Vége az orbáni szélcsendnek, 2027 végén újraindulhatnak a szélenergia-beruházások Magyarországon

Romániát a hírek szerint a közelmúltban a szélenergia menti meg az akut energia-vészhelyzettől a cernavodai atomerőmű lekapcsolásakor. Ez mit jelent pontosan?

Az aszályos időszakban kulcskérdés, hogy a szél- és napenergia nem igényel vízhűtést – ami nagy előny a fosszilis vagy nukleáris erőművekkel szemben. Összesített teljesítményük Romániában 10,5 GW – jóval több, mint Magyarországon Paks hozzájárulása az energiatermeléshez.

Magyarországon mióta nem adtak ki új szélerőmű-építési engedélyt, és eredetileg mi volt a szélenergiastop indoka? 

Idehaza 2006 óta nem született új engedély, az Orbán-kormány pedig a 2009 végén kiírt, folyamatban lévő 410 MW-os kapacitáspályázat eredményét törölte visszamenőleg. 2016-ban a kormány egy rendeletmódosítással végleg ellehetetlenítette az új beruházásokat. A szabályozás előírta, hogy beépített és beépítésre szánt területek határától legalább 12 kilométeres védőtávolságot kell tartani. Mivel Magyarország településszerkezete sűrű, ez a 12 km-es szabály az ország területének 100 százalékáról kitiltotta a szélturbinákat. A valódi okot soha nem nevezték meg, ami érthető, hiszen ez nagy valószínűséggel a kormányhoz közel álló gazdasági csoportok érdekeltsége volt az Oroszországból importált különféle energiahordozók kapcsán – ami ellenérdekeltség a szélenergiában. Indok lehetett az is, hogy a szélerőmű-beruházások szinte kizárólag óriási multi- és nemzetközi energetikai vállalkozások terepei. Egy-egy 100–200 MW-os szélfarmot tőkeerős külföldi szereplők tudtak gyorsan megépíteni, így a profit is jórészt kiáramlik az országból.

Mennyi beépített szélenergia-kapacitásunk van jelenleg, és mennyi lehetne?

325–330 MW közötti a ma működő teljesítmény. Ennél sokkal több lehetne és kellene, hogy legyen. A számítást többféle módon el lehet végezni. A saját modellszámításaink szerint (ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék) a napelemes teljesítmény 50–90 százaléka kellene legyen a szélerőművi teljesítmény, ami most 4300–7700 MW közötti sávot jelent. Ha a keletnémet tartományokban már működő teljesítményből indulunk ki (242 kW/km²), akkor akár már 22,5 GW teljesítmény is működhetne. Érdekes és fontos, hogy ott nem a tengerparton van a legtöbb szélturbina, hanem a társadalmi szempont, vagyis az iparűzési bevételek egyenletesebb elosztása is lényeges telepítési tényező volt.

Igaz az, hogy a magyar szélerőművek átlagosan nagyobb kihasználtsággal működnek, mint a magyar naperőművek? 

Magyarországon a meglévő, elavult szélerőműpark átlagos kapacitáskihasználtsága) 22–26 százalék között mozog. Modern, magasabb toronyra épített, nagyobb rotorátmérőjű turbinák a magyar szélviszonyok mellett akár a 30–35 százalékot is elérhetnék. A hazai naperőművek átlagos kapacitáskihasználtsága ennél alacsonyabb, 14–16 százalék, illetve optimális dőlésszögű és tájolású rendszereknél 16–17 százalék.

És az, hogy megfelelő szabályozás mellett a beruházók állami támogatás nélkül is építenének szélerőműveket, magántőkéből?

Igen, ez is teljes mértékben igaz. És ez különösen a Paks II. projekt tízezer milliárdos léptékű állami, adófizetői finanszírozásának fényében elgondolkodtató. A döntéshozók számára fontos volna ezt a különbséget nagyon világosan látni! A szárazföldi szélenergia-technológiája az elmúlt évtizedben olyannyira beérett, hogy megfelelő piaci és jogi környezetben teljesen életképes közvetlen állami támogatások, például garanciális állami átvételi árak vagy vissza nem térítendő támogatások nélkül is.

Milyen egy átlagos magyar szélerőmű napi, illetve éves termelési ciklusa?

Magyarországon a szélenergia termelése kifejezetten a hideg és átmeneti hónapokban csúcsosodik ki – a jelenlegi elöregedett szélturbináink esetében akár 30–35 százalékos havi kapacitásfaktort elérve, a nyári hónapokban pedig jelentősen visszaesik,10–15 százalék közé. Szerencsére ez éppen ellentétes a napelemek termelési mintázatához képest, így jól kiegészítik egymást. A napi termelés jellegzetessége a nappali kisebb, illetve éjszakai nagyobb termelés – ami a napelemes termelés nézőpontjából ugyancsak szerencsés.

Mennyi idő alatt készül el egy szélerőmű az engedélyezéstől a termelésbe állásig?

Egy szélerőmű megvalósítása az első engedélykérelemtől a termelésig összesen 3–5 évet vesz igénybe. Talán nem lényegtelen, hogy az elmúlt két évtizedben felépült nyugat-európai atomreaktoroknál a tervezéstől a tényleges kereskedelmi üzemig 17–20+ év telt el, a költségek pedig az eredeti büdzsé többszörösére duzzadtak. A szélerőművek esetében a folyamat nagy része adminisztráció, maga az építkezés meglepően gyors: Előkészítés és engedélyezés (2–4 év): Szélmérések (1 év), környezetvédelmi és hatósági engedélyek megszerzése, valamint a hálózati csatlakozási jog lebiztosítása. Gyártás és szállítás (6–12 hónap): A turbinák legyártása és a helyszínre szállítása. Kivitelezés és tesztüzem (6–9 hónap): Az utak és a betonalapok megépítése 3–6 hónap, míg maguknak a turbináknak az összeszerelése mindössze 2–5 napot vesz igénybe turbinánként. A hálózati tesztüzem 1–3 hónap. Az olcsó megújulókra való átállást, a saját energiaforrások nagyobb mértékű felhasználását, vagyis a kiszolgáltatottság csökkentését segíti az EU új szabályozása (RED III), amely alapján a kiemelt övezetekben az engedélyeztetést a jövőben legfeljebb 1–2 évre kell rövidíteni. Ennek kulcsa olyan helyszínek előzetes feltérképezése, amelyek esetében nagy valószínűséggel nem merülhetnek fel természet- és tájvédelmi, valamint társadalmi vonatkozású aggályok. Magyarországon ezt a hatalmas munkát a WWF Magyarország és a HUN-RED Energiatudományi Kutatóintézete végezte el német támogatással az elmúlt években – természetesen nagyon sok érdekelt fél, szakértői csoport bevonásával.

Mi a helyzet a hálózatra kapcsolás lehetőségével?

Általános probléma, hogy a villamosenergia-hálózatokat a XX. század központi, nagy atomerőműveire és fosszilis erőműveire tervezték, nem pedig a több ezer decentralizált szél- és napelemparkokra. Ezért a hálózatra csatlakozás jelenleg a szél- és naperőművek terjedésének szűk keresztmetszete mind Magyarországon, mind Európa-szerte. Az EU-ban jelenleg több mint 500 GW-nyi megújulókapacitás várakozik csatlakozási engedélyre, ami több, mint a jelenleg működő teljes európai szél- és napelem-kapacitás. Éppen ezért az Európai Bizottság egy közel 600 milliárd eurós hálózatfejlesztési csomagot hirdetett meg a műszaki korlátok feloldása, így például a határokon átnyúló vezetékek (interkonnektorok) kapacitásának megduplázása érdekében. A MAVIR (a magyar átviteli rendszerirányító) és a területi elosztók kapacitáshiányra hivatkozva éveken át nem adtak ki új csatlakozási jogokat az ipari méretű nap- és szélerőművek számára.

Apropó hálózat: mi történt a hálózatfejlesztés terén az elmúlt 16 évben?

Magyarországon az elmúlt 16 év villamoshálózat-fejlesztésére a jelentős forráshiányt okozó rezsicsökkentés és a szakmai tervezés hiánya nyomta rá a bélyegét. Az időszak első felében a rezsicsökkentés miatt lefaragott hálózati díjak csak a meglévő hálózat szinten tartására voltak elegendők. Később a termelés decentralizálása (a napelemek összteljesítményének átgondolatlan fokozása) teljesen felkészületlenül érte a hálózatot. Ez feszültségingadozásokhoz, a 2022-es lakossági betáplálási stophoz és a csatlakozások leállításához vezetett. Egyetlen érdemi kivétel, ami akár sikerterületként is értelmezhető, a határon átnyúló nagyfeszültségű távvezetékek építése (Szlovákia, Szlovénia felé), ezzel jelentősen nőtt az határkeresztező kapacitást, ami az export és az import szempontjából is lényeges.

A szélerőművek technológiai fejlődésében volt ezalatt érdemi változás?

Egészen elképesztő fejlődés történt mind műszaki, mind környezeti vonatkozásokban! Látványos változás a méretek növelése az oszlop és lapátok, valamint a teljesítmény vonatkozásában) – a cél a szél energiájának minél hatékonyabb kiaknázása. A gyártók fontos törekvése a villamosenergia-rendszerbe való integrálás támogatása. Ennek köszönhetően egy mai szélturbina már kezelni képes a frekvenciaingadozásokat; a villamosenergia-rendszer igényeihez igazodva ki- és bekapcsolható (ha elegendő a szélsebesség); képes korrigálni, kiegyenlíteni a hirtelen jelentkező szélsebesség-változásokat. Az európai gyártók nagy hangsúlyt fektettek az újrafeldolgozhatóság javítására, aminek látványos eredménye, hogy a lapátok ma már teljes értékű másodnyersanyagként visszakerülhetnek a gazdasági körforgásba. Sok száz kisvállalkozás pedig az újrahasználat terén ért el látványos sikereket a szélturbina-alkatrészekből kiindulva hídelemek, kerékpártárolók, kültéri bútorok, játszótéri játékok gyártásával. Mindeközben a madárvilág védelmére is kidolgoztak különféle sikeres módszereket, így ma már a legnagyobb és legkomolyabb madárvédő szervezetek is támogatják a szélerőművek telepítését – ha azok a madárvilág szempontjából megfelelő helyre kerülnek.

A függőleges tengelyű szélerőművek mennyire ígéretesek?

Magyarországon nem kifejezetten, szelesebb országokban annál inkább. Az alacsony építésű gép munkamagasságában a szélsebesség nem elég nagy; a lapátok által súrolt terület pedig nagyon kicsi.

Mikorra várható idehaza reálisan az új szélerőmű-építések beindulása?

Optimista forgatókönyv szerint akár már a következő év végén.

És tényleg csak Tiborczék kapnak rá lehetőséget? 

Egy modern szélpark megépítése óriási tőkeigényű. Egyetlen 6 MW-os szárazföldi turbina teljes beruházási költsége – a kötelezően előírt ipari akkumulátoros energiatárolóval, alapozással, hálózati csatlakozással és infrastruktúrával együtt – nagyjából 3,5–4,5 milliárd forint. Egy érdemi, 30–40 MW-s beruházás összköltsége: kb. 18–25 milliárd forint. Ezt a több tízmilliárd forintos belépési küszöböt a független vagy kisebb hazai fejlesztők önerőből nem tudják átlépni, így a projekteket vagy eladják a nagy szereplőknek, vagy meg sem tudják valósítani azokat. A jelenlegi helyzetben a projektfejlesztési jogok, a finanszírozási háttér és a hálózati kapacitások elosztása miatt a magyar szélenergia-kapacitásbővítés haszonélvezőinek magját a NER-közeli tőkés csoportok alkothatják. Az új kormánynak az a bejelentése, hogy az önkormányzati és a közösségi finanszírozás kötelezettsége is felmerül, nagyon előremutató, sőt megkerülhetetlen a nemzetközi tapasztalatok szerint, mert meghatározó lehet a társadalmi elfogadottság szempontjából.