„A Tisza számára nagyobb politikai kockázata lenne, ha nem érne el Orbán Viktorig az elszámoltatás”

Április 12-én volt a választás, július elején talán már látszik valami abból, hogyan sikerült feldolgoznia a Fidesznek vereséget, és abból is, hogyan viseli a Tisza a több mint kétharmados győzelmet. Kezdjük a Fidesszel.

A vereséget azért lényegesen nehezebb feldolgozni, mint a győzelmet. A Fidesznél különböző irányok jelentek meg. Az egyik ilyen irány, hogy „térjünk vissza a polgári Magyarországhoz”, ami abból a felismerésből fakad, hogy a Fidesz elveszítette a középosztályt. Társadalomkutató kollégáim is sokat beszéltek arról, hogy nem egyszerűen csak a középréteg, hanem a vidéki középosztály volt az, amely átpártolt a Tiszához. És van a másik irány, ami Orbán Viktortól, vagy még inkább Orbán Balázstól jön, és a korábbi agendát akarja folytatni: küzdelem a gender, a pride, a woke ideológia ellen, kiegészítve ukránellenes panelekkel.

Csakhogy a választáson jól látszott, hogy az erre épülő propaganda nem jött be, ilyen alapon nehéz lesz újraépíteni a polgári közepet. Ez már nem az a fajta fideszes polgári világ, ami a kilencvenes évek végén vagy a kétezres években még létezett. A Fidesznek nem sikerült az sem, amit viszont a Tisza megvalósított a Tisza Szigetekkel. A Harcosok Klubja vagy a Digitális Polgári Körök révén nem jött létre olyan organikus társadalmi aktivitás, amire a kampány idején a terepmunkában és a közösségi médiában nagy szükség lett volna.

Ne feledkezzünk el a fideszes innováció új termékéről, a Védvonalról.

Ehhez kapcsolódik, hogy a Fidesz állítása szerint a tiszás vagyonvisszaszerzési hivatal maga az ÁVH, Magyar Péter önkényuralom kiépítésébe kezdett. Ezzel csupán az a gond, hogy közben terítékre kerülnek a Fidesz korrupciós ügyei. Itt vannak a Nemzeti Kulturális Alap támogatásai, vagy az ukrán aranykonvoj lefoglalásának esete. Mit is akar megvédeni a Védvonal? A mutyit? A közpénzek átcsatornázását a kampányba? Jogsértő intézkedéseket?

Orbán Viktor deklaráltan a szélsőjobboldal felől indulva szeretné megerősíteni a fideszes jobboldalt. Mi lehet ennek a kifutása?

Meggyőződésem, hogy Orbán komolyan veszi, amit a Fidesz-kongresszusához időzített röpiratában leírt: elhiszi, hogy kormányát Soros, Brüsszel, Ukrajna és a multinacionális cégek hálózata buktatta meg. Ebből kiindulva gondolja úgy, hogy a szélsőjobboldali radikalizmus közreműködésével kell kiépíteni egy elkötelezett bázist, ha ez megvan, akkor lehet majd újra elindulni középre. Nem tudom, mennyire lehet sikeres az Orbán-féle stratégia, hiszen a Fidesz már a kampányban kiment a szélre.

Akkor mi ebben a ráció?

Orbán Viktor folyamatosan arra vár, hogy megtörténjen Európában a patrióták áttörése, ami az Egyesült Államokban már bekövetkezett. Úgy tűnik, ettől remél olyan politikai változásokat, amelyek a hazai erőviszonyokra is kihatnak. Előhírnöknek saját magát tartja. Magyarországon volt ugyan egy kormányváltás, de a patrióta pártcsaláddal együttműködve a Fidesz visszavághat, a Tiszával elégedetlen szavazókat begyűjtve visszatérhet a hatalomba. Szerintem valami ilyesmi lehet Orbán elképzelése. Ez nagyon különbözik a másik iránytól, amely szerint a Fidesznek vissza kell szereznie a középosztályt és azt a polgári szellemiséget, ami most a Tiszát erősíti.

Természetes dolog, hogy választási vereség után egy pártban felerősödnek a kritikus hangok. Azok a bírálatok, amelyeket Ferencz Orsolya és például Navracsics Tibor megfogalmaznak a Fideszben, még a kezelhető tartományban mozognak, vagy mélyebb törésvonalakat jeleznek, és akár pártszakadáshoz is vezethetnek?

A kritikus hangok valószínűleg korábban is léteztek, csak nem manifesztálódtak úgy, mint a választás után. A kampányban a Fidesz morális tartásának elvesztését látták sokan, és mivel ez kudarchoz vezetett, most szeretnék visszaépíteni az erkölcsi magaslatot. Akkor lehet igazi törésvonalról beszélni, ha az ellenvélemények nemcsak elszórtan jelennek meg, hanem valamilyen formában intézményesednek. Ellentét alakulhat ki a parlamenti frakció és a régi pártvezetés között is. A frakciónak az Országgyűlési munka során bizonyos mértékig konstruktív szerepet kell betöltenie, szakpolitikai kérdésekben kell állást foglalnia. Ez másfajta pozíció, mint amit Orbán Viktor kintről és kicsit felülről betölt. Ráadásul a frakciónak vannak erőforrásai. Az is kérdés, hogy hol vannak az elmúlt tizenhat évben felhalmozott pénzek. Mi más lett volna az értelme a „nemzeti tőkésosztály” felduzzasztásának, ha nem az, hogy a Fidesz akár ellenzékből is fenntartsa a saját médiáját? Ehhez képest a fideszes sajtót láthatóan nem finanszírozzák tovább.

Jó döntés volt Orbán Viktor részéről, hogy nem ült be a parlamentbe?

Annyiból igen, hogy nincs jelen, amikor Magyar Péter ráolvassa a Fidesz-frakció tagjaira a bűneiket. Ha Orbán nem menne be a parlamentbe, akkor azzal támadnák, hogy nem jár be a munkahelyére. A kívülmaradásának viszont az a veszélye, hogy elveszíti a kontrollt a frakció fölött. Az eredeti kérdésre, hogyan sikerült feldolgoznia a Fidesznek a vereséget, röviden összefoglalva azt tudom mondani: a párt kongresszusát követve sem támadt olyan érzése az embernek, hogy a Fideszben gyökeres változások indultak volna el. Nem látni azt sem, hogy a Fidesz foglalkozna a megmaradt szavazóival. Orbán Viktor mostanában nem figyel arra, hogy a különböző irányzatokat egybeterelve alkalmazza az „egy a tábor, egy a zászló” elvet. Mintha nem is tartaná fontosnak. Amikor a Vadhajtásokat igeforrásnak nevezte, sok fideszesnél igencsak kiverte a biztosítékot.

Mi a helyzet a Tiszával?

A Tisza pártnak felmérések szerint a parlamenti választás után mintegy másfélszer annyi szavazója lett, mint ahányan ténylegesen szavaztak rá. Ez is jelzi, hogy valóban rendszerváltó pillanatban vagyunk, most lehet felvállalni olyan döntéseket, amelyek máskor népszerűtlenek lennének. Magyar Péter ígérete az volt, hogy a Tisza győzelmével nemzeti konszenzus jön létre, megszűnik a pártoskodás és viszálykodás, ami veszélybe sodorhatja Magyarország jövőjét. Egyébként a Fidesznek is ez volt az ígérete 2010-ben, a maga rendszerváltásakor a Nemzeti Együttműködés Rendszerével. A konfliktusok kiiktatása azonban a politika kiiktatását is jelenti. A politikában mindig vannak konfliktusok. Ha ezekről nem veszünk tudomást, akkor elvesszük a lehetőségét annak is, hogy másfajta érdekek és értékek kifejeződésre jussanak. Ez pedig utat nyithat az önkény felé.

A köztársasági elnök elmozdítását mennyiben tartja önkényes lépésnek?

A Tiszának most nagyon erős támogatottsága van, de Sulyok Tamás ügyében nem látszik az, hogy ezt a nagyon erős támogatottságot Magyar Péter hogyan tervezte felhasználni az államfő eltávolítása érdekében. A köztársasági elnök esetében kicsit rögtönzöttnek tűnik az úgynevezett Tisztítótűz műveletet. Persze, lehet azzal érvelni: nem megengedhető, hogy a helyükön maradjanak azok, akik elit pozíciókat betöltve segítettek fenntartani az Orbán-rezsimet. A Fidesz rajtuk keresztül tudta elfoglalni az intézményeket. Most nagy hirtelen beindultak azok az adóhatósági, ügyészségi vagy rendőrségi vizsgálatok, amelyeket eddig a vezető pozícióban lévő emberek lefojtottak. Hogyan lehet leváltani azokat, akiket azért raktak oda, hogy fenntartsák az Orbán-rezsimet?

Jó, hogy felteszi a kérdést. De mi a válasz?

A Tiszának az a válasza, hogy akár a jogállamiságot megkérdőjelező eszközöket is lehet használni. Itthon és külföldön széles körben egyetértés volt abban, hogy nem demokratikus rendszerben éltünk. Ha egyszer így van, akkor hogyan lehetne más módon demokratikus átmenetet létrehozni? Nem ugyanaz a helyzet, mint 1989-ben, amikor az előző rendszer együttműködő volt. Ma nem ez történik, a Fidesz nem együttműködő. A rendszerváltásnak a lényege éppen az, hogy megszabadítsa az országot a fideszes mélyállamtól. Sulyok Tamás ennek a fideszes mélyállamnak a része volt.

Nem mellékes, hogy az elszámoltatás eléri-e Orbán Viktort. A Tisza szempontjából mi jelent nagyobb politikai kockázatot: az, ha eléri, vagy az, ha nem?

A Tisza számára annak lenne nagyobb politikai kockázata, ha nem érne el Orbán Viktorig az elszámoltatás. Lehetett tudni, hogy a Fidesz rendszerében mennyire központosított a politikai döntéshozatal. Ha eljárás indul Orbánnal szemben, az nem lenne rossz a Tiszának. Nem alakulna ki olyan látszat, hogy Orbán Viktor személyében egy „tisztességes és feddhetetlen” politikust akarnak meghurcolni. A Fidesznek nincs olyan széles bázisa, hogy erős társadalmi ellenállástól kellene tartani. Éppen annak lenne komoly politikai kockázata, ha valamiért elakadna az elszámoltatás folyamata.

Látja-e már körvonalazódni, hogy milyen kormányzás várható a Tiszától?

Magyar Péter dominanciája nem fog változni, a miniszterelnök eddigi parlamenti szereplése legalábbis ezt mutatja. Annak ellenére is így van, hogy sok olyan embert igazolt le maga köré, aki tekintélyes szakmai múlttal rendelkezik, autonóm személynek tekinthető. A konszenzust megjelenítő nemzeti szimbólumok használata is meg fog maradni: ha van valamilyen történelmi előképe a kormánynak, akkor leginkább a Kiegyezés időszaka az. Megmarad az előző rezsim képviselőivel szemben alkalmazott konfrontatív hangnem is. Érdekes kérdés, hogy ősszel, amikor elkezdődik az alkotmányozási folyamat, a Tisza hogyan fogja bevonni a parlamenti ellenzéki pártokat, a Fideszt és a Mi Hazánkat. Ha ez nem történik meg, akkor ennek ellensúlyozására Magyar Péter valószínűleg a társadalmi részvételt igyekszik erősíteni majd.