interjú;Orbán Viktor;Heti abszurd;

- Megbűnhődte már a múlt- és jövendőmondót... – Fiktív interjú Orbán Viktorral

Heti abszurd. 

– Ön a minap terjedelmes interjút adott a Bild című német napilapnak. Tudja, hogy a 38 037 karakterből hányat vesztegetett arra, hogy Vlagyimir Putyin agresszor, aki megtámadott egy szuverén országot, és azonnal vissza kellene vonulnia a határai mögé?

– De meleg ez a kávé, a kótyomfittyét! Nos, ön biztos megszámolta.

– Egyet sem.

– Talán mert nem úgy gondolom? Ami a szívemen, az a számon. Ha nincs a számon, akkor a szívemen sincs, ahol a magyar emberek vannak. A magyar emberek alighanem nem akarták, hogy ezt mondjam.

– Ezt honnan tudja?

– Holnap jön ki a friss kutatásunk, és a jelek szerint benne lesz.

– Tudja, melyik szót mondta ki az interjúban legtöbbször?

– Ön valami számmisztikus? Vagy számháborúpárti?

– Azt, hogy „béke”. Tizennyolcszor. Olykor hármasával.

– A béke jó dolog. A háború nem jó dolog.

– Putyin háborút indított. Ha békét akar, nem tőle kellene hangosan, nap nap után követelnie?

– Magyarország nem elég erős Európában ahhoz, hogy az eseményeket a béke irányába terelje.

– Szó szerint ezt mondta a Bildnek. De nem az egyes nemzetek követelése a döntő, hanem a nyugati szövetségi államok közösségé. Amit ön megbont.

– Láthatja így, ez egy szabad ország.

– Magyarországot nem tartja elég erősnek, de a háború előtt néhány héttel mégis Moszkvában járt, és a béketárgyaló szerepében tért haza. Akkor elég erős volt?

– Az akkor volt, most meg most van. Ilyen penge matekkal sem lát különbséget?

– Az oroszok – mondta az interjúban – nem azon az alapon élik az életüket, hogy bárki meggyőzze őket bármiről. Ön mégis megpróbálta.

– A magyarok nem ijednek meg a saját árnyékuktól. A magamfajta utcai harcosok egyenesen megijesztik őket.

– Azt is mondta, hogy az orosz hatalomalapú nép, és csak egy másik nagyhatalom, az Egyesült Államok tudja őket meggyőzni bármiről. Akkor mégis meggyőzhetők?

– Attól függ, ki az elnök. Trump majd mindent elsikál.

– Mert leállítja a fegyverszállításokat, és Ukrajna térdre kényszerül?

– Az egyetlen megoldás, ha az oroszok és az amerikaiak leülnek tárgyalni, és garantálják a békét Európa számára.

– Olvastam, igen. De addig Amerika és Európa vállvetve – kivéve önt – az ukrán szuverenitás mellett van, és fegyverekkel segíti a szabadságharcot.

– Ami fenntartja a vérontást, tehát rossz. Emberéletek, ölés, gyilkolás, vér mindenütt. Ez nem jó.

– Petőfi, Kossuth, Bem – sokan adták vérüket a magyar szabadságért.

– A békéért, nem a háborúért.

– 1956-ban nem az volt a gond, hogy a Nyugat nem segítette a magyar forradalmat?

– Mi magyarok szabadságszerető nép vagyunk. Akkor sem meghalni akartunk, hanem békében élni.

– A Szovjetuniót akkor nem állította meg semmi. Ha a Nyugat most nem segítené Ukrajnát, akkor az oroszok elfoglalnák azt.

– Ön a jövőbe lát?

– Nem egyértelmű?

– A magyarok akarata egyértelmű, a szankciós infláció egyértelmű. Ez nem az.

– Ha ön nem az oroszoknak szurkol, nem vitatja az ukrán nemzet szabadságharcához való jogát, ugyanakkor elképzelhetetlennek tartja az ukrán diadalt, akkor úgy látja, hogy az oroszok nyerik a háborút?

– Veszíteni biztos nem fognak.

– Tehát nyernek?

– Szavakon lovagol. Okos ember lovon lovagol. A szavak másra valók.

– Mondjuk igazmon­dásra?

– Béke kell. És akkor akkor mindenki nyer.

– A magyaroknak vannak tapasztalataik a szovjet-orosz ideiglenes állomásozásról. Nem fél attól, hogy egy terroristákkal és diktátorokkal szövetkező szomszéd közelebb hozná önökhöz a békétlenséget? És ha a magyar NATO-tagságban veszélyt látna, önök sem lennének biztonságban.

– Ne szaladjunk ennyire előre. Arra ráérünk még.

– Putyin egész Közép-Európából eltanácsolná a NATO-t. Ez nem hangzik jól.

– Ez a pite is de meleg!

– Az orosz vezetés kedvére való politikát folytat?

– Nem vagyok orosz állampolgár, és a kérdés jelenleg nem is szerepel a napirenden.

– A politika mégiscsak értékválasztásról szól, nem?

– Az értékhez elég jól értünk.

– Az Európai Unió szerint választják is szatyorszám.

– Nem minden szatyor, aminek két füle van. És nem minden ló, ami megbotlik.

– Európának – mondta – ki kell állnia olyan értékek mellett, mint a női egyenjogúság vagy az antiszemitizmus elleni harc, amit migránsok fenyegetnek. Ehhez képest önök nem írják alá az isztambuli egyezményt, és sokak szerint szülőgépnek tekintik a nőket.

– Tévednek. Hiszen milyen jól sütnek-főznek is!

– És mit is mondott akkor, amikor Demeter Szilárd kulturális tótumfaktum Európát Soros György gázkamrájaként írta le, mert szerinte önök az új zsidók, Soros meg a liberális Führer?

– Mit mondtam?

Semmit.

– Irodalmi munkásságokkal nem foglalkozom. Ahogy pénzügyekkel, tőzsdei portfóliókkal, bányákkal, szőlőkkel, kül- és belterületi földekkel, alcsútdobozi uradalmakkal sem. Nincs nekem se időm, se kedvem ehhez.

– A hátországa mostanság folyékonyan „németezik”, és önnek sem kell a szomszédba menni ezért. Miközben a GDP-jük két százalékát hozzák az autógyártók.

– Hozzák? Viszik? Mikor melyik. És menthetetlenül bevándorlóországgá váltak.

– Ahogy önök szerint Ausztria is. Bécs – ahová a CEU-t száműzték – ismét a legélhetőbb város lett.

– Nem olvastam. Se a Sport, se az M1 nem hozta.

– Egyetért vele, hogy a 2022-es választás előtt nem hívtak ellenzékit a köztévébe? Ilyen országot akart 1989-ben? Mintha még mindig itt lennének az oroszok.

– Tudnék róla. Én küldtem haza őket.

– Nem azért, mondta 2007 körül, hogy visszajöjjenek az ablakon.

– Európában vagyunk ezer éve. Van nekünk ajtónk is.

– Kétszer is megkerülte a Bild kérdését, hogy adna-e menedékjogot Prigozsinnak.

– Harmadszor is menni fog: nincs ilyen kérdés az asztalon.

– De én most feltettem, ha nem is az asztalra.

– Na, ugye!

– Azt mondta, eddig – történelmi horizontból tekintve – az összes álláspontja később helyesnek bizonyult: a berlini fal leomlását és a migrációt említette. Miközben kizárták a legnagyobb konzervatív EP-frakcióból, a fideszesek a mai napig nem találtak politikai közösséget. Ez elég ciki.

– A Néppártnak biztos az.

– Legnagyobb V4-szövetségese, Morawiecki lengyel kormányfő elkötelezetten áll Ukrajna mellett. A szerb Vučićnál is rezeg a léc.

– Nyugtával dicsérjük.

– Mellélőtt az összes szélsőjobboldalival, Trumppal, Salvinivel, Bolsonaróval, Le Pennel.

– A meccset a végén fújják le. Addig játék van.

– És kemény cselezés, sunyi belemenés.

– Ön is szereti a focit?

– Azt állította, azért nem hívja fel Putyint, mert önök komoly emberek, és ha nincs ajánlatuk, elképzelésük, akkor nem beszélgetnek. Ön békét követel, Putyin háborút hozott, magyarokat is öl. Ez így nem elég erős?

– De, ez így elég erős.

– A nyugati országok befejezték az üzletelést Putyinnal. Háborús bűnösnek tartják. Ön nem tartja annak, és tovább üzletel vele. Volna akkora háborús bűn, amit már az ön propagandája sem tudna megmagyarázni a választóinak, és a mostaninál is nyomorultabb lenne az orosz kapcsolat fenntartása?

– Alábecsül. Egy nagy csája tea, esetleg? Vagy nem kér egy iszonyatosan meleg pitét? Új a szakácsunk...

Neked a Fidesz mondja meg, hogy mi lesz… – adja meg magát a Neurotic (nomen est omen) dala (Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy...), amely így már a magyar politika színpadának tragikomédiáját mutatja be. Még pontosabban: neked a Fidesz mondja meg, hogy ki vagy. A magyar kormánypártok lassan másfél évtizede vették át az ellenzéki pártok márkázását. Pénzük, ötletük, gátlástalanságuk töméntelen. Bohóc, rezsiemelő, kerítésbontó, gendererőltető s újabban háborúpárti is volt már a baloldal, és amíg elég sokan hiszik el ezeket, addig a Fidesz menthetetlenül piacvezető marad, portékájának pállottságától és a vásárlók idegenkedésétől függetlenül. Mert „nincs alternatíva”. Illetve ami van, az két óvodás átműtése között hidegvágóval nyitna utat a terroristahordák előtt, hogy napnyugtával háborúval dicsérhesse a napot, és a fiainkból sorozott regrutákat bevagonírozhassa a kelet-ukrajnai frontra. Az efféle politikai Pinokkiók a mosóporok piacán seperc alatt válnának földfutóvá, és az efféle valóságfüggetlen szervezetek (lásd még: nemzet) alanyi jogon süllyednek el. Hátha segít váratlanul ez a konzumanalógia.