Nem minden aranykonvoj, ami fénylik?

Vagy egy vidéki megyei ügyészségi vezető – aki nem égett meg túlságosan a Polt-érában –, vagy egy teljesen kívülálló jöhet a legfőbb ügyészi posztra – ezt a két vélekedést hallottuk jogászi körökben azután, hogy a parlament hétfőn leszavazta Baka András köztársasági elnök legfőbbügyész-jelöltjét, Szathmáry Zoltánt.

Keddre egyre durvuló üzenetháború kezdett kirobbanni a köztársasági elnök, a Legfőbb Ügyészség, Fürcht Pál volt főügyész, illetve az őt is képviselő Horváth Lóránt ügyvéd között úgy, hogy az ügy mindinkább a rendszerváltozás utáni időszak egyik legsúlyosabb, titkosszolgálati szálakkal átszőtt politikai botránya, az ukrán aranykonvojügy körül bonyolódik.

Pontosan ezért fogalmazott úgy egy magas presztízsű jogi forrásunk, hogy itt egyébként is egy rendszerváltozás zajlik, így teljesen nyilvánvaló, hogy a 16 évnyi Polt-éra után ma gyakorlatilag nem lehet találni olyan szakembert az ügyészségen, aki nem lenne kikezdhető, vagyis az egyetlen igazi megoldás az lehet, ha az ügyészi szakmán kívülről jön az új legfőbb ügyész, ahogy ez amúgy 1990-ben is történt, az addig az egyetemi jogi szférából ismert jogtudós, Györgyi Kálmán kinevezésével.

Immáron így lehetne csak megoldani a legfőbb ügyész kinevezése körüli, mostanra alaposan elmérgesedni látszó és állóháborúval fenyegető helyzetet, amelynek a tétje nem mellesleg az is, hogy valaha is tisztán lehessen látni az aranykonvojügyben, ahol az eddig ismert tények alapján a magyar állam gyakorlatilag kirabolta egy szomszéd ország bankját. Ugyanakkor az ügy megértését nagyban nehezíti, hogy a szereplők jobbára rébuszokban beszélnek – vélelmezhetően azért, mert az aranykonvojügy jelentős része minősített, azaz titkosított adatnak számít.

De hogyan kapcsolódik az aranykonvojügy a legfőbb ügyész kinevezéséhez?

Bár Baka András köztársasági elnök az első, politikai akcióként is felfogható beszédében igencsak megnyomta a hangsúlyt – a jelöltje megszavazásáról úgy vélte, ennek a tétje, hogy sikerül-e az ügyészség átalakítása, sőt, a szavazás a magyar jogállam helyzetéről és jövőjéről is szól –, a jelek szerint ez a parlamenti többséget nem győzte meg, mivel leszavazták a köztársasági elnök jelöltjét. Ebben (is) komoly szerepet játszott Horváth Lóránt ügyvéd, az Ügyvédkör elnöke, aki a Facebookon csak „hatalomátmentésnek” minősítette Szathmáry Zoltán jelölését, mivel a jogi szakmán kívül eléggé ismeretlen jelölt Polt Péter alatt a Legfőbb Ügyészség informatikai vezetője volt. Később Horváth maga is úgy fogalmazott: elismeri Szathmáry munkásságát, ám megválasztása szerinte „negatív hatással” lesz az ügyészség megújulására.

Időközben az is kiderült, hogy Szathmáry Zoltánnak az elhárításnál ezredesként szolgáló testvére nyakig benne van az aranykonvojügyben, amelyben jelenleg gyanúsított, mivel ő rendelte el a hét ukrán pénzszállító biztonsági őr kiutasítását. Ilyenformán Szatmáry Zoltánnak nemcsak a testvérét (is) érintő nyomozás felett kellett volna legfőbb ügyészként rendelkeznie, de neki is kellene döntenie abban a fegyelmi ügyben, ami az ügyészségen belül zajlik a június közepén a Központi Nyomozó Főügyészségtől (KNYF) távozó Fürcht Pál főügyésszel szemben, továbbá az ő testületét érintette volna az a feljelentés, amelyet a Fürcht Pálnak az időközben a sajtóban tett kijelentései alapján tett meg a Fürcht Pált amúgy a fegyelmi ügyben képviselő Horváth Lóránt.

A fegyelmi ügy tétje viszont finoman szólva sem kicsi

Fürcht Pál mind a 16 oldalas lemondólevelében, mind pedig később a sajtóban tett nyilatkozataiban célzott arra, hogy az aranykonvojügyben már jó ideje felmerült a volt miniszterelnök, a Legfőbb Ügyészség, illetve az alkotmányvédelem fejeseinek a felelőssége, ám az akkori ügyészségi vezetők komoly nyomást helyeztek Fürcht Pálra, hogy elsikálják az aranykonvojügyet, kimentsék az ügy magas rangú érintettjeit, a piramis tetején Orbán Viktor volt miniszterelnökkel. A Legfőbb Ügyészség szerint viszont Fürcht Pál a lemondó nyilatkozatában „tényszerűen valótlanságokat” állított. Igaz, a Legfőbb Ügyészség azt már nem fejtette ki, hogy pontosan mi nem igaz Fürcht állításaiból. Ahogy később Baka András is csak rébuszokban beszélt az (egyébként vélelmezhetően részleteiben minősített adatokat tartalmazó) aranykonvojügyről.

Így azután, hogy Szathmáry jelölését a parlament elutasította, Baka úgy fogalmazott: „elfogadhatatlannak tartom, hogy bizonyos ügyvédi irodák minden eszközt felhasználtak, hogy befolyásolják a választást, és politikai síkra tereljék a jelölést”. A jelölt durva politikai befeketítése zajlott ebben az időszakban. Ezt elég nehéz lenne nem Fürcht Pál jogi képviselője, Horváth Lóránt ügyvédre tett utalásként értelmezni.

Ha lehet, ennél is talányosabb az, amit Baka András a parlamentben az ügy kapcsán mondott: „Hetek óta háttérben, széles körben, különböző ügyészi szintekről hallgattam meg gyakorló ügyészeket. (…) Arra a következtetésre jutottam, hogy az ügyészségen belüli viszonyok és néhány, a közvélemény számára különböző szereplők által is megjelentetett kiemelt ügy tekintetében semmi sincs teljesen úgy, ahogy kívülről látszik, vagy ahogy a médiában megjelenik. Ezekre is figyelemmel óvom önöket, hogy látszólag egyértelmű vagy nyilvánosság előtt leghangosabb és a nyilvánosság előtt leggyakrabban ismételgetett álláspontok alapján alkossanak véleményt.”

Majd erre rímelt, ahogy Szathmáry bukása után Baka előbb elismerte, hogy tudott a testvéréről, ám mint hétfői sajtótájékoztatóján elmondta – ismét csak rébuszokban: a hozzá eljutó, de nyilvánosságra nem hozható információk alapján „teljesen más kép” alakult ki benne, mint a közvéleményben.

Az aranykonvojügy: sok felkiáltójel, még több kérdőjel

A történet háttere, hogy az ukrán állami takarékpénztár (Oscsadbank) az Ukrajnával szembeni orosz agresszió miatt évek óta szállított készpénzt és nemesfémet Ukrajnába szárazföldi úton, mivel az orosz támadás miatt a légi út kockázatos lett volna. A bank konvoja 2022 óta közlekedett Magyarországon a rendőrség tudtával, rendőrségi felvezetéssel, sőt nálunk a szállítást éppenséggel az Orbán Viktor „kötélbarátjaként” is elhíresült oligarcha, Garancsi István Criterion Készpénzlogisztikai Kft. szállította. Finoman szólva is nehéz elképzelni, hogy az „ukrán háborús maffia” – ahogy később a Fidesz-propaganda beállította a történetet – ezen a csatornán akart volna pénzt mosni, vagy éppen Orbánék orra előtt pénzelni a Tiszát, ami szintén a Fidesz-propagandisták kedvenc jelmondata lett.

Kulcskérdés – egyelőre nem ismert biztosan, az ezzel foglalkozó kérdéseinkre eddig nem válaszoltak –, hogy milyen titkosszolgálati felderítés előzte meg a TEK 2026. március 5-ei akcióját, vagy egyáltalán volt-e ilyen, más szóval mi alapján döntött a magyar vezetés, feltehetőleg személyesen Orbán Viktor, az akció elrendelése mellett.

A Telex korábbi értesülései szerint az ügy akkor kezdődött, amikor a külső hírszerzést végző Információs Hivatal (IH) felfigyelt arra, hogy a pénzszállító konvoj biztonsági őrei között rendszeresen ott volt bizonyos Hennagyij Ivanovics Kuznyecov nevű volt ukrán titkosszolgálati személy. Ő a jelenleg pénzmosási ügyben megvádolt Andrij Jermaknak, Volodimir Zelenszkij elnök volt kabinetfőnökének a bizalmi embere, akit korábban szintén elítéltek pénzmosásért. Hogy pontosan mire jutott az IH, azt nem tudni.

Ezt pedig kulcsfontosságú lenne tisztázni: Fürcht Pál legújabb közlése, illetve Hajdu János, a TEK volt főigazgatójának a közlése is arra utal, hogy a választási kampány hajrájában Orbán Viktor miniszterelnök személyesen döntött úgy, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) tegyen feljelentést a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (NAV). Kérdés, hogy mi alapján, azaz ha volt ilyen, akkor a hírszerzést végző IH és a belső elhárító Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) milyen értékelő jelentést adott az ügyről Orbán Viktornak.

És itt jön a képbe a történet egy rejtélyes módon ritkán emlegetett szereplője: Rogán Antal, aki ezt meg tudná válaszolni, már persze ha nem lenne minősített adat. Az eset idején ugyanis Rogán Antal volt mindkét titkosszolgálat felügyelő minisztere, emellett a később a rajtaütésből politikai maffiatörténetet kreáló Fidesz-propaganda legfőbb irányítója, nem mellesleg az aranykonvojügy egyik háttérszereplője, Farkas Örs titkosszolgálati államtitkár főnöke is. Szóval hogy pontosan miért kérte meg Orbán Viktor az AH-t, hogy feljelentést tegyen, az kérdés, ahogy az is, hogy a NAV miért a Terrorelhárítási Központot (TEK) kérte fel a rajtaütésre, amikor az adóhatóságnak az ilyen ügyekre van saját kommandója, a Merkúr Bevetési Egység.

Az pedig egészen talányos, miért történt az, hogy az ezúttal rendőrségi felvezetés nélkül érkező, cirka 27 milliárd forintnyi pénzszállítmányt az ukránok teljesen fegyvertelenül hozták, ennek megfelelően a rajtaütésnél az első felszólításra meg is adták magukat. Dacára, hogy az ő szemszögükből aznap az M5-ös autópálya alacskai lehajtójánál egy sima bankrablás történt.

Súlyos volt a presztízsveszteség

Az akciót követő ukránozó politikai kampány cseppet sem hozta el a várt eredményt, a közvéleményt nem sikerült tovább hiszterizálni, ellenben az Orbán-kormány idehaza és külföldön is rendkívül súlyos presztízsveszteséget szenvedett. Az akció után Szijjártó Péter és Gulyás Gergely szavaiból is kiderült, hogy úgy rendeltek el rajtaütést, hogy gőzük sem volt, valójában kinek a pénzét foglalták le, Lázár János pedig nyilvánosan elismerte, hogy az akció „nem volt független’” a Barátság kőolajvezeték körül kialakult helyzettől, más szóval Magyarország megzsarolta Ukrajnát. A zavart jelezte, hogy a fideszes parlamenti kétharmad öt nappal az akció után kénytelen volt törvényben és visszamenőlegesen (!) lepapírozni az akciót.

Mint azóta a Fürcht Pál felől szivárgó információkból kiderült, az ügyben elindult ügyészségi vizsgálat során a KNYF volt vezetője szerint már májusra nyilvánvalóvá vált, hogy személyesen Orbán Viktor rendelhette el a rajtaütést, ám mint elmondta, ezt követően a Legfőbb Ügyészség irányából nyomást helyeztek rá, hogy ne erőltesse ezt a szálat, ahogy azt is, hogy vannak bizonyos magas rangú ügyészségi vezetők, akik anno áldásukat adták az Alkotmányvédelem feljelentésére és a NAV akciójára, ám őket még tanúként sem kellene bevonni az akkor már javában tartó aranykonvojügyben jogellenes fogvatartás bűntette és más bűncselekmények miatti nyomozásba.

Fürcht Pál verziója szerint ez a konfliktus vezetett el az ő június 8-i lemondásához. A Legfőbb Ügyészség június 11-i közleménye szerint egyes magas beosztású érintettek kapcsán már most megfogalmazódott a bűncselekmény megalapozott gyanúja, míg a nyomozó ügyészség az eljárási cselekmények más sorrendjét preferálta.

Mindenesetre tény: a tavasz óta lázasan zajló nyomozás során eddig egyedül a rajtaütést végrehajtó, parancsot teljesítő Hajdu János TEK-főigazgatót gyanúsították meg, ám őt sem magával a vélelmezett politikai összeesküvéssel, hanem azzal, hogy az akció során letartóztatott ukrán pénzszállítókat a parancsára sanyargatták, azaz órákon át a fejükön csuklyával, megbilincselve szállították a NAV épületén belül.