Vlagyimir Putyin;Donald Trump;Jeffrey Epstein;orosz-ukrán háború;

Grönlandi
plakát: elutasítják
az amerikai
elnököt. A korábban
Epsteinnel
barátkozó
Trump körül
is forrósodik a
levegő

Vlagyimir Putyin a legrosszabb forgatókönyvet választotta, de amerikai oldalon is akadnak bűnös politikusok

Ki gondolta volna 2022-ben, az Ukrajnában dúló háború első évében, hogy még 2026-ban is a harcok befejezésének lehetséges dátumát fogjuk találgatni. Akkor, a kiteljesedett őrület kellős közepén az elemzők többsége még abból az egyszerű feltételezésből indult ki, hogy Vlagyimir Putyin néhány részleges eredményt győzelemmé nagyítva megkísérelheti a kihátrálást a háború mocsarából. Sajnos minden másképp alakult.

A részleges eredmények elmaradtak, az agresszor szempontjából létfontosságú őszinte helyzetértékelés sem történt meg. Az orosz elnök úgy döntött, mindent feláldoz a teljesen irreálisnak bizonyult birodalmi vágyainak oltárán. Ukrajna nem adta meg magát sem három nap, sem három hónap, sőt három év alatt sem. Putyin azzal a rettenetes következménnyel szembesült, ami utolér mindenkit, aki rosszul méri fel a saját és az ellenfél képességeit. A hadtudományok történelmi nagyjai műveikben világosan megfogalmazták, hogy egy háborút könnyű megkezdeni, de pokolian nehéz befejezni. Ezzel kénytelen most szembesülni a Putyin-rezsim.

Az orosz hadvezetés a gyors siker helyett az ukrán ellenállás felőrlésére alapozta a megváltoztatott stratégiáját. Bízva abban, hogy minden erőforrás tekintetében sokszoros erőfölénnyel rendelkeznek, fel sem merült a vereség lehetősége. Putyin „csak” három fő pontban számolta el magát, de azokban nagyon.

Először is rosszul ítélték meg saját képességeiket. Katonailag évtizedekig azt a látszatot keltették, hogy övék a világ második legerősebb hadserege. Annyira hatékonyak voltak ebben, hogy a nyugati elemzők mellett saját maguk is áldozatául estek e hazugságnak.

A másik végzetesnek bizonyult tévedés az volt, hogy Ukrajna nem lesz képes érdemi ellenállásra. Az ukrán hadsereg valós képességei mellett teljesen tévesen ítélték meg a lakosság várható reakcióját az orosz katonák megjelenésére. Volt is csodálkozás, hogy minden bokorból lőnek rájuk. A lenézett, lekicsinyelt „szláv testvérek” történelmi jelentőségű példát mutattak hazafiságból és hősiességből. Függetlenül attól, hogy orosz-ajkú, ukránul beszélő, netán ruszin vagy magyar nemzetiségű állampolgárai a megtámadott országnak.

Végül abban is hibázott Vlagyimir Putyin és csapata, hogy rosszul modellezte a nyugati államok reakcióját. Putyin nem alaptalanul azt feltételezte, hogy Európa a jóléti punnyadásából képtelen lesz gyorsan felébredni. Moszkvában azt gondolták, hogy egy kis diplomáciai hiszti kíséretében a NATO tagállamai tudomásul veszik a speciális katonai műveletet, annak minden következményével együtt. Ehhez képest a NATO egésze és az európai államok egységesen Ukrajna segítségére siettek. A feltételezettekhez képest gyorsan és hatékonyan. Biden amerikai elnök idején a világ demokratikus jogállamainak nagy része felsorakozott Kijev mögött. Volt, aki az ENSZ-ben leadott szavazatával, mások orvosi eszközökkel, áramfejlesztő generátorokkal, polgári eszközökkel, de a többség pénzzel és fegyverekkel segített.

Felismerve az eredeti terve kudarcát, az orosz elnöknek ekkor még lett volna lehetősége leállítani az öldöklést. Nem így történt: Vlagyimir Putyin a legrosszabb forgatókönyvet választotta. Mostanra Oroszország elégette a háborúban az évtizedek kőolaj- és földgázeladásaiból felhalmozott gigantikus tartalékait, a halott és sebesült áldozatainak száma meghaladta az egymillió főt, az ország gazdasága romokban, és a további leépülésnek abban a spiráljában van, ami következményeivel az ország egyben maradását fenyegetheti. A szomszédaival és a világ egészével való békés együttműködés helyett Putyin a háborús bűn útjára lépve Oroszország teljes tönkretételét választotta. Hogy mivel lehet ezt a súlyos állítást szemléletesen bizonyítani? Könyvtárnyi gazdasági, katonai és geopolitikai érvet, tényt lehetne felsorolni. De maradjunk egynél.

2014. február 7-én Szocsiban elkezdődtek a téli olimpiai játékok. A XXII. téli olimpia rendezőjeként Oroszország a világ államai között nagy tekintélynek és megbecsülésnek örvendett. Az orosz államfő részt vett a korábbi G7-ek Moszkva részvételével G8-ra bővült tanácskozásain, a legfejlettebb államok zárt geopolitikai klubjában. Kínával Oroszország egyenrangú partnerként működött együtt. Azóta eltelt 12 év...

Csak ennyi és mégis nagyon hosszú 12 háborús év.

A ma Oroszországa, miközben kereskedik Kínával és Indiával, legfeljebb egy tucatnyi államot, köztük néhány afrikai országot tudhat szövetségesként a maga oldalán. 

A Kínával való viszonyt a teljes alárendeltség, kiszolgáltatottság jellemzi. Peking erőfölénye olyan mértékű, hogy kiterjed a kapcsolatok minden területére. Több világpolitikai elemzés Oroszországot Kína vazallus államaként pozicionálja. Pedig csak 12 év telt el.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valójában nem csak Oroszország lett nagyon más. Van, ami a háború hatására volt kénytelen idomulni, átalakulni. Ilyen Ukrajna, de Európa egésze is. Az öreg kontinens a háború, illetve a világpolitika egészében zajló változások hatására olyan kihívásokkal szembesült, amelyek nem maradhattak válasz nélkül. Nem kevesebb, mint a háború lehetséges befejezése és egyben Európa jövője múlik azon, hogyan oldja meg az Európai Unió és a NATO ezt a sorsfordító házi feladatot.

A képlet nem csak sok-ismeretlenes és bonyolult, de állandóan alakul, változik. A legdrámaibb történéseket Donald Trump amerikai elnöknek, és az őt a Fehér Házba juttató amerikai választói akaratnak köszönhetjük.

Trump a nagyon amerikai, speciális világlátásának, a súlyosan terhelt személyiségjegyeinek, és a rohamosan fokozódó demenciájának hatására teljesen kiszámíthatatlanul formálja elnöki ciklusát. Második elnökségének még csak az első évén van túl, de már polgárháborús feszültséget sikerült gerjeszteni az ICE néven az amerikaiakra rászabadított bevándorlóellenes fegyveresekkel. Miközben a beígért gazdasági csoda, Amerika aranykora még várat magára, a világban sem látszik a nagy béketeremtés. A korábbi világrend minden eresztékében recseg ropog, a nemzetközi jog, még ha ideiglenesen is, de ki lett kukázva.

A közeljövőben fog eldőlni az, hogy Európa Ukrajnával számíthat-e az Egyesült Államok közreműködésére vagy történelmi szövetséges nélkül kell felépítenie az új biztonságpolitikai konstrukciót. 

Trumpra drámai belpolitikai csatározások várnak a novemberi időközi választásokig. Az elnöküknek köszönhetően könnyen előfordulhat, hogy a republikánusok elveszítik jelenlegi stabil többségüket a törvényhozás mindkét házában. Ezzel pedig megnyílna az út a demokraták által beígért harmadik jogi eljárás előtt, ami akár Trump bukásához is vezethet.

Azonban egyelőre még az is kérdéses, hogy jut el Trump a novemberi választást megelőző kampány hajrájáig. Az Epstein-akták folyamatos közzététele olyan borzalmakkal szembesíti az amerikai társadalmat, amelyek még a legbetegesebb Hollywood-i forgatókönyvírókat is zavarba ejtik. A 18. életévüket még nem betöltött lányokkal és fiúkkal a politikai és pénzügyi arisztokrácia tagjait kiszolgáló Jeffrey Epstein története tele van gyerekeken elkövetett erőszakkal, aberrált kínzásokkal, gyilkosságokkal. A nemzetközi léptékű kerítői hálózatot működtető szexuális ragadozó karibi magánszigetén megfordult vendégek névsorában ismert sztárok, politikusok és üzletemberek szerepelnek. Természetesen túlzás lenne azt feltételezni, hogy Epstein luxusszigetének minden látogatója pedofil bűncselekményekben érintett.

Egyre több tanú és áldozat szólal meg, zajlik a közzétett fájlok feldolgozása. Egyre több jel utal arra, hogy Bill Clinton volt elnök nagy bajban van. Az Epsteinnel korábban szoros barátságot ápoló Trump körül is forrósodik a levegő. Az elnök hárít és úgy tesz, mintha ez nem az ő ügye lenne.

Mostanra több mint tíz országban indítottak hivatalos vizsgálatot a közzétett szöveges, fotó- és videóinformációk feldolgozására. Európai királyi családok, politikusok, pénzügyi vezetők érintettsége mellett azt kutatják szakemberek, hogy mennyire volt aktív kapcsolata Epsteinek és hálózatának az orosz titkosszolgálatokkal. Az már ismert, hogy orosz modell- és hoszteszügynökségek is szállítottak lányokat a hálózatnak. Szakértők úgy gondolják, hogy így már az a kérdés: az orosz hírszerzés csak alkalmanként élt-e az Epstein kínálta lehetőséggel, vagy eleve ők mozgatták a szálakat a szexragadozó kapcsolatépítésében.

2024-ben Izrael katonai kiadásai 46,5 milliárd dollárra szöktek fel, a GDP 9 százalékát tették ki, ami történelmi csúcs: legutóbb az 1967-es hatnapos háború idején fordítottak ennyit honvédelemre.