Felgyorsultak az események az előző kormányzati ciklusban történt visszaélésekkel kapcsolatban. Az agráriumot érintően is számíthatunk arra, hogy egyes támogatási döntések visszavonásán túl, feljelentések is születnek?
Olyannyira, hogy a mi részünkről már történt is feljelentés. Azt azonban tudni kell, hogy ez a terület más rendszerben és más feltételek mellett működik. Sok esetben uniós forrásokról beszélünk, ezért nem két-, hanem háromszereplős ügyekről van szó. Egy visszavonás már nyilvánosságot kapott, bár nem a mi oldalunkról, hanem a Gallicoop tette ezt meg. A visszavonás alapja az volt, hogy a pályázat nem felelt meg azoknak a feltételeknek, amelyek alapján ki lehetett volna írni, és több szempontból sem felelt meg az Európai Bizottság kritériumainak. Ezért megtettük a szükséges lépéseket. Azt gondolom, lesz még egy-két hasonló eset. Jogosulatlan támogatásigénylések miatt is tettünk már feljelentést.
Mikor kerülhetnek nyilvánosságra újabb ügyek, és az érintettek kilétéről lehet már tudni?
A pályázatok és támogatások átvilágítása még zajlik. Nagyon sok ügyet kell átnézni, köztük olyanokat is, amelyek régóta mozdulatlanok. Több ezer szerződésről és több ezer pályázatról beszélünk. Jellemzően egyedi visszaélésekkel állunk szemben, így nagyon nehéz a sok ezer szál közül megtalálni azokat, amelyekkel valóban probléma van.
Az eddig feltárt, ám a közvélemény által nem ismert ügyek NER-közeli szereplőkhöz köthetők?
Ahol feljelentés történt, ott igen. Ahol visszavonás, ott szintén igen. Nagy valószínűséggel azok is a NER-hez lesznek köthetők, amelyekben egyedi visszaélést találunk.
A magyar mezőgazdaságot tönkrevágja a klímaválság: itt az idő, hogy egymillió hektárt visszaadjunk a folyóknak az AlföldönA Gallicoopnak szánt, mintegy 33 milliárd forintos támogatás különösen furcsa történet, hiszen az általános pályázati plafon mintegy ötmilliárd forint volt. Egy teljesen külön pályázati rendszert írtak ki egyetlen cégre, ami durván három hónap alatt végig is futott. A szándékot jelezték az Európai Uniónak, de jóváhagyás nem érkezett. Egy olyan pályázati kiírásról beszélünk, amely nem is létezhetett volna ebben a formában, és ezt egyetlen cég mégis elnyerte.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) átvilágításánál a napokban mintegy 14 milliárd forintnyi, politikai tevékenységhez vagy megkérdőjelezhető személyi juttatásokhoz kapcsolódó kiadásról esett szó. Folytatva a gondolatmenetet, lehetnek ebből is büntetőfeljelentések?
Először azt szeretném tisztázni, hogy ezeket a megállapításokat nem én jelentettem be, hanem Zoltán Péter kamarai biztos, akit az átvilágítással megbíztunk. Azok, akik a NAK korábbi működésének fenntartásában érdekeltek, szándékosan úgy próbálják pozicionálni a biztos munkáját, mintha politikailag el akarnánk foglalni a kamarát. Ez nem is lehetne távolabb a valóságtól: megbíztunk valakit az átvilágítással, ő pedig a csapatával felülvizsgálja a kamara működését.
Ez nem politikai bosszúhadjárat, sőt, éppen az a célja, hogy politikamentessé tegyük a kamarát, vagyis egy politikamentes, szakmai elnökség kezébe adhassuk majd vissza a kamara irányítását.
A fő célunk az, hogy a NAK továbbra is működjön és végre valóban azt a feladatot lássa el, amelyre létrehozták, vagyis szakmai háttértámogatást adjon a gazdálkodóknak és a termékpályák szereplőinek. A kamarának nemcsak a szántóföldi termelőket és az állattenyésztőket, hanem a teljes élelmiszertermék-pályát kellene képviselnie. Ettől a funkciójától teljesen eltávolodott, és politikai furkósbottá vált. Ez a jövőben meg fog változni.
Felmerült annak a lehetősége is, hogy a kamaránál adatátadás történhetett. Vizsgálják, valóban történt-e ilyen, és ha igen, hová kerültek az adatok?
Zoltán Péter elmondta, hogy több esetet is vizsgálnak, mégpedig büntetőjogászok bevonása mellett. Az adatkezelésnél külön kérdés, hogy valóban történt-e adatátadás, és ha igen, hová. Ehhez megfelelő informatikai vizsgálatok szükségesek. Az adatállományokhoz ezért nem is nyúltak hozzá, azokkal az erre felkészült szakértőknek kell foglalkozniuk.
Miből állapítható meg, hogy a kamara politikai feladatokat is kapott? Vannak politikai utasításokra utaló levelek?
Úgy gondolom, vannak, de a már említett vizsgálat szükséges majd ahhoz, hogy ezt bizonyítani is tudják a hatóságok. Az elmúlt hónapokban a biztos feltárta, hogy mire fordították ezeket a közpénzeket. Tudható, hogy mennyi ment el kampánytevékenységre, és mennyi politikai tevékenységre. Ennek a gyakorlatnak biztosan véget vetünk.
Az átpolitizáltság megszüntetése egyébként csak az egyik része a biztos feladatának. A másik a kamara működésének újraszervezése. Azt szeretnénk, hogy a kamara valóban szakmai feladatokat lásson el, az Európai Unión belül érdekképviseleti munkát végezzen, a falugazdász- és szaktanácsadói hálózata pedig tényleges tudásközvetítő tevékenységet folytasson az élelmiszertermék-pálya szereplői felé. Van elképzelésünk arról, hogyan kellene együttműködnie a tudományos életnek, a kutatásnak, a tudásközvetítésnek és az élelmiszertermék-pálya szereplőinek. Ezt nevezzük tudás-aranyháromszögnek. Ebben a kamarának nagyon fontos szerepet szánunk, ezért szeretnénk megmenteni, nem pedig egyszerűen beszántani.
Keményen bírálja az agrártárcát a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos SzövetségeElvenné az ügyészségtől, miniszteri kézbe adná a Tisza-kormány a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara törvényességi felügyeletétMarad a kötelező tagság és a tagdíj
És mikor lesznek kézzelfogható személyi, szervezeti vagy működésbeli változások a kamaránál?
A kamara működésére vonatkozó törvénytervezet már előkészítés alatt áll. Ez szabályozza majd a választási rendszert, a kamara jövőbeni működését és feladatköreit, a kamarai tagdíj megállapítását, valamint névváltoztatást is tartalmaz. Rövid időn belül be szeretnénk terjeszteni a parlament elé. A célunk változatlan. A kamarai biztos megbízatása a kamarai választások után lejár, attól kezdve az új elnökségnek kell vezetnie és működtetnie a szervezetet. A korábbi törvénymódosítás alapján ennek legkésőbbi időpontja december 31. Addig szeretnénk lebonyolítani a kamarai választásokat, hogy az év végére saját lábán, önjáróan működő kamara álljon fel.
A koncepciót a szakmai szervezetekkel már egyeztettük, és a visszajelzéseik alapján készült el a tervezet. A szélesebb társadalmi egyeztetés ezután következik.
Ha már említette, mi lesz a kötelező kamarai tagsággal és így persze a tagdíjjal?
Szeretnénk megtartani a kötelező kamarai tagságot, a jelenlegi koncepció erről szól. A kamarának komoly tekintélye van az uniós gazdálkodók és agrárszövetkezetek érdekeit képviselő COPA–COGECA-ban, azért is, mert nagy a taglétszáma. Ennélfogva sok érv szól amellett, hogy mindenki a tagja maradjon.
Tudom, hogy vannak szervezetek, amelyek teljesen önkéntes alapra helyeznék a tagságot és a kamara működését. A kamarával szemben azonban jelenleg olyan erős az ellenszenv, amelyet a feltárt disznóságok is tovább növeltek, hogy ha most megszüntetnénk a kötelező tagságot, azzal kimondanánk a végítéletét. Nem ez a szándékunk.
Ne felejtsük el, hogy a kamarában mindezek mellett komoly szakmai tudás halmozódott fel. Tény, hogy az elmúlt nyolc évben a működése inkább politikai irányba ment el, de a falugazdász- és a szaktanácsadói hálózat nagyon sok gazdálkodónak nyújtott valós segítséget. Ezért sem szabad gondolkodás nélkül megszüntetni ezt a szervezetet. Ha jó célokat fogalmazunk meg, és valós szakmai tartalommal töltjük fel a működést, szerintem a kötelező tagsággal sem lesz probléma.
Az Európai Unió következő hétéves költségvetési terve átalakítaná az agrártámogatások rendszerét. Mekkora veszélyt jelent, ha az agrárforrások elveszítik a különálló keretüket, és mennyire van félnivalója a magyar gazdáknak?
Még nincs lefutva minden, lehet finomítani a rendszeren. Az az irány, amelyben az Európai Unió gondolkodik, a gazdagabb országoknak komolyan kedvezne. Az agrártámogatások eddig külön borítékban voltak, és külön szabályrendszer vonatkozott rájuk. Ez azt a védelmet jelentette, hogy az agráriumért felelős minisztereknek nem kellett a többi tárcával versenyezniük a kohéziós alapok pénzeiért.
Még nem tisztázott, hogy ha a közös agrárpolitika borítéka a kohéziós források részévé válik, azon belül mennyire marad elkülönített. A felhasználásról szóló döntés továbbra is az agrárminiszterek kezében maradhat. Reális esélyt látok arra, hogy a KAP pénzeiről továbbra is külön döntés szülessen, attól függetlenül, hogy a keret a kohéziós források közé kerül.
A jelenlegi javaslatban nagyságrendileg 20 százalékos forráscsökkenés látszik a közvetlen támogatásoknál.
Két olyan forráselem is van azonban, amelyekről ha kedvező döntés születik, a tényleges veszteség jóval kisebb lehet. Sőt, a magyar keret nominálisan akár ugyanakkora is maradhat, mint az előző költségvetési ciklusban. A nagy kérdés az lesz, milyen feltételekkel lehet hozzáférni. Az októberi tanácsülés fontos lehet, és ha az év végén megszületik a költségvetési megállapodás, a következő év első egy-két hónapjában várható erős vita erről az Európai Unióban.
A magyar rendszer nem a fiatal gazdáknak kedvezett
A KSH adatai szerint tíz év alatt 41 százalékkal csökkent az agrárgazdaságok száma, 2023 óta pedig további mintegy 30 ezer gazdaság tűnt el. Ez a folyamat szükségszerű koncentráció, és a folyamat veszélyeztetheti az ágazat ellenálló képességét?
Valóban vannak gazdaságok, amelyek kiléptek a piacról, és befejezték a tevékenységüket, mert a gazdasági környezetben már nem érte meg folytatniuk. Az adórendszer módosításai és az adókönnyítések miatt ugyanakkor a családi gazdaságokon belül korábban külön megjelenő kisebb gazdálkodási egységeket is összevonták. Ha úgy tetszik, ez természetes folyamat is volt. Egyes, korábban önálló gazdaságként nyilvántartott termelők a valóságban már akkor is egy család szoros együttműködésében dolgoztak. Amikor társasági vagy más közös formát választottak a további működésre, statisztikailag több szereplő eltűnt a piacról, miközben a tevékenységüket nem adták fel, csak egyetlen gazdasági egységként jelentek meg.
Ettől függetlenül a koncentráció valós, de nem csak nálunk, a világpiacon is hasonló jelenségnek lehetünk tanúi. A legfontosabb ok azonban, amellyel foglalkoznunk kell, a gazdatársadalom elöregedése. Kevés fiatal lép be az ágazatba.
Amikor egy gazdaság vezetője kiöregszik, már nem tudja működtetni a gazdaságot, vagy elhalálozik, sok esetben nincs, aki a helyére lépjen.
A magyar rendszer ezt nem kezelte jól. A gazdaságátadási szisztémák a valóságban inkább öröklésmenedzsmentet jelentettek, nem valódi gazdaságátadást.
Nem tudott új, külső szereplő belépni. A támogatási rendszer arra adott pénzt, hogy az idősebb gazdálkodó a családon belül annak adja át a gazdaságot, aki egyébként is megörökölte volna. Az idősebb és a fiatalabb szereplő is támogatást kapott, de ezzel nem vontak be új gazdálkodókat, csak többletforrást adtak a már meglévő gazdaság családon belüli átadásához. Egy jól működő rendszernek új szereplők bevonását kellene ösztönöznie.
Ha már említette, milyen elképzelésük van a fiatalok bevonására?
Az elöregedés sem csak magyar vagy európai, hanem globális jelenség. A mezőgazdasági tevékenység társadalmi elfogadottsága alacsony, és egyre kevesebben vesznek részt benne. Ennek egyik legfőbb oka a nagyon gyenge jövedelemtermelő képesség. Ahhoz, hogy a fiatalok kedvet kapjanak, olyan gazdasági környezetet kell teremteni, amelyben megéri ezzel foglalkozni. Vannak fiatalok, akik új szereplőkként belépnének, de jelenleg kevés lehetőségük van rá. Mi szeretnénk lehetőséget teremteni nekik.
Jövőre felül akarjuk vizsgálni a földtörvényt, többek között annak érdekében is, hogy az új belépők könnyebben juthassanak területhez, és működő birtokokat alakíthassanak ki.
Ösztönözni szeretnénk azokat a gazdaságátadásokat is, amelyekben egy örökös nélküli idősebb gazdálkodó valóban új belépőnek adhatja át a gazdaságát. Ez az agráriumnak is jót tehet. A mezőgazdaságra erősen jellemző az „így szoktuk” szemlélet, a szereplők nem mindig fogékonyak az újra, miközben a klímaváltozásra és a gazdasági környezet átalakulására válaszokat kell adni. Egy tanulni kész új szereplő friss tudást és új szemléletet hozhat az ágazatba. A támogatási rendszert is ehhez szeretnénk igazítani.
Lát közeledni olyan robusztus, érdemi fiatal gazdaréteget, amelyre érdemben lehet építeni?
Nem tudom azt mondani, hogy robusztus tömegről lenne szó. Azt viszont ki merem jelenteni, hogy az agrár-felsőoktatás kezdi a reneszánszát élni. Egyre többen választják ezt a képzést, és valószínűleg nem véletlenül. Aki ezen a területen kezd tanulni, feltehetően a gyakorlatban is foglalkozni szeretne vele.
Az aszály miatti idei agrárveszteséget egyes becslések már brutális méretűre, közel 800 milliárd forintra teszik. A kukoricánál különösen rossz termés várható, alig 1,5 millió tonna. Ki kell mondani, amit eddig nem mertünk talán, hogy Magyarország jelentős részén a hagyományos kukoricatermesztésnek vége?
Először pontosítanám, hogy a közel 800 milliárdos veszteség nem kizárólag az aszály következménye. A gazdasági környezet romlása és a vámháborúk is szerepet játszanak benne. Több állati eredetű termék ára alacsony Európában, a sertés- és a tejágazat például különösen nehéz helyzetben van. A kukoricánál viszont a klimatikus változás hatása már a vetésterület alakulásán is jól látható. A terület a korábbi, egymillió hektár fölötti szintről idén 600 ezer hektár alá csökkent. A gazdálkodók jelentős része belátta, hogy az adott területen ezt a növényt már nem tudja nyereségesen termelni.
A rövid válaszom az, hogy Magyarország jelentős területén nem a kukorica lesz a jövő növénye. Vannak régiók, amelyek adottságai már nem alkalmasak a termesztésére. Ráadásul a világpiacon olyan országokkal versenyzünk, amelyek kedvezőbb természeti feltételek között, olcsóbban termelnek. A kukoricát ott érdemes megtartani, ahol jó évben és lehetőség szerint kedvezőtlenebb körülmények között is megfelelő hozam érhető el. Máshol új növényeket és új termelési módokat kell keresni. A klímaalkalmazkodás egyik alapvető kérdése az, hogy a magyar agrárium mely növényeket tudja jövedelmezően termelni.
A növénytermesztés alkalmazkodásában eljöhet az a pont, amikor a géntechnológiával módosított növényekről (GMO) vagy az új nemesítési eljárásokról is másként kell gondolkodnunk?
A GMO esetében először is azt kell tisztázni, hogy pontosan mit értünk alatta. A klasszikus transzgénikus eljárásnál egy másik fajból származó genetikai anyagot juttatnak a növénybe. A molekuláris nemesítés ugyanakkor egészen másról szól: lényegében egy felgyorsított szelekciós nemesítésként lehetne leírni.
Nem tudom, elkerülhető-e a jövőben a molekuláris nemesítés alkalmazása, hiszen a világ és ebben a környezeti hatások változása annyira felgyorsult, hogy a hagyományos nemesítésre nem biztos, hogy elegendő időt hagy majd számunkra. A mai tudásunkkal tehát erre a kérdésre nem lehet egyszerű igent vagy nemet mondani.
Vízmegtartás nélkül nincs tovább
A szárazság miatt immár szinte folyamatosan azt hallani, a földeken meg kellene tartani a vizet, ám például a régi csatornahálózat egyes helyeken szinte teljesen megszűnt. Mi lesz ezekkel a leromlott rendszerekkel?
Két dolgot érdemes szétválasztani. A talajban a lehulló csapadékot megfelelő művelési módszerekkel lehet megtartani. A gazdálkodók jelentős része még olyan gyakorlatot követ, amely egy csapadékosabb időszakban alakult ki. Ezen változtatni kell, hogy a vizet ne párologtassuk el, és ne veszítsük el a talajból. Ha azonban egy évben alig hullik csapadék, nincs mit helyben megtartani.
A csatornahálózat más felelősségi kör. A hálózat jelentős részét eredetileg vízelvezetésre méretezték. Különbséget kell tenni az öntöző-, a vízvisszatartásra alkalmas és a kifejezetten vízelvezető csatornák között.
Az Orbán-kormány első időszakában egy működő, bár finanszírozási gondokkal küzdő vízitársulati rendszert bontottak meg. A gazdálkodók, az önkormányzatok és az állam által finanszírozott társulatoknál sok helyen megvolt a csatornák fenntartásához szükséges szakember- és eszközállomány.
Amikor ezt a rendszert szétverték, ezek a kapacitások is eltűntek. A helyi viszonyokat ismerő szakembereket és a karbantartáshoz szükséges eszközöket jelentős részben a nulláról kell újraépíteni.
A célt is meg kell fordítani. A korábban a víz gyors elvezetésére használt rendszereket vízvisszatartásra és adott esetben a víz odavezetésére kell alkalmassá tenni. Amikor a folyók vízhozama megengedi, vizet kell tudni kivenni és a tájba vezetni. Ehhez a rendszerek, így a csatornák átalakítására van szükség.
Három év eredményét viheti el az agrárium több száz milliárdos veszteségeMikor láthatunk ebből kézzelfogható eredményt, és mekkora beruházásról lehet szó?
Ezt nem lehet egy, négy vagy öt év alatt befejezni, a látható eredményekhez ennél jóval hosszabb idő kell. Éppen ezért minél hamarabb el kell kezdeni. Gyorsabban a támogatási rendszer alakításával lehet előrelépni, ha a vízmegtartó talajművelés felé tereljük a gazdálkodókat. A jelenlegi uniós ciklus szabályait azonban csak finomhangolni lehet. A következő ciklus támogatásait már erősebben ehhez a célhoz kötnénk.
Addig is fontos a tudás átadása, amelyben például a már említett agrárkamara hálózatának szerepe lehet. Meg kell mutatni a gazdálkodóknak, hogy a vízmegtartó művelés támogatási ösztönző nélkül is javíthatja a termésbiztonságukat. Hozzátenném, a csatornákkal és más vízügyi művekkel kapcsolatos ügyek nem tartoznak a tárcánk feladatköréhez, hozzánk a tájban történő vízmegtartás és az öntözés tartozik.
A termelők sok ágazatban gyenge alkupozícióban vannak a feldolgozókkal és a kereskedelmi láncokkal szemben. Tud tenni a tárca, hogy több jövedelem maradjon a termelőknél anélkül, hogy felülről, szabályozva nyúlna a rendszerbe?
Ennek a megoldása elsősorban a termékpálya szereplőin múlik. Több európai országban jól működik a termelők, a feldolgozók és a kereskedők együttműködése, és ehhez a jogi lehetőségek nálunk is rendelkezésre állnak.
Ha egy termékpálya szereplői olyan terméktanácsot hoznak létre, amely 25-30 százalékos piaci részesedést képvisel, közösen fogadhatnak el szabályokat, etikai kódexet és akár az árképzésre vonatkozó iránymutatásokat.
A szakminiszternek pedig lehetősége van arra, hogy a megállapodást kötelező erővel kiterjessze az egész termékpályára. Ehhez azonban először maguknak az érintetteknek kell megszervezniük az együttműködést.
A magyar termelőknek, feldolgozóknak és kereskedőknek fel kellene ismerniük, hogy közös az érdekük. Végső soron mindannyiuknak a vásárlót kell kiszolgálniuk, ehhez pedig életképes termelőkre, feldolgozókra és kereskedőkre van szükség. A termékpályán keletkező eredményt úgy kell elosztani, hogy minden szereplő működni és fejleszteni tudjon.
Miért maradtak el nálunk az ilyen jellegű együttműködések?
A magyar emberekre erősen jellemző az individualizmus, a téeszesítés után pedig szitokszóvá vált, hogy valamiben közösen működjenek. Pedig önkéntes, szabályozott együttműködés nélkül sok termékpálya nem tud jól működni. Egy-egy szereplő, még ha nagynak gondolja is magát, önmagában túl kicsi ahhoz, hogy érdemben befolyásolja az árat.
Az olasz tejágazat szereplői például a válság előtt leültek egymással, és előre megállapodtak a nyers tej felvásárlási áráról. A termelők elveszítették ugyan a haszonkulcsuk jelentős részét, de nem kerültek veszteséges helyzetbe, és biztosított volt a túlélésük. A feldolgozónak szüksége van a termelőre, a kereskedőnek a feldolgozó termékére, mindannyiuknak pedig a vevőre.
Magyarországon a szereplők gyakran egymás kárára próbálnak túlélni. Meg kell tanulnunk együttműködni. Célunk, hogy olyan szabályozási környezetet alakítsunk ki, amely ezeket az együttműködéseket ösztönzi.
