2008 március 11-én az azóta elhunyt Daróczi Dávid kormányszóvivő rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Gyurcsány-kormány meneszti az állami MVM Magyar Villamos Művek vezérigazgatói posztját 2005 óta betöltő Kocsis Istvánt. A hangulat még a szokásosnál is feszültebbnek tetszett, a kirúgás körítéseként elhangzott piacnyitási érvek kevéssé hatottak hitelesnek. El is indultak az – akkor vadnak tűnő – találgatások a tényleges okokról. Az érintettek határozott cáfolata ellenére leginkább az a pletyka tartotta magát, hogy régi „mentorával”, Csányi Sándor bankvezérrel együtt „felsőbb engedély” nélkül igyekeztek volna maguknak kivásárolni az államtól az MVM-et.
Ám alig telt el egy év, és Kocsis utódja – addigi helyettese -, Mártha Imre ideje alatt egyre-másra kezdtek kiszivárogni sajtóinformációk arról, hogy Kocsis István idején az MVM vagy leányvállalatai összesen tízmilliárdokat fizettek különböző nemes célok érdekében olyan lenyomozhatatlan hátterű offshore-cégeknek, amelyek szerződéses vállalásaikat valamely fura ok folytán rendre hanyagolták, az ennek nyomán keletkező tartozásaikat pedig nem fizették vissza. Bár az új vezetés nem állt névvel a megjelent tudósítások mögé, 2009 áprilisában feljelentést tettek. Belső vizsgálataik adataira támaszkodva el is indult a nyomozás. Ebben az időszakban Gyurcsány Ferenc még miniszterelnökként is arra célzott, hogy soha addig általa nem tapasztalt nyomásgyakorlást észlelt a vizsgálatok leállítása érdekében. (Nem mellesleg ebben az időszakban került nyilvánosságra mintegy fél tucat hazai gyár - köztük az akkor Gyurcsány Ferenc jegyezte Motim - úgymond kedvezményes áramtarifa-ügye, illetve Mártha Imre időszakát érintő névtelen feljelentés is született, ám ezek hamar hamvába holtak.)
De ki is ez a látszólag szerény, fegyelmezett menedzser, aki saját érdekei mentén évtizedekig, kormányfüggetlenül képes volt az államigazgatást legalábbis vitatható döntésekre bírni? A 67 éves Kocsis István 1976-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát, ahol a rendszerváltásig tanított, kollégiumot vezetett, illetve pártbizottsági tagsága dacára szamizdat-irodalmat sokszorosított, majd MDF-szervezetet alapított. Ezután követte egykori tanárkollégáját, Latorcai Jánost - a parlament kereszténydemokrata alelnökét – először az utóbbi irányította Fegyver- és Gázkészülékgyárba, majd a megalakuló MDF-kormányban helyettes államtitkárként az ipari minisztériumba.
A mérnöki jártasságának gyakorta fensőbbséges, lekezelő stílusban hangot adó Kocsis István „több lábon állását” már ekkor bizonyította, hogy az Antall-kormányt követő Horn-kabinet zökkenőmentesen tartotta meg, sőt biztosított egyre magasabb tisztségeket az állami cégek eladásáért felelős szervezet élén. Sokak szerint a közös vadászatok jelentették a belépőt az állami káderek szinte pártfüggetlen elitklubjába. Eredendően bizonyára ez hozta össze Csányi Sándorral is, aki elnök-vezérigazgatói posztját, illetve az OTP Bank szórt - így a vezetőségnek szinte teljhatalmat biztosító – tulajdonosi szerkezetét jórészt annak köszönhette, hogy Kocsis István a hitelintézet állami tulajdonrészének képviselőjeként 1996-ban ezt a megoldást támogatta, éppenséggel az akkori pénzügyminiszer, Bokros Lajos ellenében. Csányi Sándor olyannyira nem maradt hálátlan, hogy a legutóbbi időkig menedéket biztosított az egyre többet támadott barátnak. Így 1997-től egészen 2016-ig igazgatósági tag lehetett az OTP Bankban. Bár az utolsó négy év során ezt már „felfüggesztették”. Azóta viszont az OTP-tulajdonú Merkantil Banknál húzhatta meg magát igazgatói tisztségben. Kocsis István és az OTP-csoport múlt- és jelenbeli kapcsolatára vonatkozó mostani, részletes kérdéssorunkra a hitelintézettől mindössze azt a választ kaptuk, hogy „Kocsis István nem áll az OTP Csoport alkalmazásában”. Jó viszonyukra mindenesetre jellemző, hogy Kocsis Istvánt bevonta pincészet-cégébe is.
A Fidesz 1998-as győzelme után Kocsis István még egyértelműen „túl rózsaszínnek” számított. Így a rákövetkező négy évet „kénytelen volt” az 1995-ös energiacégeladások egyik nagy nyertesénél, a német RWE-nél igazgatóként kibekkelni. Miközben megbízását a helyi nyelvvel kapcsolatos bizonytalanságai sem akadályozták, ez a vastagon korrupciógyanús fordulat utólag sem bizonyult foltnak az életrajzon. Eladdig, hogy a 2002-es baloldali győzelemmel a Paksi Atomerőmű élére került. Beágyazottságára jellemző, hogy az atomerőmű 2003-as, nukleáris szennyezéssel járó „kazetta-tisztítási” ügye után nem hogy ki nem rúgták, de 2005-ben - már Gyurcsányék - az egységet birtokló MVM élére nevezték ki.
Ekkor hirdette meg az MVM „terjeszkedési stratégiáját”. Később ez szolgált hivatkozási alapul a titokzatos offshore-cégekkel kötött szerződésekre. Ezekben kiemelt szerepet játszott az azóta elhunyt baloldali vállalkozó, Kapolyi László, akivel részint Vásárosnaményban terveztek gázerőművet, részint állítólag megvette volna az MVM-től az – azóta bezárt – Vértesi Erőművet. Emellett az MVM beszállt volna egy bátonyterenyei energianád-beruházásba, utólag pedig az egyik legbonyolultabbnak egy horvát szálloda megvásárlási szándéka bizonyult. Emellett a haláláig a vádlottak között szereplő Molnár László egykori MVM-vezérhelyettes nevéhez kötődött egy mintegy negyvenmillióért megrendelt, láthatólag fabatkát sem érő tanulmány is.
A szerződéseket e helyt nem részleteznénk, de azok – látszólag bonyolult, különböző áttételes hitel- és biztosítékrendszereik ellenére – nagyjából egy kaptafára készültek: az MVM vagy leányvállalata pénzt ad egy offshore-jellegű cégnek azért, hogy az ilyen-olyan módon segítse az MVM terjeszkedését, akár eleve, akár nem teljesítés esetére a pénzek hozammal növelt összegének visszafizetését ígérve. A cégek különböző okokból nem teljesítettek és nem is fizettek. Úgyszintén közös vonás, hogy e döntésekbe jellemzően nem vonták be a belső szabályzatokban előírt fórumokat, illetve Kocsis István személyes – kezdeményező – részvétele sem bizonyítható. Egyetlen érdemi kivételként az Index 2009-ben rábukkant Kocsis Istvánné aláírására ama brit Jadran Investmenst cégjegyzékében, amely ellenszolgáltatás nélkül kiszámlázta az MVM-nek a horvát szálloda bérleti díját.
A terjengő hírek és a feljelentés ellenére 2009-ben Kocsis Istvánt kinevezték a fővárosi BKV élére. Miközben lassan itt is megjelentek a sajátos szerződések, tanácsadók és kifizetések, furamód nem csak hogy kihúzta a kormányváltásig, de azt követően még 2011-ig posztján maradhatott. Fideszesek nyíltan elismerték ugyanis, hogy – állami megbízása dacára – MVM-es kirúgatása után a bosszúszomjas Kocsis István minden általa ismert, a baloldal támadására alkalmas adatot átadott Orbánéknak.
A 2012-ben vád alá helyezett Kocsis István természetesen azzal védekezett, hogy nem tudott, nem kellett tudnia munkatársai esetleges üzelmeiről, különösen, ha azok szerződéseiket nem osztották meg az erre hivatott belső testületekkel. Kocsis Istvánné amellett tartott ki, hogy aláírása hamisítvány. A „balhét” leginkább a 2011-ben elhunyt Molnár Lászlóra kenték. A 2014-ben elhunyt Kapolyi Lászlót nem helyezték vád alá. Ellentétben Szász Andrással, a titkosszolgálatokkal is kapcsolatba hozott Nádor-ügyben is érintett, kalandos múltú vállalkozóval, aki Kocsis Istvánt a vitatott időszakban vezérigazgatói tanácsadóként segítette, valamint Varga-Sabján László akkori MVM-menedzserrel, aki az MVM horvát szállodacégének ügyvezetőjeként írt alá vitatott papírokat.
A mostanáig tartó bírósági eljárás számos váratlan fordulatot hozott. Kocsis István 2011-ben zsarolás miatt feljelentette Kiss Ernőt. Állítása szerint az egykori rendőr dandártábornok felmentő ítéletért cserébe több százmilliót kért tőle, aminek egy részét át is vette. Ezt a négy éves eljárás során a bíróság bizonyítottnak ítélte és Kiss Ernőt közel öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélte. A bevonulási időpont előtt azonban az egykori főrendőr szívrohamban elhunyt. Néhány hónappal azelőtt ugyanakkor a Kaposvári Törvényszék Kocsis Istvánt valóban felmentette. Igaz, Szász Andrásra és Kocsis Istvánnéra felfüggesztett börtönt szabtak ki. Bár három éve a pécsi másodfok új eljárást rendelt el, tavaly a kaposváriak nagyjából ugyanarra jutottak, erőteljesen ostorozva az egykori MVM-vezért szerintük oktalanul támadó ügyészséget. Idén márciusban a Pécsi Ítélőtábla viszont Kocsis Istvánt és Szász Andrást többek között hűtlen kezelésért, sikkasztásért és pénzmosásért letöltendő börtönbüntetésre ítélte. A bíróság ugyanis a feltárt tényekből arra jutott, hogy bár Kocsis István kezdeményező szerepére nincs közvetlen bizonyíték, valahogy a legtöbb pénz végül is a magánvagyonát dagasztotta. Kocsis Istvánné és Varga-Sabján László esetében pedig maradt a felfüggesztett. Legutolsó fellebbviteli fórumként néhány napja ezt hagyta helyben a Kúria. (Ezelőtt Kocsis István védője már azzal érvelt, hogy az ott már jogerősen elítéltnek számító Kocsis Istvánné talán nem is osztotta meg férjével, az MVM vezérigazgatójával az MVM-es ügyeit.)
Bár hírek szerint a kurzus – pontosabban a Csányi Sándorhoz szintén igen közel álló Pintér Sándor belügyminiszter - Kiss Ernő „halálba küldése” miatt „elengedte” Kocsis István kezét, az egykori MVM-vezér még 2017-ben is látványosan a Parlament díszpáholyából szemlélhette végig Süli János paksi bővítésért felelős miniszter beiktatását. Ez csak erősítette azokat a szóbeszédeket, miszerint Kocsis István banki igazgatósága „mellett” jelentős szerepet játszott a paksi bővítésre 2014-ben megkötött Orbán-Putyin-paktum előkészítésében.
Most következne az MVM időközben meg nem térült körülbelül hétmilliárd forint veszteségének visszaszerzése az elítéltektől. Ez nem ígérkezik egyszerűnek: Kocsis István palotának is beillő leányfalui lakhelye például nem is volt soha a nevén. Az a gyerekeié.
Bizonyára most is ott várja a börtönbehívót: a különböző további jogi lehetőségek kimerítése után szakértők szerint legkésőbb jövő év februárjában be kell vonulnia. Ugyanez a sors vár a több mint 70 éves, betegeskedő Szász Andrásra is. Bár nehéz elképzelni, hogy az ügy nem hoz további fordulatokat.
A témával kapcsolatos közvetlen, illetve Kocsis István és Szász András ügyvédeinek tolmácsolt megkereséseinkre az érintettek részéről nem érkezett reakció.
