- Orbán Viktor elképzelni se szeretné, mi történne akkor, ha Oroszország elveszíti a háborút

Orbán Viktor elképzelni se szeretné, mi történne akkor, ha Oroszország elveszítené a háborút – derül ki a kormányfő által a Weltwoche című svájci lapnak adott, csütörtökön megjelent interjúból, amelyet az MTI ismertetett.

A kérdésre, Magyarország miként viseli a háborút, Orbán megismételte a kormányzati propagandamantrát, miszerint „minket leginkább az Oroszország elleni uniós szankciók sújtanak, amelyek felhajtották az olaj és a gáz árát”. A probléma csak az, hogy a „lakossági piaci gázár” több mint két hónapja, december közepe óta tartósan meghaladja az irányadó tőzsdei értéket, a kormány azonban ígérete ellenére nem hozza a kettőt egy szintre.

Felhívta a figyelmet arra, „Ukrajna a szomszédunk, ahol magyarok is élnek. Katonának hívják be őket, és százával halnak meg a fronton”.

– Imádkozunk és bízunk a Jóistenben, hogy felismerésre készteti a háborúzó feleket. Folyamatos nyomás nehezedik ránk. Háborúba akarnak minket kényszeríteni, és nem válogatnak az eszközökben. Eddig sikerült ellenállnunk. Ez ad nekem reményt. Magyarország politikai vezetése elég erős ahhoz, hogy hazánkat távol tartsa a háborútól. Ezt kellő alázattal, ugyanakkor magabiztosan állítom – mondta Orbán, azt is kiemelve, „a keresztény tanítást a politikában is érvényesnek tartja”.

A kormányfő szerint „ma Európa kivonult a vitából”. – A Brüsszelben hozott döntésekben gyakrabban ismerem fel az amerikai érdekeket, mint az európaiakat – fűzte hozzá, arra is kitérve, hogy az Európában zajló háborúban „ma az amerikaiaké az utolsó szó”.

Úgy folytatta: – Sem érzelmileg, sem intellektuálisan nem ismerünk európai identitást” (igaz). Megfogalmazása szerint „ha komolyan, tabuk nélkül folytattuk volna a vitát Európa jövőjéről (...), akkor valószínűleg már a háború elején szilárd énképünk lett volna”. A miniszterelnök egyúttal „balszerencsének” nevezte, hogy Donald Trump elvesztette az amerikai elnökválasztást, mivel ha a korábbi, republikánus elnök nyerte volna meg a választást, „nem került volna sor háborúra”. Orbán Viktor ezen a ponton azt is megjegyezte, hogy a német kormányváltás is „megtette a magáét”.

Érdemes megjegyezni, hogy Trump a háború kirobbanását követően „zseniális tettnek” minősítette az offenzíva megindítását, majd nem sokkal később megváltoztatta a véleményét, és atomcsapással fenyegette meg Oroszországot. Orbán ráadásul az interjú későbbi részében arról is beszél, hogy „az amerikaiak fontos leszerelési szerződéseket mondtak fel”. Arról azonban már mélyen hallgat, hogy az INF-szerződésből Trump hivatali ideje alatt lépett ki az Egyesült Államok, Putyin pedig pont ezt emelte ki az orosz törvényhozás két házának képviselői és az orosz elit egyéb tagjai előtt elmondott beszédében annak „bizonyítékaként”, hogy „az Egyesült Államok egyoldalúan felrúgta a globális békét fenntartó alapvető megállapodásokat”.

Orbán szerint „Európa gyengeségének” mélyebb oka „az Európai Unióban keresendő, mert szétzilálja a nemzetállamokat anélkül, hogy bármi működőképes dolgot helyezne a helyükre”.

A miniszterelnök megismételte a háború kimeneteléről szóló kijelentését, miszerint „senki sem nyerheti meg”. „Az ukránokkal szemben egy 140 millió lakosú atomhatalom áll, az oroszokkal szemben az egész NATO. Ez teszi a dolgot olyan veszélyessé. Patthelyzet van, ami könnyen világháborúvá fajulhat” – mutatott rá.

Orbán felidézte: két héttel a háború kitörése előtt, amikor Moszkvában utolsó alkalommal találkozott Putyinnal, az orosz elnök azt mondta neki, hogy Magyarország NATO-tagsága nem probléma, csak Ukrajnáé és Grúziáé. Igaz, itt is hallgat arról, hogy a háborút megelőző béketárgyalások azután szakadtak félbe, hogy az orosz fél előállt azzal a követeléssel, hogy

"Putyin problémája – ezt mondta nekem – a Romániában és Lengyelországban már létrehozott amerikai rakétabázisok, valamint a NATO esetleges ukrajnai és grúziai terjeszkedése azért, hogy ott fegyvereket állomásoztassanak. Ráadásul az amerikaiak fontos leszerelési szerződéseket mondtak fel. Ezért nem tudott Putyin többé nyugodtan aludni éjszaka" – mondta Orbán Viktor.

Megjegyezte, megérti, amit Putyin mondott, de nem fogadja el, amit tett.

Kár, hogy a tavalyi háború kitörését követően egyáltalán nem volt ilyen közlékeny a magyar sajtóval azzal kapcsolatban, hogy miről beszélt nem sokkal az invázió megindítását megelőzően az orosz elnökkel. Igaz, mostanában Szijjártó Péter is hasonlóan cselekedett, aki a magyarokat „nacionalista, egoista kuláknépnek” minősítő (és az 1956-os forradalmat „náci lázadásnak” beállító) RIA Novosztyi orosz hírügynökséghez rohant árulkodni egyebek között arról, hogy Putyin-közeli oligarchákat akarnak levetetni az uniós szankciós listáról, és eldicsekedett azzal is, hogy megakadályozták egy orosz miniszter felvételét reá.

A magyar kormányfő az interjúban kifejtette azt is, hogy „Oroszország egy másik civilizáció”, ahol az európai politikai normák nem működnek. „Nem számít, hogy ez nekünk tetszik-e vagy sem” – jegyezte meg a nyugati politikával szemben kérlelhetetlenül kritikus magyar kormányfő. Hozzátette: „meg kell találnunk a módját annak, hogy együtt tudjunk élni egy olyan nagy, veszélyes hatalommal, mint a szomszédunkban lévő Oroszország” (Az '56-os forradalmárok pedig forognak a sírjukban – a szerk.).

Orbán Viktor közölte: „elképzelni sem szeretné, hogy mi történik akkor, ha Oroszország elveszíti a háborút”. „Oroszország egy atomhatalom. Ez egy geopolitikai sokk lenne, egy globális méretű, potenciálisan pusztító földrengés, sokkal rosszabb, mint Jugoszlávia összeomlása. Maga a tény, hogy Nyugaton most könnyedén veszik az ilyen forgatókönyveket, az a valóságtól való nyugtalanító, sőt ijesztő távolságtartásról, a saját politikában rejlő kockázatok iránti vakságról tanúskodik” – hangsúlyozta a propagandát a miniszterelnök.

A kormányfő azt mondta, hogy Európának képesnek kell lennie megvédeni magát. „Egy európai NATO lenne a megoldás. Ezt már 2012-ben javasoltam” – emlékeztetett.

A béketeremtésről szólva közölte, hogy „a béke a szívben kezdődik, el kell érnie a fejet, amely aztán a kezet vezeti”. „Ez a sorrend: kívánni kell a békét, aztán akarni kell, majd meg kell teremteni. Ma már hiányzik az akarat, legalábbis Nyugaton” – fűzte hozzá, majd arról beszélt, hogy a „kínaiak, az indiaiak, az arabok (!), a törökök, a brazilok békét akarnak”.

Az Egyesült Államokkal kapcsolatban úgy „fogalmazott”, „amikor Washingtonban a demokraták vannak hatalmon, mi fedezékbe menekülünk. Mindig meg akarnak változtatni minket, akárcsak a brüsszeli politikusok. Elő akarják írni nekünk, hogyan kezeljük a migrációt és hogyan tanítsuk a gyerekeinket. Ez tiszteletlenség” – fogalmazott.

Orbán Viktor azt mondta, hogy (a Capitolium ostroma miatt vizsgálat alatt álló) Donald Trump nem a világ utolsó reménye a békére, „de ő egy remény”. A miniszterelnök álláspontja szerint Donald Trumpnak „valószínűleg néhány hét alatt sikerülne a béketeremtés”.

A miniszterelnök beszélgetőpartnerének azon kijelentéseire, miszerint „a globalizáció és szabadkereskedelem minden évben a davosi Világgazdasági Fórumon találkozó prédikátorainak” új evangéliuma van (?): „a globalizációs visszarendeződés”, amelyben „mi vagyunk a jók, ők a rosszak”. Orbán Viktor rögzítette, hogy „ez komoly veszélyt jelent Magyarország számára”. „Exportorientált ország vagyunk. A bruttó hazai termékünk 85 százaléka exportból származik. Fontos kulturális és gazdasági kapcsolataink vannak Keleten. A visszarendeződés végzetes lenne Magyarország számára. De szerintem Németország számára is” – mondta.

Újságírói felvetésre, hogy mit tenne a magyar miniszterelnök, ha egy napra „az EU diktátora” lenne, mint ahogy az Európai Bizottság volt elnöke, Jean-Claude Juncker nevezte őt, Orbán Viktor úgy felelt: – Azt tenném, amit Juncker úr is szívesen tett: berúgnék. Szerencsére nincs ilyen lehetőség.

Majd úgy folytatta, hogy létezik egy Edmund Stoiber volt bajor miniszterelnök által jegyzett jó kézikönyv, amiben Stoiber leírja, miként lehetne az EU-t újjászervezni a szubszidiaritás alapján. „Nem a tudás hiányzik, hanem a szándék” – mondta Orbán Viktor, és annak szükségessége mellet érvelt, hogy „minden olyan hatáskört, amit az EU a tagállamok felhatalmazása nélkül magának tulajdonított, vissza kell adni a tagállamoknak”. Kár, hogy a miniszterelnök elfelejti, hogy nem Magyarországon, hanem Európában van, ahol Magyarország egyedül maradt az álláspontjával.