Indokolt-e Lázár Jánossal szemben a fair play?

Nem mondhatjuk, hogy Lázár Jánost megdicsérték a cigánysággal kapcsolatos, kisebbséget, de mit kisebbséget, embereket megalázó fejtegetése miatt. Még bocsánatot is kellett kérnie a szörnyű nyomás alatt. A furcsa az, hogy ezt sokan el is fogadták. És nem csak a kormánypárt táborában. Több ellenzéki, a demokratikus oldalról elhangzott értékelésben is hallottuk, hogy a miniszter természetesen nagy politikai hibát követett el, komoly következményei lehetnek a kampányban, de ez valószínűleg csak elszólás volt, meggondolatlanság, Lázár hajlamos az efféle csapongó belehevülésre. Vajon mi táplálja ezt a fair play szellemet?

Hogy lehet itt egyáltalán óvatlan, meggondolatlan kijelentésről beszélni? Biztos unalmas századszor is szembesülni a szöveggel, álljon itt még egyszer: „Ha migránsok nincsenek, és valakinek takarítani kell az InterCityn a mosdót – mert oda egyébként a magyar választópolgárok nem olyan nagy lendülettel jelentkeznek, hogy másnak a szaros mosdóját takarítsák –, akkor föl kell tárni a belső tartalékokat. És a belső tartalék az a magyarországi cigányságot jelenti.”

Akárhonnan nézzük is, bármilyen nyelvi analízist vetünk is be, ez nem valami szerencsétlen félrefogalmazás, hanyag szóhasználat, hanem egy felépített kijelentés. Egyértelmű közlés. A magyar választópolgárok már nem nagyon akarnak vécét pucolni (az intonáció aláhúzza, hogy ez végül is érthető, túl vannak ezen a szinten - de hagyjuk most az intonációk képlékeny jelentésvilágát), de vécét pucolni muszáj, megoldjuk, nincs hozzá szükség migránsokra, ott a cigányság (ami azt is sugallja, hogy a romák semmilyen munkát nem végeznek - de hagyjuk a sugallatokat). Ez egy kisebbség, társadalmi csoport súlyos, rasszista szintű megbélyegzése. Összeegyeztethetetlen a polgári demokrácia kereteivel. Ha egy állami tisztviselő, főleg, ha egy miniszter ilyen kijelentést tesz, annak le kell mondania, vagy le kell mondatni. Ez a megfelelő bocsánatkérés. Nem lehet elintézni annyival, hogy bocsi, nem úgy gondoltam. 

Elgondolkoztató, hogy miért kezelik elnézően magukat demokratának, kormánykritikusnak tartó szakértők, egykori politikusok Lázár János mondatait. A tartalmát persze elítélik, de inkább a politikai hibát  hangsúlyozzák (jaj, mégsem lehet kampányidőszakban ilyeneket mondani), vagy éppen komolyan keresik a pragmatikus célt (a szélsőjobb megszólítása szavazatokért). Ezzel együtt hajlamosak egészében szerencsétlen szónoki túlhevülésként tekinteni a dologra. Lázár János biztos nem gondolta ezt szó szerint komolyan.

Mi ez? Fair play? Úri nagyvonalúság? És ami igazán fontos: Kivel szemben?! Mivel bizonyította Lázár János, hogy ő egy korrekt politikus? Nincs benne ő is nyakig a Fidesz mocskos vádaskodásaiban? Elfelejtjük, mit művelt a kormánypárt Tarr Zoltán teljesen ártalmatlan kijelentésével, hogy nálunk most nem lehet beszélgetni fontos témákról, köztük adópolitikáról? Felépítettek rá egy teljes hazugságnarratívát adóemelésekről, titkos programokról, brüsszeli ügynökhálózatról. Volt valaki a propagandagépezetben, aki csóválta volna a fejét, hogy ugyan már gyerekek, ne csináljunk már ebből akkora drámát, csak egy rosszul megfogalmazott félmondat volt az egész? 

Nem volt. Sosem volt, semmivel, senkivel kapcsolatban. Akkor minek a megértés, a kímélet egy egyértelműen rasszista üzenettel és a harsogójával szemben?