szégyenlista;Heti abszurd;NVVH;

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról

Heti abszurd: Emberi erőforrásmustra, avagy valaki mondja meg, ki mennyit ér?

Turbóra kapcsolt a shamingkultúra a héten a honi közéletben: elsők közt Magyar Péter kegyetlen verbális tőrdöféssel leállatorvosozta Hadházy Ákost, ránk szabadítva a modern politikai kommunikáció egyik legújabb fegyverét. 

A karrierszégyenítés olyan, reflexszerű előítélet-cunami, amikor érvek híján a másik életrajzát használják bunkósbotként, elvitatandó a hitelességét egy releváns ügyben. Ha valami nem tetszik, a kritikus személy hirtelen már nem szakpolitikus vagy korrupciófeltáró közszereplő, hanem csak „egy állatorvos” (vagy éppen jogász, színész, urambocsá szociológus). A pejoratív skatulyázás – és a foglalkozásalapú megítélés – pont az érdemi, intellektuális vitát öli meg, a személyeskedő sárdobálás szintjére süllyesztve a kommunikációt.

Persze ezt tanultuk meg már a milliárdos gázszerelő kapcsán is, csakhogy Mészáros Lőrinc esetében fordított a logika: nem egy elismert szakembert érvénytelenítettek a végzettsége miatt, hanem egy szakmai háttér nélküli figurát emeltek fel a semmiből, majd a tisztességes kisiparos mítoszával igyekeztek védeni bámulatosan valószerűtlen üzleti sikereit.

A fenti, szürreális szópárbaj egyébként a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) elnöki széke körül robbant ki, mivel sokan joggal szerették volna, ha a hivatalt egy transzparens, korrupciófeltárásban már edzett szakember vezeti – mint például Hadházy, noha ő nem is pályázott a tisztségre. Újabban ugyanis az a módi, hogy posztban és kommentben lehet be-, de még inkább kiszavazni jelölteket a megüresedő vagy újonnan létrehozott hivatali székekbe. Itt tart egyelőre az új, részvételi(bb) demokrácia, amit a Tisza-kormány belengetett. Állítólag keresik, de még nem találják a módját, hogy a kibicelést és a nettó trollkodást konstruktív mederbe tereljék.

Nem segít, hogy Magyar Péter hiperaktív kommentelő ujja random híradások és posztok alatt tűnik fel, sírva nevetős emodzsik társaságában, ami még inkább felajzza a közösségi médián lógó választókat, hogy ott bokszolják ki magukból a véleményüket, amire a kormány vagy nagy ívben tesz, vagy meglepően gyorsan kurzust vált. Azt azonban nem lehet tudni, még csak megjósolni se, mi alapján kerül egy-egy vélemény a figyelemre méltó, avagy az ignorálandó, per megsemmisítendő halmazba.

A digitális küzdőtéren zajló ketrecharc mindenesetre rávilágít a reményeink szerint folyamatban lévő rendszerváltás egyik legnagyobb paradoxonára:

miközben a komoly szakmai kérdések lájkvadászattá és kommentköpködéssé silányulnak, a valódi döntések továbbra is a háttérben, számunkra többnyire átláthatatlanul születnek, mint jelen esetben a jelentkezők szűrése az NVVH vezetői posztjára. 

Persze korai lenne még kifakadni, hogy nem ezt választottuk, nem is ezt ígérték, mert egyelőre minden jobb annál, mintha folytatódott volna a piszkos kétharmad és az ország szétlopása, a képünkbe röhögő Fidesz-potentátokkal. De most már sokaknál észrevehetően kezd fogyni a türelem – még nem is az elszámoltatást, hanem pusztán a hétköznapi működést és a kommunikáció minőségét illetően. Az illetékesek ugyanis egyelőre nemigen tudnak kibújni a bőrükből, sem a Fidesz mérgező árnyékából. Amit éppen ők kérnek számon másokon.

A karriershaming visszatért Ruszin-Szendi Romulusz Facebook-videójában, amelyben a honvédelmi miniszter a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) főigazgatói posztjára jelölt Szuvák Attila mellett állt ki. „Bizonyos újságírók, illetve magukat mértéktartónak tartó médialapok újra elővették a régi NER-stílust. Kedves újságírók vagy magukat oknyomozónak nevező újságírók!” – szólította meg nyilvánvalóan a HVG újságíróit és Panyi Szabolcsot. Ruszin-Szendi ahelyett, hogy érdemben cáfolta volna a HVG cikkét – miszerint a titkosszolgálat belső vizsgálattal vadászik a lap informátoraira –, inkább magát a szakmát vonta kétségbe: az oknyomozói teljesítményt lesajnálta, az egyébként minden időkben kormánykritikus sajtót pedig „régi NER-esnek” bélyegezte. Miközben védte a mundér becsületét, akaratlanul is elismerte a legsúlyosabb vádat, hogy a katonai nemzetbiztonság állítólag civil források után szaglászik. Ismét ugyanaz a drill: ha egy jelölt szakmai kompetenciája (vagy annak hiánya) szóba kerül, a válasz már nem magyarázat, és végképp nem a transzparencia, hanem a kritizáló leértékelése.

A papírok és végzettségek feletti elitista pampogás gyorsan lecsorgott a „magaskultúrából” a bulvárba is: a TV2-n újrainduló Megasztár mentora, Puskás-Dallos Bogi a műsorból már kiszállt Tóth Gabi nem létező érettségijén élcelődött. Gabi videóban vágott vissza, mondván, erre a pályára tehetség kell, nem érettségi, bár epésen hozzátette: „de legalább Boginak van”. No de ő sem egy doktori iskolában konzulens! 

A narratíva mögött felsejlik a jól ismert lázári hungarikum is, miszerint mindenki pontosan annyit is ér, amije van – csak most épp diplomára és bizonyítványra hangszerelve. A legrosszabb verzióban pedig ahhoz, hogy valaki bármi lehessen vagy véleményt mondhasson, „úgy” is kell kinéznie.

A többek között Budavári Edda által is megosztott tiszás politikusnők a parlamentben (Unger Anna és Lannert Judit rommá manipulált közös képe) után az eddigi legádázabb testszégyenítési kísérletet Apáti Bence követte el, amikor egy Facebook-posztban belekötött Mayday Fanni külsejébe. A propagandapiedesztálról lepottyant negyvenes megmondóember egy fényesen tehetséges, az intellektuális humorával kiemelkedő, virális tartalmakat gyártó huszonéves nőről találta azt mondani, hogy a TikTok-videóiban ugyan vékony és csinos, a valóságban viszont inkább egy „bodipositivety (sic!) plus size modell benyomását kelti”. Fanni erre csodás riposzttal és magabiztosan válaszolt, amihez nem is kell hozzátenni semmit. Csakhogy a kommentelők és a mémcsoportok újabb bodyshaming-cunamival reagáltak, ezúttal Apátit és a balettos múltját véve célba, időnként Orbán Viktor Adriából kiemelkedő habtestét is a bezzegek sorába szúrva.

Ha a tendenciát nézzük, a jövő magyar közigazgatása és vitakultúrája végtelenül hatékony, egyszersmind roppant költségkímélő lesz. Feleslegessé válnak a hosszadalmas bizottsági meghallgatások és szakmai egyeztetések. A kommentelők validálják a pályázatokat, a miniszterek osztályozzák a sajtótermékeket és az újságírók munkáját, a hivatali és szakmai alkalmasságot pedig centivel és mérleggel ellenőrzik a Megafon és a Megasztár közös szűrőbizottságában. Aki pedig nem felel meg az előirányzott testtömegindexnek, netán állatorvosi rendelő közelében látták, azt egy sírva nevetős emojival törlik. A kérdés már csak az, hogy ebben az új, lájkalapú nemzeti kasztrendszerben hol lesz a helye a mezei választónak? A válasz valószínűleg most is ott van a lázári alapvetésben: akinek se szakirányú diplomája, se érettségije, se tökéletes sziluettje nincs, az pontosan annyit is ér. Kivéve persze, ha van egy gázszerelő-igazolványa. Az mindent visz.

Hüllőtenyésztéssel foglalkozik az RMA Reptiles Maniac nevű csapat, amelynek az is célja, hogy bemutassa az érdeklődőknek, hogyan kell hüllőt gondozni, vagyis együtt élni velük. Mi is ellátogattunk a bemutatóhelyükre, hogy utánajárjunk, mire kell ügyelni, ha varánuszt, kaméleont vagy szakállas agámát szeretnénk tartani. Persze, a választék ennél jóval nagyobb.