Minden második magyar elégedetlen a fizetésével, a munkavállalói stressz már az egekben van

Komoly csalódásként csapódik le a magyarországi munkavállalók között az elmúlt 2-3 évben érzékelt infláció - a GKI Gazdaságkutató szerint a lakosság ötször-hatszor magasabbnak érzi, mint amit a KSH jelent -, valamint a gazdaságirányítás kudarca, a GDP immár évek óta tartó stagnálása. A PwC Munkaerőpiaci Körképének frissen ismertetett, mintegy 2650 ember megkérdezésével készült adatai szerint az alkalmazottak fele elégedetlen a bérével. Összesen 51 százalék úgy érzi, hogy fizetése nem követte az inflációt, 48 százalék pedig kertelés nélkül kijelentette: kifejezetten kevésnek tartja a juttatásokat. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a válaszadók több mint harmada (36 százalék) szerint mindennapjaikban a túlterheltség is meghatározó tényező, azaz túl sok a feladat és magas a stressz.

A magyarországi munkaerőpiaci folyamatokra rálátó, munkaerő-közvetítéssel, kölcsönzéssel és HR-szolgáltatásokkal foglalkozó Trenkwalder Magyarország stratégiai kapcsolatokért felelős igazgatója, Nógrádi József utóbbi eredményekkel kapcsolatban még sarkosabb kijelentést tett lapunknak. Megítélése szerint a munkavállalók stressz-szintje az egekben van, és ezen nem segít a közbeszéd vagy az a politikai hangulat, amely jelenleg, s vélhetően a következő időszakban is jellemzi majd a hazai piacot. Egyrészt az, hogy a munkaerőpiac is politikai kampánytémává vált, másrészt mert

Sokan az adórendszer átalakításától, támogatási formák megszűnésétől és más lehetőségek bezáródásától tartanak, és ez független attól, ki nyeri a választást: a gazdaság helyzete kisebb-nagyobb megszorításokat a választások kimenetelétől függetlenül bármilyen színezetű új kormányzattól kikényszeríthet, ahogyan az 2022-ben is történt – jegyezte meg.

Hozzátette: a jelzett túlterheltségnek is látszanak okai a visszajelzéseik alapján. Ez az érzet abból fakad, hogy

mert az leépített dolgozók feladatait a megmaradt állomány között osztották fel, illetve egyszerűen automatizálták azokat. Utóbbi viszont ismét a stressz-szintet növelte a cégen belül – tette hozzá. Talán nem is meglepő, hogy a jövő miatti aggodalom szintén erősödik a munkavállalói körben: a kutatásban részt vevők 23 százaléka bizonytalannak érzi saját szakmai kilátásait. Ilyen eredmények mellett kifejezetten meglepőnek mondható, hogy a megkérdezett magyarországi dolgozók összességében mégis kedvezően ítélik meg munkahelyi közérzetüket, bár az elmúlt évekhez viszonyítva a friss kutatásban enyhe visszaesés tapasztalható (10-es skálán 7,6-ról 7,4-re).

A PwC-kutatás egy újdonságként megjelenő, ám nem éppen pozitív előjelű trendre is rámutat, méghozzá a munkaerőpiacra pályakezdőként belépők szintjén. A mesterséges intelligencia (MI) gyors térnyerése nehezíti a fiatal, gyakorlattal nem rendelkező, ám magas elvárásokat támasztó Z generációsok helyzetét. A belépő szintű, rutinszerű feladatok jelentős része ugyanis automatizálódik. Az MI napról napra jobban kiváltja azokat a munkafolyamatokat, amelyek korábban természetes gyakorlóterepet adtak a pályakezdőknek. Ez új dilemmát teremt: ha nincs junior, ki lesz később senior? A mutatók szerint így a munkaerőpiac történetében először fordult elő, hogy a belépő szintek zsugorodását nem gazdasági recesszió, hanem technológiai modernizáció okozza. A Z generáció tagjai ezért gyakran már magasabb szintű feladatokra jelentkeznének, miközben nincs meg az ezt megelőző gyakorlati tanulási szakasz, az a „mester–inas” modell, amely évtizedeken át természetes volt. A vállalatok visszajelzései alapján mindez a belső képzési rendszerek és az utánpótlás-nevelés felértékelődéséhez vezet. Előbb-utóbb a cégek kénytelenek lesznek saját maguk kialakítani a hiányzó tanulási tereket. A PwC szerint a szervezetek számára egyre fontosabb kérdéssé válik, hogyan teremtenek olyan „digitális tanulószobákat”, amelyekben a fiatalok még az automatizált folyamatok mellett is képesek lesznek megszerezni a szükséges szakmai tudást.

Ám ezen a téren egy komoly feszültségre mutatott rá Nógrádi József. A hazai gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy éves szinten 0,8–1,2 millióan váltanak állást attól függően, hogy milyen a gazdasági környezet. Ez annyit tesz, hogy statisztikailag az átlagos dolgozó 3-4 évet tölt egy munkahelyen. Olyan munkavállalóba pedig, aki mindössze ennyit marad egy helyen, semmilyen munkáltató nem szívesen fektet. Ezt az ellentétet így kénytelen lesz valahogy feloldani a hazai munkaerőpiac, mert ha nem, annak hatását végül is a hazai gazdaság nemzetközi szinten mért versenyképessége szenvedheti meg – fejtette ki.  

El lehet mozdulni a nulláról

Nem indultak jól a bértárgyalások a győri Audinál – jelezte a helyi szakszervezet –, miután február elején a munkáltató képviselői közölték az érdekvédelemmel „határozott álláspontjukat”, mely szerint alapbéremelés nem lehetséges, valamint az egyszeri és választható béren kívüli juttatások (cafeteria) rendszere nem fenntartható. A közzétett információk a vállalaton is túlmutatnak, ugyanis több más cég számára az Audinál elért eredmények számítanak irányadónak a béralkuk során. Az Audi Hungária Független Szakszervezet képviselői azonnal leszögezték, hogy egyik ponttal sem értenek egyet. Az érdekvédelem honlapján jelezte, hogy a legfontosabb tárgyalási témáik közé tartozik a munkatársak foglalkoztatás-biztonságának garantálása, a járműgyárban tapasztalható leterheltség csökkentése, a bérelemek védelme, valamint a jövedelmi szint megtartása és fejlesztése.

Nemcsak Győrben, több más vállalatnál is úgy indították a tárgyalásokat a munkáltatók, hogy 0 vagy legfeljebb 1 százalékos bérfejlesztési ajánlatot tettek – mondta a Népszavának László Zoltán, a feldolgozóipari területen meghatározó Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke. Ezzel együtt ez korántsem jelenti azt, hogy ebbe bele kellene törődni; sőt, szinte mindenhol sikerült elmozdulni erről a szintről az eddigi egyeztetéseken – hangsúlyozta. A jelenlegi tárgyalások eredményeként eddig 5–7 százalékos fejlesztéseket sikerült kialkudni. A még tavaly tető alá hozott és aláírt megegyezések ráadásul ennél is kedvezőbb feltételeket tartalmaznak: azok jellemzően 7–9 százalékos emelésekről szólnak.

Egyértelműen kirajzolódni látszik egy trend az idei egyeztetések kapcsán. A munkavállalói elvárásokban az jelenik meg, hogy a megállapodásokban inkább az alapbéremelést szeretnék látni, szemben a béren kívüli tételek fejlesztésével. Ez egyértelműen határozott céllá vált, mivel az alapbér nyújt nagyobb biztonságot és támaszt az alkalmazottak számára. A béren kívüli egyéb plusz tételek ugyanis bizonytalanabbak: ha például visszaesik a megrendelés – ami most általánosságban jellemzi az autóipart –, akkor a műszakpótlékok akár jelentősen csökkenhetnek, sőt teljesen meg is szűnhetnek – fejtette ki.

Arra a kérdésünkre, hogy az idei megbeszélések az elmúlt éviekkel összevetve mennyivel nehezebbek, László Zoltán annyit jelzett: sztrájk még nem volt a Vasas égisze alatt az idei egyeztetési szezonban. Négy sztrájkhelyzet azonban már kialakult; ezek közül egyetlen esetben alakult sztrájkbizottság, ám végül munkabeszüntetés nem követte. Ez nem mondható drámai fejleménynek, mert az utóbbi években ilyenkorra már több hasonló szituáció akadt. Ehhez hozzátartozik, hogy a munkáltatók is látják, mi zajlik körülöttük a gazdasági életben. Érzékelik azt is, hogy korábban magabiztosabban lehetett kérni, hiszen jobban teljesítettek a cégek, most viszont stagnál a szektor, és számos bizonytalansággal kell mindenkinek szembenéznie. Ebben a környezetben a dolgozók is nagyobb belátással rendelkeznek, a racionalitás talaján maradnak az elvárásaikat illetően. Ezzel együtt általánosságban érzékelhető, hogy a munkavállalók nagyon nem szeretik azt hallani, amikor a munkáltató arra kéri őket, legyenek tekintettel a cég nehéz helyzetére, és ezért lépjenek hátra az igényeikkel. A jövedelmek reálértékének megőrzése alapelvárásként lényegében minden egyeztetés kapcsán elhangzik – folytatta az érdekvédelem vezetője.

Felvetésünkre, hogy az idei béremelési elképzeléseknek támaszt adhat-e a járműipari szektor igényeinek növekedése, némi derűlátásra okot adó választ adott, ami azért nem nélkülözte a visszafogottságot. Megjegyezte ugyanis, hogy a jelen egyértelműen a stagnálásról és a pangásról szól, ám akadnak már olyan előrejelzések, amelyek végre némi optimizmust tükröznek. Sajnálatos azonban, hogy ezek rendre csak 2027-ről szólnak.