok számára távolról sem idegen a cesszió nemzetközi jogi eszköze, azaz hogy adásvétel útján jusson új földterülethez és így terjessze ki határait.

A Mississippi folyó teljes vízgyűjtő területét magába foglaló szerződés területi hatálya a mai amerikai-kanadai határtól a lousianai New Orleans kikötővárosáig terjedt, ez összesen 2 millió 140 ezer négyzetkilométer területű, akkoriban javarészt megműveletlen terület megszerzését jelentette a fiatal köztársaságnak. Washington számára az üzlet fő célja a Mississippi hajózási útvonalainak ellenőrzése volt. Az első francia köztársaság élén álló Bonaparte Napóleon számára megoldhatatlan katonai és gazdasági problémát jelentette a francia tengerentúli gyarmatok megvédése és fenntartása, viszont a világpolitikai riválisnak számító Spanyol Királyságot is el akarták vágni a Mississipi deltájában lévő stratégiai fontosságú kikötőtől. Párizs fennhatósága a karib-tengeri gyarmatai felett is megingott: a Szent-Domingue szigetén (a mai Haiti és Dominikai Köztársaság) 1791-ben kitört rabszolgalázadás végül 1804-ben elérte célját és kikáltotta saját függetlenségét, ezzel a szigetre hurcolt rabszolgák a térség egyedüli sikeres emancipációs kísérletét hajtották végre.

Az összeg mai árfolyamon hozzávetőlegesen 340 millió dollárt jelent. Ma egy los angelesi ingatlan katalógusban ennek az összegnek a duplájáért is kínálnak óceánparti villákat, tehát kijelenthetjük: jó üzletet csinált az USA Függetlenségi Nyilatkozatát is szerző elnök.

Ennek a megállapodásnak a meghosszabbításaként értelmezhető az Adams-Onís egyezmény 1819-ben, amelynek értelmében a Spanyol Királyság átengedte az USA-nak a mai Florida állam területét és meghosszabbította az ország lehetséges terjeszkedési határát a Lousianát Texastól elválasztó Sabine folyó, Red River, Arkansas-folyó vonalán észak-nyugat felé egészen a Csendes-óceánig. Washington cserébe felhagyott területi követeléseivel a Sabine folyótól nyugatra fekvő Texast illetően, valamint átvállalta Florida őslakosainak közel 5,5 millió dolláros tartozását a spanyol korona felé.

A mohó terjeszkedési vágy idővel erkölcsi megalapozottságot igényelt. A Demokrata Párt korabeli pártlapjának újságírója, John L. Sullivan 1845-ben papírra vetette a Manifest Destiny (a Sors Beteljesítése) címmel illetett ideológiát, amely szerint az isteni gondviselés nevében az Egyesült Államok jogosult kiterjeszteni fennhatóságát az egész Észak-Amerikai kontinensre az őslakosok és a beavatkozni kívánó európai nagyhatalmakkal szemben.

Az 1846 és 1848 között zajló mexikói-amerikai háborút lezáró Guadalupe Hidalgói békével Mexikó elveszítette korábbi területe 55 százalékát, így a mai Kalifornia, Nevada, Utah államok területét, Colorado, Új-Mexikó és Arizona nagy részét, valamint lemondott a Texasra formált követeléseiről is. 

Ennek kiegészítéseként értelmezhető a Gadsden-adásvétel 1854-ben 10 millió dollárért (ma 421 millió usd lenne), amely Arizona és Új-Mexikó államok déli és délnyugati részét, mintegy 77 ezer négyzetkilométeres területet csatolt az USA-hoz. A megállapodás elsődleges célja a közlekedési infrastruktúra kiépítése, hiszen a transzkontinentális vasútvonal déli, alternatív nyomvonala gyorsabban és kisebb költségek mellett érhette el volna el a Csendes-óceánt.

Az Egyesült Államok 1867-ben a cári Oroszországtól vásárolta meg Alaszkát, amely így a 49-ik amerikai állammá vált. Bár Washington részéről már a korábbi években is élénk érdeklődést mutatott a hatalmas, több mint 1,5 millió négyzetkilométer kiterjedésű földdarab iránt, a polgárháború évei alatt a Fehér Ház – stílszerűen - jegelte az ingatlanvásárlással kapcsolatos terveit. Az Andrew Johnson elnök és II Sándor orosz cár közötti létrejött 7,2 millió dolláros adásvételt Johnson külügyminisztere, William H. Seward hozta tető alá. A korabeli amerikai sajtó hevesen kritizálta az üzletet. Olyan gúnyneveket aggattak Alaszkára, mint Seward jégszekrénye vagy Walrussia, amely szójáték a rozmár és Oroszország angol szavak összevonásából született. A kritikusok hangok később elcsitultak, amikor idővel a Klondike-folyó völgyében gazdag aranylelőhelyet, a partmenti területen pedig kiterjedt olajmezőket tártak fel.

Az USA legutóbbi jelentős cesszióval történő földszerzése az Amerikai Virgin-szigetekhez kötődik. A négy fő szigetből és számos kisebb szigetből álló karib-tengeri terület a 18-ik században vált a Dán Királyság koronagyarmatává. Az első világháború idején a német tengeralattjáró háború aktivitását látva az Egyesült Államok stratégiai védelmi pontot látott a szigetekben. Az USA végül 25 millió amerikai dollárért vásárolta meg a dán féltől a szigetcsoportot. Furcsa módon ma szintén Dánia rendelkezik egy Washington számára nagyon értékes szigettel, ám a terület mérete és geopolitikai jelentősége sokszorosan meghaladja az előző üzletük tárgyát.

A világ legnagyobb szigete a tét

A Fehér Házban tegnap J.D. Vance alelnök és Marco Rubio külügyminiszter fogadta Lars Lokke Rasmussen dán és Vivan Motzfeldt grönlandi külügyminisztert, hogy tárgyalásos úton tisztázzák a washingtoni kormány által megfogalmazott területi követeléseket Grönland szigetét illetően.

Donald Trump elnök tegnap kategorikusan fogalmazott Truth Social nevű közösségi, miszerint bármi elfogadhatatlan, amely kevesebbet jelent, mint az Egyesült Államok ellenőrzése Grönland felett. A NATO sokkal elrettentőbb és hatékonyabb lesz, ha Grönland az USA kezébe került, tette hozzá utalva a sziget szövetségesek számára is fontos geopolitikai szerepére. Trump azt is kifejtette, hogy Grönland elengedhetetlen az amerikai nemzetbiztonsági szempontok, így az elnök által tervezett „Aranykupola” (Golden Dome) nevű rakétávédelmi rendszer felállításában. is. A bejegyzésében korholta a NATO szövetségesek, miszerint nekik kellene törniük az utat Washington előtt a sziget megszerzéséhez, illetve csupa nagybetűvel azt is leszögezte: HA MI NEM TESSZÜK MEG, MEGTESZI MAJD KÍNA VAGY OROSZORSZÁG.

Grönland miniszterelnöke, Jens Frederik Nielsen kedden úgy nyilatkozott Grönland nem akar az USA tulajdona lenni, nem akarja, hogy az USA kormányozza és nem is akar része lenni az USA-nak. A sziget vezetője szerint ők a mai Grönlandot választják, amely a Dán Királyság része. Trump kevés empátiát mutatott Nielsen álláspontja iránt. Az az ő problémájuk. Nem értek vele egyet. Azt sem tudom ki ő. Nem tudok semmit róla, de ebből még nagy problémái lesznek, figyelmeztette Nielsent.

A tét nagy: a 2 millió 166 ezer négyzetkilométer összterületű sarkköri sziget kereskedelmi és katonai szempontból is kulcsfontosságú hajózási útvonalak csomópontjában fekszik.

Az Északi-sarkörön túl fokozottan érvényesülő klímaváltozás következtében új kereskedelmi útvonalak nyílhatnak meg, amelyek kiválthatják vagy jelentősen lerövidíthetik az Európa és Ázsia közötti teherszállítás időtartamát. Emellett Grönland az ún. Giuk-szoros mellett fekszik, amely Izlanddal és az Egyesült Királysággal együtt regionális szű keresztmetszetet jelent az Északi-sarkkör és az Atlanti-óceánt közötti hajóforgalomban. Ezen kívül a sziget gazdag tartalékokkal rendelkezik az informatikai és a high-tech elektronikai iparágakban nélkülözhetetlen kritikus ásványos és ritkaföldfémek terén is.

Az alig 57 ezer fős lakossággal rendelkező sziget ma Dánia autonóm területe, a NATO katonai szövetségének tagja. A hidegháború idején az USA 17 katonai bázist és egyéb létesítményt épített a szigeten, amelyek a Szovjetunió elleni védekezést szolgálták radarállomások, repülőterek és kaszárnyák formájában. Az egykor 10 ezer fős helyszínen állomásozó amerikai kontingens mára 150 fő körülire apadt. A létesítmények jelentős része is okafogyottá vált a Szovjetunió széthullása után. Jelenleg a Grönland észak-nyugati partszakaszán található Pituffik Space Base az egyetlen üzemelő bázis. Ám az USA mai napig is megalapozott okkal üzemelteti a grönlandi légvédelmi radarrendszerét, ugyanis egy Oroszországból elindított interkontinentális ballisztikus rakéta a legrövidebb úton Grönlandon át érné el az Egyesült Államok területét.