Csicskár Dávid – Horváth János Antal: Az éjjel soha nem érhet véget (Részlet a Loupe Színházi Társulás előadásából)
„A kelet-magyarországi Végend mellett öt éve zárt be az üveggyár. A település azóta süllyed: munka nincs, az alkoholisták és az öngyilkosok száma napról napra nő, aki tehette, már rég elköltözött innen. Valószínűleg senkinek nem tűnne fel, ha e szegregált helység egyik napról a másikra valóban örökre eltűnne. Egy láthatatlan erő azonban mégis felszínen tartja a falut: vasárnaponként pályára lép az itt maradtakból verbuvált focicsapat, és kilencven percre életre kel a tetszhalott közösség. A fő attrakció a közönségkedvenc csodacsatár, a kaszálók Maradonája, a falusiak messiása, a falu végén élő Lóri, akinek arany bal lábáról az egész megyében legendák szólnak. Mikor Lórit próbajátékra hívja a Fradi, családja számára egyértelművé válik: a fiú profikarrierje véget vethet nincstelenségüknek. A kitörés lehetősége ráadásul Lóri anyjának, mostohaapjának, barátnőjének és edzőjének is a megfelelő alkalom arra, hogy mentsék önmagukat, és helyrehozzák azt, amit korábban nem tudtak. Vállán az ígéret terhével Lóri felutazik a fővárosba, hogy a próbajátékot követően zsíros szerződést kapjon az ország legnagyobb klubjától, és egyetlen hétvége alatt váltsa meg családja évtizedes nyomorúságát. Vajon léteznek efféle mesék a mai Magyarországon?”
