USA;Magyarország;infláció;Orbán Viktor;kapcsolatok;Kossuth Rádió;árháború;orosz-ukrán háború;

Orbán Viktor: Az Egyesült Államok olyan barátunk, aki háborús szövetségbe akar minket préselni

A miniszterelnök néhol korábbi megnyilvánulásainak is ellentmondva (talán a szankciók hatására) békülékenyebb hangnemet ütött meg Washingtonnal szemben, de persze futotta egy kis háborúpártiságról szóló vádaskodásra, illetve odaszúrt a demokratáknak is.

A mindenről is plakátokon keresztül kommunikáló Orbán-kormány oroszokat „hazazavaró” miniszterelnöke szerint szokatlan, hogy az amerikai véleményképviseletet utcai plakátokon („Ruszkik, haza!”) keresztül valósítja meg az amerikai nagykövetség. Az általa keresztény országnak nevezett Amerikánál „biztonságosabb hely nincs a világon”. A szegényített urántartalmú fegyverekről (inkább, az orosz erők Csernobil és Zaporizzsja Atomerőmű körüli kavarásáról már kevésbé) Csernobil jut eszébe. Az infláció 0,2 százalékpontos csökkenését „biztatónak” nevezte, májusban vagy júniusban számít határozott esésre. A boltok közötti árháborút jónak nevezte, szóba is hozta az árfigyelő rendszer felállítását.

Az Egyesült Államok olyan barátunk, aki háborús szövetségbe akar minket préselni – ez a kissé ellentmondásos nyilatkozat hangzott el Orbán Viktor részéről a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország című műsorában.

A beszélgetés elején a műsorvezető szóba hozta az amerikai nagykövetség által indított „Ruszkik haza!”-plakátkampányt, továbbá az orosz kémtevékenységekkel vádolt Nemzetközi Beruházási Bank (IIB) elleni amerikai szankciókat is.

Orbán Viktor ezzel kapcsolatban az elején leszögezte, nem Magyarországgal szembeni szankciókról van szó. Majd úgy folytatta,

„sosem értettünk egyet a szankciókkal, de nem vitatjuk el senkinek a jogát, így az Egyesült Államokét sem, hogyha úgy látja jónak, akkor szankciókat vessen ki, ezeket mi tudomásul vesszük, és betartjuk”.

Szerinte a „kémbanknak” komoly szerepe lehetett volna a közép-európai gazdaságok fejlesztésében, de a lehetőségei a háború óta szűkültek, az amerikaiak pedig valójában „tönkretették” a működését ezekkel a büntetőintézkedésekkel. A magyar kabinet ezután úgy döntött, a részvétel értelmetlenné vált, ezért döntöttek a kilépésről.

A kérdésre, hogyan befolyásolják ezek a magyar–amerikai viszonyt, egyből leszögezte, hogy „jó viszonyunk van az amerikaiakkal, életünkben talán egyszer üzentük nekik hadat”, igaz, ez utóbbival kapcsolatban megjegyezte, hogy nem éppen nevezné sikeres diplomáciai akciónak. Sőt, állítása szerint inkább az ellenkezőjét csináltuk,

„Megpróbáltunk a lehető legszorosabb baráti együttműködést kialakítani az Egyesült Államokkal. Ezt sikeresen is tettük. Tehát Amerika, az Egyesült Államok a barátunk. És egy fontos szövetségesünk is. Elsősorban katonapolitikai szempontból, hiszen egy közös katonai védelmi szövetségnek vagyunk a tagjai. Van azonban filozófiai hasonlóság is, alapvető hitek egyeznek, „mi is azt gondoljuk, hogy ahhoz, hogy az emberek békében és jólétben éljenek, ahhoz szabadságra és piacgazdaságra van szükség (!).”

Hozzátette, az Egyesült Államok egy keresztény ország is, ahogyan Magyarország is (sőt, mint mondta, kereszténység nélkül nem lenne Magyarország sem), ez is közel hoz minket egymáshoz.

A jó kapcsolat jegyében megemlítette a magyar–amerikai gazdasági kapcsolatokat is, amelyek szerinte egy sikertörténet képét mutatják. – Nem emlékszem, hogy valaha is lett volna annyi beruházás Magyarországon, mint amennyi amerikai cég ma itt dolgozik. Nem emlékszem, hogy valaha is adtak volna ennyi magyar embernek munkát amerikai cégek, mint most, és járultak volna hozzá a kivitelünkhöz, a termékeink kiviteléhez olyan mértékben, mint most. Az a helyzet, hogy minden adott ahhoz, hogy jó és baráti kapcsolataink legyenek – fogalmazott.

Felhívta a figyelmet azonban arra, hogy az Egyesült Államok „nem egységes”, és megfogalmazása szerint nem érdemes eltagadni, hogy „ha demokrata elnök van a Fehér Házban, akkor a kapcsolataink nehezebbek, hogyha republikánus elnök van, akkor könnyebbek”, mégis, „nem a mi dolgunk, hogy válogassunk az amerikai politikai élet szereplői között”. „Az amerikai nép majd eldönti, hogy kinek adja oda a főhatalmat, mi pedig azzal a kormánnyal működünk együtt, amelyet az amerikai nép megválaszt”. Ezután azonban egy kicsit a jelenlegi amerikai nagykövetnek is odaszúrva megállapította, hogy az Egyesült Államokban „tipikusan politikai kinevezettek” a nagykövetek.

A mindenről is plakátokon keresztül kommunikáló Orbán-kormány oroszokat „hazazavaró” miniszterelnöke ezután szokatlannak minősítette, hogy az amerikai véleményképviseletet utcai plakátokon („Ruszkik, haza!”) keresztül valósítja meg az amerikai nagykövetség.

Persze, azért nem feledkezett meg teljesen a múltjáról, mint mondta, személyesen is elég jól emlékszik arra, hogyan is történt, amikor „hazaküldtük az oroszokat”. Ezután sietve hozzátette, nemrég látta a hírt, hogy nemrég halt meg az utolsó orosz katona, aki elhagyta Magyarországot, „Isten nyugosztalja”. – Tehát mi ezt a dolgot elrendeztük, a magyarokat nem kell emlékeztetni a saját történelmükre, és végképp nem kell biztatni arra, hogy mindenkivel szemben, így Oroszországgal szemben különösen is figyelni kell a biztonságunkra – fogalmazott a cári Oroszország és a sztálini Szovjetunió örökségét egyaránt feléleszteni hivatott jelenlegi orosz vezetéssel szemben kifejezetten elnéző magyar kormány vezetője.

A háborúval kapcsolatban (Vlagyimir Putyin orosz elnök és vezetése felelősségét továbbra sem firtatva) egyenesen úgy nyilatkozott, „a háború legfőbb támogatói az amerikaiak, egész pontosan az Amerikai Egyesült Államok”. Hozzátette azonban,

Nyilvánvaló, hogy teljesen különböző módon gondolkodunk a háborúról, de az én véleményem az, hogy az amerikai–magyar barátságnak ezt a véleménykülönbséget ki kell bírnia.

Ezután lényegében arról beszélt, hogy az Egyesült Államokban, „amelynél biztonságosabb hely nincs”, nem tudják úgy érzékelni a háborút, mint a Kárpát-medencében, Budapestről, Sepsiszentgyörgyről, Kassáról vagy Beregszászról nézve. Ismét úgy beszélt, mintha Ukrajna csak Magyarországgal lenne határos. Az Egyesült Királyság által küldendő szegényített urántartalmú fegyverekről (inkább, az orosz erők Csernobil és Zaporizzsja Atomerőmű körüli kavarásáról már kevésbé) Csernobil jut eszébe.

– Egy amerikainak ez sose jutna eszébe, de mi tudjuk, hogyha valami történik Ukrajnában, hát akkor jó, ha az ember nem megy ki az utcára. Szóval tudjuk, hogy mi történt akkor. (…) Tehát mi itt vagyunk a szomszédban. Minden, ami ott történik, még aznap részévé válik a mi életünknek. Az amerikaiak dimenziója egészen más, ezért mondom, hogy mi joggal várjuk el az Egyesült Államoktól, hogy tudomásul vegye Magyarország speciális helyzetét, Ukrajnához való közelségét, és megértse, hogy ezért mi a béke oldalán vagyunk, ott is akarunk maradni – mondta.

Úgy fogalmazott, „nem mondaná, hogy ez a megértési képesség erős, de az Egyesült Államok nem adta fel azt a tervét, hogy mindenkit, beleértve Magyarországot is, hogy stílszerű legyek, belepréselje egy háborús szövetségbe”. – De én világossá tettem többször is, a magyar diplomácia is kifejezte ezt, hogy miután a magyar akarat, a magyar emberek akarata egyértelmű, és a mi történelmi ismereteink is elég stabil lábakon állnak, ezért mi nem fogjuk engedni, akármilyen eszközöket is választanak a barátaink, mi nem fogjuk megengedni, hogy belepréseljenek, beleszorítsanak bennünket. Egy háborúban nem fogunk fegyvert szállítani, és nem veszünk részt egy olyan konfliktusban, amely nem a mi háborúnk – tette hozzá.

Ezután úgy állította be magát, mint aki nagylelkűen a nettó propagandafogásként értelmezhető békepárti határozati javaslattal csak békejobbot nyújtott volna a „háborúpárti” baloldalnak, hogy átnyergeljen a béketáborba.

Szóba került az amerikai hírszerzési iratok kiszivárogtatása is, a műsorvezető megemlítette, hogy ezekből kiderül egyebek között, hogy nyugati országok különleges erői is ott vannak Ukrajnában, Németország pedig engedélyezte Lengyelországnak, hogy újabb MiG-29-es vadászgépeket küldjön Ukrajnának. Érdekes módon Orbán Viktor nem harapott rá a témára, inkább a nukleáris háború veszélyeiről beszélt.

Elismerően nyilatkozott Emmanuel Macron francia elnökről (persze, megjegyezte, hogy eltérő nézeteket vallanak), aki kínai látogatásán arról beszélt, Európának külön utat kell járnia, nem kell mindenben az Egyesült Államokat követnie teljesen. – Ő azt mondja, hogy Európának intellektuálisan mégiscsak adnia kellene magára, azért az európai szellem számára az lealacsonyító, hogy egész egyszerűen csak átvesszük más országok külpolitikáját, tehát vagyunk mi azért itt ezzel a pár ezer éves európai történelemmel eléggé felkészültek és értelmesek ahhoz, hogy a saját érdekeinkből induljunk ki, és ne mások érdekét másoljuk le, és arra szólít föl bennünket, nem először teszi ezt, hogy ezt a munkát, ezt a szellemi munkát végezzük el. Kínával összefüggésben is végezzük el, és mielőtt egyszerűen csak megismételnénk az amerikai külpolitika álláspontját vagy álláspontjait, gondolkodjunk ma el arról, hogy ezek egybeesnek-e Európa érdekeivel, és ha nem esnek egybe, akkor ezt nyíltan mondjuk meg, fejezzük ki, tárgyaljuk ki, teremtsünk egy helyzetet, amelyben Európának van stratégiai alternatíva – mondta.

Szóba került az infláció is. A műsorvezető azt mondta, enyhén ugyan, de január óta csökken a pénzromlás üteme (januárban 25,7 százalék, februárban 25,4 százalék, márciusban pedig 25,2 százalék volt az infláció). A kérdésre, lehetővé teszi-e ez az ársapkák kivezetését, Orbán Viktor azt válaszolta, sajnos nem, ami eddig történt, az kevés. Reményei szerint az infláció áprilisra érezhetően csökkenni fog, májusban vagy júniusban pedig határozott esésre számít.

Jónak nevezte azonban a boltok közötti árháborút, és szót ejtett az árfigyelő rendszer felállításáról is.

A miniszterelnök mindennek kapcsán újra elővette Ukrajnát is, szerinte legalábbis 

Ukrajna pénzügyi értelemben nem létező ország, 

nem tudja saját magát finanszírozni. – Az a kérdés, hogy mi fenntartjuk-e Ukrajnát, vagy sem. Amint azt mondjuk, hogy nem, akkor a háború véget ér – fogalmazott, megkockáztatva, hogy ukrán nyugdíjakat, fizetéseket, az oktatás- és egészségügyet Európa fizeti, és ezt nem lehet a végtelenségig folytatni.

A miniszterelnöknek nem ez volt az első éles kiszólása. Korábban  diplomácia botrány lett abból, hogy senkiföldjének nevezte az orosz támadás alatt álló északkeleti szomszédot.