Van műtő, van ágy, de holnap ki fog dolgozni?

A szakemberhiány és különösen az ápolók fogyása az egyik legnehezebben megoldható feladatként rajzolódott ki a Magyar Kórházszövetség konferenciáján. A kormányzat bérrendezéssel, új szakdolgozói életpályával, a képzés átalakításával és az egészségügyi dolgozók közötti feladatmegosztás újragondolásával próbálná kezelni a problémát.

A konferencia fórumán megszólaló intézményvezetők ugyanakkor arról beszéltek: több helyen már a napi működéshez sincs elegendő szakdolgozó, és a még ágy mellett dolgozók egyre idősebbek, a fiatalok pedig nemigen vállalják ezt a munkát.

Az egyik kórházi vezető egyenesen úgy fogalmazott: 

Saját tapasztalatai szerint több kórházi osztály már most jelentős ápolóhiánnyal küzd. Felvetette azt is, hogy Magyarországnak előbb-utóbb mérlegelnie kellhet külföldi munkaerő bevonását, ahogyan több európai ország is tette. Ez a pénteki fórumon szakmai felvetésként, nem pedig bejelentett kormányzati intézkedésként hangzott el.

Lantos Gabriella, a józsefvárosi szakrendelő főigazgatója arról beszélt, hogy náluk

A szakdolgozóhiány pedig már a működést is akadályozza: hiába van orvos, ha nincs mellette szakdolgozó. Ő azt is felvetette, hogy miközben az ágy mellett kevés az ápoló, egyes szakrendeléseken szakképzett szakdolgozók olyan feladatokat is ellátnak, amelyek más munkaszervezéssel kiválthatók lennének.

A kórházvezetők tapasztalatait Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke országos adatokkal egészítette ki. Előadásában azt mondta, 

Hozzátette: pusztán nem is az ápolók száma a legnagyobb probléma, hanem az, hogy a kórházi felnőttápolásban dolgozók 60 százaléka már a nyugdíj előtti utolsó tíz évben jár.

Arról már a teremben ülő kórházi vezetők beszéltek, hogy egyre nehezebb a szükséges létszámot biztosítani, és az sem nagyon látszik, kik léphetnek az idősödők helyébe, azaz gyors javulásra sem számíthatnak. A létszámhiány pedig már közvetlenül meghatározza, hogy egy intézmény mennyi beteget tud fogadni, hány műtétet képes elvégezni, illetve fenn tudja-e tartani valamennyi ellátását.

A beteg számára mindez nagyon konkrét következményekkel járhat. Ha nincs elegendő műtősnő, aneszteziológiai szakasszisztens vagy ápoló, önmagában a rendelkezésre álló műtő és az orvos sem elegendő ahhoz, hogy több beavatkozást végezzenek. Kevesebb dolgozó mellett több beteg juthat egy ápolóra, kevesebb idő marad az állapotuk követésére, mozgatásukra, ellátásukra és az állapotromlás korai felismerésére. A megfelelő létszám az infekciókontrollnak, így a kórházi fertőzések megelőzésének is egyik alapfeltétele.

Balogh Zoltán szerint az egészségügynek ezért egyszerre kellene új embereket a pályára vonzania és megtartania azokat, akik már benne dolgoznak.

A MESZK elnöke szerint a következő húsz évben munkába álló ápolói generáció létszáma a távozó generációénak mindössze a negyede lehet. A képzés jelenlegi számai sem jeleznek gyors fordulatot. Balogh Zoltán adatai szerint idén országosan 237 technikumi végzettségű ápoló kerülhet ki a munkaerőpiacra, mellettük több mint 75-en egy másik, hároméves képzési programban végeznek.

Ez ráadásul a képzésben jelenleg részt vevők teljes létszáma, amelyből még le kell számítani azokat, akik időközben abbahagyják tanulmányaikat, vagy végzés után más pályát választanak.

Balogh Zoltán emlékeztetett arra, hogy az ezredforduló körüli időszakban volt olyan esztendő, amikor 900-1000 diplomás ápoló végzett Magyarországon, jelenleg évente körülbelül már csak 300-400. Külön kiemelte a közép-magyarországi régiót, ahol az ország betegellátásának több mint 30 százaléka zajlik, miközben itt évente mindössze 70-90 új diplomás érkezik az ellátásba.

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke szerint a képzési rendszer szerkezete sincs minden területen összhangban az egészségügy munkaerőigényével. Miközben ápolóból kevés kerül ki, más szakokon jóval magasabb a hallgatói létszám. Példaként említette a gyógytornászokat: tavaly több mint háromszázan kértek a külföldi munkavállaláshoz szükséges igazolást. Szerinte szükség van gyógytornászokra és dietetikusokra is, az állami ellátásban azonban nem mindenütt áll rendelkezésre elegendő státusz a foglalkoztatásukhoz.

Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter egy nappal korábban a konferencián azt mondta, hogy a 2027-re tervezett 500 milliárd forintos egészségügyi többlet elköltésének legnagyobb tétele a szakdolgozók bérrendezése lesz. Ez több mint 123 ezer dolgozót érinthet. A tervek szerint a jelenlegi sávos rendszer helyett hat fizetési osztályból és 15 fokozatból álló bértábla jönne létre. A besorolásnál a végzettséget és az egészségügyben elismert szolgálati időt vennék figyelembe, háromévente pedig magasabb fokozatba lehetne kerülni. Külön értékelnék a magasabb képzettséget, a szakvizsgát, a tudományos fokozatot és a szakmai tapasztalatot is. Hegedűs Zsolt azt is hangsúlyozta, hogy a tervezett új bérstruktúra miatt senkinek sem csökkenhet a keresete.

A béremelés pontos mértéke ugyanakkor továbbra sem ismert. Hegedűs Zsolt korábban még 20-25 százalékos szakdolgozói béremelés szükségességéről beszélt, és azt ez év végére helyezte kilátásba. Arra a kérdésünkre, hogy végül mekkora emelésre számíthatnak a dolgozók, a miniszter későbbre ígért konkrétumot.

A kormány a bérrendezés mellett új szakdolgozói életpályát is ígér. Ennek a pályakezdők támogatását, a középgeneráció megtartását és az idősebb szakdolgozók tapasztalatának további hasznosítását egyaránt szolgálnia kellene.